A bostoni Northeastern egyetem hétfői híre szerint az oktatási intézmény hálózatkutató professzorát, Barabási Albert-Lászlót beválasztották az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS) tagjai közé. Az egyetemi lap cikke szerint Barabási éppen a budapesti Central Caféban ült, amikor felhívták a hírrel.
A kutató a hálózattudomány területén végzett munkásságáért lett a NAS tagja. Az amerikai akadémia egyébként már 2005 óta önálló kutatási területként ismeri el a hálózatkutatást. A lap szerint ő az első olyan oktató, akit a NAS tagjává választottak, miközben a Northeastern Egyetem alkalmazásában állt.
Bár Barabási öt másik akadémiának is tagja, köztük a Massachusettsi Tudományos Akadémiának és az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, a lapnak azt nyilatkozta, hogy „az Amerikai Tudományos Akadémia nagyon különleges, mert ez a hivatalos érdekképviselete annak, hogy mit jelent a tudomány az Egyesült Államokban”. Barabási a hálózatkutatás egészének elismeréseként tekint erre a kitüntetésre. – A hálózattudomány egy új terület – nyilatkozta – amely csak nemrég találta meg helyét a tudományos kánonban.
Az, hogy a Centrálban ült, amikor a hívást kapta, Barabási számára különleges jelentést hordoz – ez az a hely, ahol Karinthy Frigyes magyar író először felvetette a hat lépés távolság elméletét, amely a későbbi hálózatkutatás első sejtése.
Lapunknak sikerült elérnie Barabásit, aki megerősítette a hírt. Most éppen azért van Európában, mert a jövő héten átveszi az osztrák akadémiai tagságot is.
Barabási Albert-László: A demokrácia megbukott – Sok helyütt felbukkant az az erő, amely vírusként kihasználja ennek a nem tökéletes építménynek a gyenge pontjait – mondja a világhírű kutató. A teljes interjú.
A szerkesztő megjegyzése
Lelkes gratulációnk innen Erdélyből, szülőhazájából világnagyság tudósunknak és régi barátunknak, Barabási Albert-Lászlónak. Nemkülönben – hogy teljes legyen a trió – a cikk szerzőjének, Lukács Csabának, a Magyar Hang polgári hetilap és portál lapigazgatójának, a kiváló újságírónak.
Barabási Albert-Lászlót (1967) a tudományos pályán a bukaresti egyetem, a cikkeket közlő, ismeretterjesztői pályán A Hét és annak melléklete, a TETT (Természet – Ember – Tudomány – Technika indította el. Jó volt a marosvásárhelyi fellépésekor, a Kultúrpalotában felidézni azokat mozzanatokat. Köztük – szerénytelenül, magamban – azt is, hogy alkalmam adódott a Lukács Csaba által fentebb említett zseniális Karinthy-írásra felhívni a hálózatkutatás nagy úttörőjének a figyelmét.
Magam (érzelmes öregként) többször is felidéztem a „kezdeteinket, eléggé összeszedetten a Maszolban, közel nyolc évvel ezelőtt: „Bejárta Erdélyt a Két székely. Gondolkoztam, mellékeljem-e a maszolon a beharangozóhoz a közel egyórás remek filmet a Jutubról. Most megtehetem, érdemes megnézni. Amikor közel harminc esztendővel ezelőtt bukaresti lakásomon fiatal fizikus „kollégáimmal”, az akkor már (Udvarhelyen) labormérnök Kolumbán Gáborral (sz. 1959) és a pelyhesen fiatal egyetemi hallgató Barabási Albert Lászlóval (sz 1967), alkalmanként más elhozott társaikkal jóízűeket beszélgettünk (néha éjszakába nyúlóan), gyakran megérintett – mondjam így – a jövő hangulata. Voltak éjszakába nyúló élményszerű beszélgetéseim az olykor nálunk megszálló Toró Tiborral is, de ő ugye a Tanár úr volt, s a nagy tudományos világtalálkozók hangulatát és nóvumait hozta el. Tibor akkor már másfél évtizede A Hét tudomány rovatának izgalmas témákat feltáró munkatársaként működött; a fiatalokkal – akikhez képest negyvenen túl már, hmm, vén favágónak számíthattam, szakmailag pedig olyan magas szintre jutottam, hogy nagyjából minden fontosat elfelejtettem – csapongtunk vidáman. Remélem, közöm volt Gabi Borges-rajongásához és Laci felengedéséhez a bukaresti környezetben. És persze nem felejtettem el, hogy a TETT „legfiatalabb” számában (Az új tudomány felé, 1989, 2sz., nem rossz évszám, közeledtünk!) hogyan „léptek fel” együtt (Kolumbán Gábor: Komplex rendszerek modellezése. Kitörni a bűvös körből; Barabási Albert-László: Káoszkutatás – kaotika. A megsejtett rend), miután előbbi 1984-ben, utóbbi 1987-ben már közölt ismeretterjesző mellékletünk hasábjain. A ma már világhírű Barabásinak alkalmasint ezek voltak az első közlései, tudományos cikkei. Szóval jó volt. Amit érdemes és érdekes megtudni párhuzamos életrajzukból, arról ott a film, Lukács Csaba és Marossy Géza remek Két székelye.”
Hát ezért indokolt trióról írnom. Még akkor is, ha a fentiek tükrében az igazi trió, a Barabási – Kolumbán – Lukács székely hármas.
Befejezésül még annyit, hogy tavaly, pont egy évvel ezelőtt Barabási – a budapesti Ludwig Múzeum, a karlsruhei Művészeti és Médiaközpont (ZKM), valamint a Csíki Székely Múzeum után Marosvásárhelyre is elhozta BarabásiLab: Rejtett mintázatok című pompás kiállítását.
