VILLON
Margot szívét piros krétával rajzolta rá a kocsma falára, egy verset írt bele, majd körbedobálta késsel és füttyentve intett: ide, ide, vagányok, lássam milyen pofát vágtok a cirkuszos szerelemhez? Részeg pap kacagott fel mögötte: nem tudta, hogy számára is maradt még egy kés a költőnél…
BAUDELAIRE
A romlásban s a bomlásban is dicsérte a létet: aki friss rózsát szagol, nála több lehet; de ajka közt egy fonnyadt margaréta hívebben idézi a tündérkerteket; az őz szemét sem igen nézte, míg pár álló forrás mögül a gida rámeredt: egy kutyadög fehér fog-zománc-tükrében leste a fintorgó szenteket.
Megjelent A Hét III. évfolyama 16. számában, 1972. április 21-én.