A MADOSZ harca az antifasiszta nemzetiségi összefogásért
Közvetlenül a hitleri hatalomátvétel után, Gömbös Gyula magyar miniszterelnök 1933 júniusában tisztelgő látogatásra utazott Németországba, s ugyanaz év szeptemberében megegyezett Hitlerrel arra vonatkozóan, hogy Magyarország ezután Németország terjeszkedési törekvéseivel fogja összhangba hozni revizionista terveit. Ez a megegyezés, valamint a fasiszta Olaszországgal való régi szövetség Gömbös 1936-ban bekövetkezett halála után is Magyarország hivatalos külpolitikájának alapjául szolgált.
Ugyanakkor Romániában az uralkodó osztályok legreakciósabb körei a demokratikus jogok felszámolására és a fasiszta diktatúra létrehozására törekedtek. A dolgozó tömegek harci egységének a megbontása végett a kormányok különböző manőverekhez folyamodtak. Ismét munkások és tisztviselők elbocsátására került sor, főként a nemzetiségek dolgozói rovására. […] A gyártulajdonosok a hatóságok támogatásával, soviniszta, fasiszta beállítottságú álszakszervezetek létrehozása útján igyekeztek megbontani a munkásság szakmai egyesületeinek egységét.
Mindezeknek dacára a sztrájkok és tömegtüntetések nemzetiségi különbség nélkül, az összes munkások szoros egységének jegyében zajlottak le. Az Aradon, Resicán, Nagyváradon, Temesvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Brassóban és más központokban kirobbant sztrájkok a román, magyar, német munkások teljes szolidaritásáról tanúskodtak.
Az RKP Központi Bizottságának 1936 januárjában hozott határozata a belső és külső fasiszta veszéllyel kapcsolatban leszögezi: „A román nép függetlenségét a közép-európai fasiszta blokk, a német imperializmus hegemóniája alatt létrejött úgynevezett revizionista blokk országai fenyegetik. A román fasiszták viszont elárulják a nemzet érdekeit. A román fasiszták soviniszta akcióikkal gyengítik a román nép és a Romániában élő nemzetiségek harci szolidaritását a közös ellenség: a külső fasiszta imperializmus ellen.” […]
Ezekben az években az RKP kitartó tevékenységet fejtett ki a MADOSZ megszilárdítása és fejlesztése érdekében. A MADOSZ munkáját támogatta az 1935 augusztus és 1936 októbere között megjelent Új Szó című antifasiszta hetilap, amelyet Marosvásárhelyt nyomtattak, s amelyet Heves Ferenc szerkesztett Kolozsvárt, Józsa Béla irányítása alatt. A lap főként a Munkásegység-front és az Antifasiszta Népfront létrehozásáért harcolt.
Ezekben az években a MADOSZ-t – az RKP területi bizottsága részéről – felváltva irányította Gavrilă Birtaș, Eugen Iacobovici, Gheorghe Stoica, Józsa Béla és Rácz Gyula.
A kommunista párt kezdeményezésére 1935 novemberében a MADOSZ felhívást intézett a Magyar Párt vezetőségéhez, amelyben együttes harcot javasolt a nemzeti elnyomó politika és a fasiszta diktatúra létrehozását szolgáló törekvések ellen. „A MADOSZ, amely a romániai magyarság küzdelmi egységét tűzte ki céljául – szólt a felhívás –, feltétlenül szükségesnek látja, hogy az összes magyar politikai és társadalmi erők összefogjanak a közös érdekek védelme és a közös sérelmek elleni küzdelmek végett. Mindnyájuk feladata, hogy a Magyar Párt politikai életéből kizárt földművesség és munkásság s a többi réteg közt megszüntesse a szakadékot a közös veszély előtt, amely mindannyiunkra tör. Ugyanakkor nemzeti elzárkózás helyett szükségesnek látjuk, hogy a romániai magyarság keresse a kapcsolatot azon román demokrata pártokkal, amelyek készek felvenni a harcot a növekvő sovinizmussal szemben, és hogy állást foglaljon az ország fasizmusellenes erőit egyesítő Népfront mellett.”
