Ahogy azt az igaz meséből tudjuk, 1945. szeptember 2-án a Japán Birodalom képviselői a USS Missouri fedélzetén aláírták az országuk feltétel nélküli kapitulációjáról szóló egyezményt. Ezzel a II. világháború hivatalosan is véget ért, ennek ellenére a Csendes-óceán szigetvilágában egy komplett századot kitevő japán katona folytatta a harcot. A leghíresebb közülük Onoda Hiroo, egy büszke szamurájnemzetség sarja volt, aki még 29 évig harcolt a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubang-sziget dzsungeljeiben, ahova az osztagát 1944-ben vezényelték, ezzel a paranccsal: „Szigorúan megtiltjuk neked, hogy a saját kezeddel vess véget életednek. Lehet, hogy három, lehet, hogy öt év múlva, de bármi történjen, vissza fogunk jönni értetek. Addig is, amíg egyetlen katonád is van, neked vezetned kell őket.” Onoda a parancsot követte 1974-ig. Végül egy japán egyetemista, Szuzuki Norió összebarátkozott a vadonban bujkáló Onodával, és megértette vele, hogy a háborúnak vége. Onoda ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor adja meg magát, ha erre parancsot kap a felettesétől. Már ez a mese is a feledés homályába veszett, amikor az Orbán-kormány újabb három hónapra megújította a háborús veszélyhelyzeti kormányzást.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 39. számának Páratlan oldalán 2023. szeptember 29-én.
