„Ideiglenes jelleggel” levették a telefonszámokat a budapesti tankerületi központok honlapjáról, hogy munkatársaik el tudják látni a feladataikat – vagyis a hatalom ellen lázadó pedagógusok megfegyelmezését és tömeges megfélemlítését, amit a napokban folytonosan látunk. Fenntartójuk, a Klebelsberg Központ nem volt rest rögtön az „ellenzéki sajtóorgánumok és politikai szereplők hazugságait és hecckampányait” okolni a rájuk zúduló, állítólag sok száz gyalázkodó és fenyegető telefon miatt.
Látszik, hogy a KLIK még nem szállt be az internetbe – Vágási Ferivel szólva –, mert nem tudják, hogy ami egyszer a netre felkerül, azt senki se szedi le onnan, legfeljebb profi hackerek, jó pénzért. A tanárok mellett kiálló Facebook-csoportokban most is keringenek telefonszámos képernyőfotók, és persze szerepel az elérhetőségük minden közösségi médiába kiposztolt levelük fejlécén, márpedig rekordbőségű nyilvános postájuk volt az utóbbi hetekben. Mi több, a Hírcsárda szolgálati közleményként meg is osztotta a számlistát, megérezve a helyzetben a poénértéket.
Az inkriminált, immár széleskörűen nevesített és képesített tankerületi vezetők helyében legalábbis állást váltottam volna rögtön, elmentem volna akár az első géppel nádvágónak egy trópusi szigetre. Inkább, mint hogy kitegyék a számom egy „Szia Uram! Szakdolgozatírás érdekel?” plakátra, telószám letéphető – és akadtak háborgók, akik bedobták nekik Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot? című örökbecsű művét is. Futhatnak, de el nem bújhatnak a népharag elől, ami most a nyomukba ér – bizony jogosan, mert végrehajtói egy kíméletlen rendszernek –, habár fenntartójuk a láthatatlanná tévő bűvészmutatvánnyal próbálja megvédeni őket az ellenzéki sorosista, óvodásnemváltást követelő telefonbetyároktól. De csak olyanok, mint a gyerekek, akik azt hiszik, ha becsukják a szemüket, akkor őket sem látja senki.