A MADOSZ a következő pontokat ajánlotta a Magyar Párttal való megegyezés alapjául: „Küzdelem a háborút és fajgyűlöletet szító fasizmus és sovinizmus ellen; a kisebbségellenes jobboldali pártok és szervezetek ellen; a polgári demokratikus szabadságjogokért, a közigazgatási és más törvénytervezetek kisebbségellenes szakaszainak megmásításáért; a felekezeti magyar iskolák egyenjogúsításáért és segélyezéséért; a magyar alsó-, közép- s felsőoktatásért az állam terhére; a magyar nyelv írásban és szóban való hivatalos, szabad használatáért; a nyelvvizsgák megszüntetéséért és az elbocsátott magyar munkások és tisztviselők visszavételéért; a nemzeti munkavédelmi törvény visszavonásáért.” A MADOSZ képviselői a felhívást átnyújtották a Magyar Párt helyi szervezeteinek is, a szöveget sokszorosították és több ezer példányban terjesztették. A felhívás élénk visszhangra talált a romániai magyar tömegek és a Magyar Pártszámos helyi vezetőségének a sorában.
A Magyar Párt központi vezetősége, miután előbb megkísérelte az akció elhallgatását, a tömegek nyomására kénytelen volt küldöttet kinevezni, aki tárgyalásba kezdett a MADOSZ képviselőivel. Az annak idején Kós Károly csoportjához tartozó dr. Zágoni István, a Magyar Párt küldötte egyetértését nyilvánította ki a MADOSZ által javasolt akcióprogrammal, visszautasította azonban a más politikai erőkkel való szövetség eszméjét, és kitért a fasizmus elleni harc kérdése elől. […]
A MADOSZ 1935. október 16-án a Magyar Pártnak átadott beadványhoz hasonló felhívást küldött a dr. Réthy Imre vezette Magyar Kisgazda Párthoz. E demokratikus jellegű politikai csoport hívei főként Udvarhely megyei földművesek és kisemberek voltak. A csoportosulás a Nemzeti Parasztpárttal tartott fenn kapcsolatot, de ugyanakkor tárgyalásokat folytatott a MADOSZ-szal is, amellyel végleges egyezményt kötött 1937-ben, amikor a bel- és külpolitikai események teljes mértékben igazolták a MADOSZ következetes antifasiszta politikáját.
Az Ekésfrontnak és a MADOSZ-nak a Szociáldemokrata Párthoz intézett felhívása kedvező visszhangra talált a párt balszámyánál, s együttműködést eredményezett, főként Hunyad, Kolozs, Maros és Bihar megyében. A Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői azonban, válaszképp, Kolozsvárt „magyar szekciót” hoztak létre olyan elemekből, akik a kommunista párttal és az általa vezetett tömegszervezetekkel szemben ellenséges álláspontot foglaltak el.
A római katolikus egyházon belül az egyik reakciós góc Nagyváradon megjelentette az Erdélyi Lapok c. fasisztabarát újságot, amelyet sok helyen a szószékről népszerűsítettek. A hívek és a papság egy része azonban szembefordult a fasiszta rendszer „jótéteményeinek” dicsőítésével, és demokratikus irányban, a polgári humanizmus vonalán keresett kiutat.
Az 1936 nyarán Marosvásárhelyen tartott katolikus kongresszus részvevőihez a MADOSZ felhívást intézett, amelyben tiltakozott az ellen, hogy a vallásos hitet a háborús fasiszta uszítók támogatására használják fel. „Kivel tartanak az egyház hívei – szólt a felhívás –, ha nem azokkal, akik gyermekeik, hitvesük, embertársaik jövőjét, sőt azon túl a dolgozó emberiség évezredes munkásságával épített civilizációt féltik a zavarosban halászó fasiszta kalandoroktól.” […]
A nagygyűlésnek a társadalmi előkelőségekből kikerülő vezetői a rendőrséget hívták segítségül a felhívás osztogatói ellen. A felhívás eszméi azonban kedvező visszhangra találtak a népi érdekeket átérző hívők között.
A MADOSZ-szal való további tárgyalás elől kitérő magyarpárti vezetőség hiába tünteti fel lapjaiban a MADOSZ híveit felforgató elemeknek meg „Groza magyarjainak”, a MADOSZ által a tárgyalásokon leszögezett elvek kedvező fogadtatásra leltek számos helyi magyarpárti szervezetben. Az 1936-os gyergyószentmiklósi magyarpárti gyűlés határozatban mondta ki a MADOSZ-szal való együttműködést a sérelmek elleni harcban. Marosvásárhelyen pedig a MagyarPárt demokrata szárnya által elfogadott közös gyűlés eszméjét csak a központi vezetők fenyegető fellépése tudta meghiúsítani.
