A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
Kevesen gondolták, hogy az Orbán-kormány által gyártott s a Fidesz szupertöbbsége által lelkes tapsok közepette elfogadott, meglehetősen kapkodva összeállított, gyakorlatilag érthetetlen pedofília- és “gyermekvédelmi” törvény mérföldkő lehet az Európai Unió történetében. Egyesek szerint azonban az előttünk álló konfliktus az Európai Unió és a szélsőjobboldalt képviselő kormányok között meghatározza Európa jövőjét. Luke McGee, a CNN munkatársa “Európa szívéért folytatott harcnak” nevezte a csatát, és idézett egy lengyel európai parlamenti képviselőt, aki szerint “ha a Bizottság, a Tanács nem lesz eltökélt a [jelenleg az EU által vallott] értékek védelmében, akkor nincs jövője az Európai Uniónak”.
Ironikus módon Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, aki valószínűleg egész életében kendőzetlenül homofób volt, szintén “az elmúlt tizenkét év legfontosabb törvényének” tartja a most elfogadott jogszabályt. Ám míg az Európai Unió barátai abban reménykednek, hogy az EU továbbra is kitartóan elutasítja a magyar pedofíliatörvényben rejlő diszkriminációt, addig Kövér abban bízik, hogy az Unió – mint már annyiszor – meghátrál, és végül magától összeomlik, lehetőleg még az ő életében. Addig azonban Magyarországnak tagországnak kell maradnia, mert “évszázadok óta [Kövérnek nincs éles időérzéke] az Európai Unió kínálja a legkedvezőbb feltételeket és a legnagyobb mozgásteret a magyar nemzeti érdekek képviseletére”. Ez legalább őszinte beszéd. Hangosan és tisztán kellene hallani az ország határain kívül is.
Ha megnézzük a Fidesz vezető politikusai által képviselt homofóbia történetét, azt látjuk, hogy Kövér László volt a legdurvább homofób a kormányban. Két évvel ezelőtt, 2019 májusában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a homoszexuálisok nem érdemlik meg ugyanazt a bánásmódot, mint a heteroszexuálisok. Ahogy fogalmazott: “egy normális homoszexuális tudja, hogy mi a világ rendje, hogy ő így született, hogy ő ilyen lett. Megpróbál alkalmazkodni ehhez a világhoz anélkül, hogy feltétlenül egyenrangúnak tekintené magát”. A Pesti Srácok már 2019 augusztusában azt állította, hogy az iskolai érzékenyítés népszerűsíti a homoszexualitást. “A legfiatalabbakat, akik még a személyiségfejlődés folyamatában vannak, megpróbálják bevonzani az LMBTQ világába”. Még Orbán Viktor is szembeállította “az évezredes nagyság és sikerek mozgatórugóit, a házasság és az utódok boldogságát, a nemzeti kultúrák szellemi energiáját” az “istentelen kozmosz [és] a családok szivárványosságával”. Mintha a homoszexualitás az európai civilizáció pusztulásának eszköze lenne.
Biztos vagyok benne, hogy több száz hasonló idézetet lehetne összegyűjteni, amelyek azt mutatják, hogy ennek a törvénynek a gyökereit már régen elültették. És ellentétben azzal az állítással, hogy a törvény semmiképpen sem diszkriminál egy szexuális kisebbséget, a melegellenes propaganda jelei azonnal a felszínre kerültek, nem meglepő módon a kormánymédia bátorításával. Az Origo például a Breitbart Newsból kiindulva arról számolt be, hogy “közvetlen összefüggés van a felnőtteknek szóló LMBTQ-műsorok elterjedése és a homoszexuális témákra érzékenyítő gyermekműsorok terjedése között”. A Híradó – szándékosan vagy sem – félreértelmezte egy San Franciscó-i melegkórus szarkasztikus dalát, és ezért azt állította, hogy hat pedofilt talál a kórusban. Ezt az álhírt aztán minden kormányzati propagandakiadványban, így a Magyar Nemzetben is terjesztették.
Tekintettel a kormánytagok által támogatott, a meleg közösséggel szembeni ellenséges cikkek áradatára, elkerülhetetlen volt, hogy valahol megjelenjen egy nyíltan melegellenes cikk. A vitatott írás “A gyerekeket sem kímélik a homoszexuálisok” címmel a Baranya megyei Dunántúli Napló címlapján jelent meg. A cikk azt sérelmezte, hogy a meleg közösség nem elégszik meg azzal, hogy szeptemberben Pécsett tartanak felvonulást, Budapesten kívül először. Nyári programot is terveznek “a homoszexualitást népszerűsítő szervezetek”. Hogy az olvasók megértsék a cikk vészjósló üzenetét, a lap főszerkesztője támogató vezércikket írt.
A független média természetesen negatívan számolt be erről a cikkről. És, ahogy az várható volt, a kormányerők reakciója gyorsan és hevesen érkezett. A Magyar Nemzeti Média Szövetség “határozottan elítélte a liberális média elharapódzó uszító, újságírók megbélyegző, kirekesztő és másként gondolkodókat fenyegető gyakorlatát”. A szövetség a “családi napot” “homoszexuális propaganda rendezvénynek” nevezte.
A magyar médiapropagandát mélyen sértette a CNN pedofíliatörvényről szóló cikke is. A Magyar Nemzet például azt kifogásolta, hogy “az amerikai hírcsatorna nem vette a fáradságot, hogy megkérdezze a magyar kormányt az álláspontjáról”. Ehelyett az újságíró Cseh Katalinhoz, a Momentum EP-képviselőjéhez és számos más baloldali-liberális politikushoz és LMBTQ-aktivistához fordult, akik félremagyarázták a törvényt, amely csak annyit mond ki, hogy “a szülőnek kizárólagos joga van a gyermek szexuális irányultságának felvilágosítására”. A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikke ráadásul elferdíti a CNN cikkének következtetését. Az ő verziójuk szerint Luke McGee arra a következtetésre jut, hogy “az Európai Unió nehéz ősz előtt áll, mivel az LMBTQ-jogok és a jogállamiság kérdései egyértelműen meghatározzák Európa jövőjét a Brexit nehézségei és a világjárványból való kilábalás után”.
A valóságban a cikk lényege a címében rejlik: “ez az a harc, amelyre Európának évek óta szüksége van”. Hangsúlyozza, hogy a múltban hajlamosak voltak elsimítani a nehézségeket néhány olyan országgal, amelyek a jelek szerint nem fogadják el a játékszabályokat, az uniós szerződés 2. cikkében megfogalmazott közös értékeket. Az “emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is”.
Most ezek az elfojtott konfliktusok a felszínre kerültek, és ahogy Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője a cikkben fogalmazott: “az unió jelenleg nem alkalmas a jövő kihívásaira. Vagy egy erősebb, több hatalommal rendelkező Európa, vagy egy gyengébb, széttagolt Európa irányába mehetünk. Szilárdan hiszem, hogy [az utóbbi változatnak] Európának nincs jövője”. Ez a kérdés a tét.
2021. július 10.
S. Balogh Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.
Forrás: Hungarian Spectrum via Újnépszabadság