★
A demokratikus erőknek az 1936 februárjában Mehedinți és Hunyad megyében megtartott részleges választáson elért győzelme nagy szerepet játszott a fasiszta törekvések eltorlaszolásában.
Hunyad megyében hivatalos egyezmény jött létre a Demokratikus Blokk, az Ekésfront, a MADOSZ, valamint a Nemzeti Parasztpárt megyei szervezete között. A Szociáldemokrata Párt szintén támogatta a közös demokratikus listát. […]
A MADOSZ Hunyad megyei tagozata felszólította a Magyar Párt megyei vezetőségét, hogy a magyarság szervezetei egységesen nyilatkozzanak a demokrata lista jelöltjei mellett. Annál nagyobb megütközést keltett, mikor a Magyar Párt megyei vezetősége, központi utasításra, hosszas halogatás után nyilvánosságra hozta, hogy a Liberális Pártra adja szavazatát. Arra a Liberális Pártra, amely kormányon lévén, a legtürelmetlenebb nemzetiségi politikával bénította meg a romániai magyarság életmegnyilvánulásait.
Az 1936. február 18-i választásokon, a helyi hatóságok és a fasiszta csoportok minden mesterkedése és terrorja ellenére, a Hunyad megyei Demokratikus Frontlistája szerezte meg a szavazatok többségét a liberális kormánypárt és Cuza fasiszta pártjának listáival szemben. Ennek a győzelemnek országos visszhangja volt, s heves vitára adott alkalmat a Magyar Párt szervezeteiben. A Szatmár megyei szervezet alelnöke nyilatkozatot tett közzé, hangoztatva, miszerint „népünk együttérzése nem engedi meg, hogy a tömegek véleményével ellenkező felfogások harcosai legyünk”. Ebben a szellemben cikkezett a magyarpárti vezetőség reakciós politikája ellen a következetesen demokratikus Kacsó Sándor és Szentimrei Jenő, főleg a Brassói Lapok hasábjain. A MADOSZ több összejövetelt szervezett a hunyadi és mehedinți-i részleges választásokon elért eredmények népszerűsítése céljából. A gyűlések megtartásához szükséges engedélyt csak hosszas utánajárással sikerült megszerezni. Egyes helyeken, mint például Kolozsváron, a rendőrség sorozatosan megtagadta az engedélyt. A MADOSZ azonban ezeken a helyeken is megtalálta a módját annak, hogy kulturális előadások, kollektív kirándulások, népünnepélyek stb. alkalmával felvilágosítsa a magyar néptömegeket. […]
A MADOSZ központi Végrehajtóbizottsága 1937 márciusában tartott ülésén, az ország belpolitikai helyzetének kiéleződésével kapcsolatban, a következőket állapította meg: „Meggyőződésünk, hogy az ország népének szabadsága, az idegen hatalmak hódító terveinek elhárítása csakis az általános demokratikus és a nemzetiségi jogok érvényesítése s az ország alkotmányának tiszteletben tartása mellett biztosítható. Jogos méltatlankodással tekintünk az új »nemzeti munkavédelmi« törvénytervezetre, amely lehetővé teszi már a magánvállalatoknál is az ország számtalan kisebbségi állampolgárának a megfosztását a munkához és kenyérhez való jogtól. A MADOSZ kezdettől fogva hirdeti a kisebbségi és demokratikus érdekek szoros együvé tartozását, s különösen most, amikor az események ilyen keservesen cáfolják a fasizmus kisebbségi magyar zsoldosait.”
A MADOSZ sorozatos tiltakozó gyűléseket szervez az új „nemzeti munkavédelmi” törvénytervezet ellen. A marosvásárhelyi gyűlés felhívással fordult „minden kisebbségi és demokratikus szervezethez, hogy közösen lépjünk fel minden olyan törekvéssel szemben, amely az ország lakosai között fajgyűlöletet szít és elzárja a megélhetés lehetőségét”. Nagyváradon a szónokok hangsúlyozták, hogy „mi is ragaszkodunk ehhez a földhöz, nem szervezkedünk más nép ellen, csak a jogainkat akarjuk védeni. Az országnak arra van szüksége, hogy minden állampolgára egy emberként sorakozzék fel a béke megmentése érdekében, amely ma világviszonylatban veszélyeztetve van.”
Megjelent A Hét V. évfolyama 5. számában, 1974. február 1-én.