Így hívták az óvónők az ötéves autista kisfiút, akit a szülei és az óbudai köznevelési intézmény – végső soron az állam – a gondjaikra bíztak. Ordítoztak vele, és amikor sírt, még jobban kiabáltak.
Az anyuka érezte, hogy baj van, a kisfia már félt bemenni a csoportba, de a pedagógusok nem álltak szóba vele. Valószínűleg rémálmaiban sem gondolta, mit fog hallani a felvételen, amit titokban készített, hogy gyanújának bizonyítékot szerezzen, mert egyetlen gyerek sem érdemel ilyen bánásmódot, nemhogy egy különösen érzékeny pici.
Az óbudai eset nemcsak az óvónők, de az úgynevezett integráló nevelés csődjét is mutatja a mai Magyarországon.
A huszonöt vagy több gyerekkel feltöltött csoportokban az óvónőknek gyakran se türelmük, se felkészültségük foglalkozni a különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel, csak a frusztrációjukat zúdítják rájuk.
Sok szülő hiába szeretné, hogy gyereke a kijelölt integráló intézménybe járjon, amiből eleve iszonyú kevés van, a legtöbben egy idő után feladják, és a szegregáltakba menekülnek. Mert ott a kicsik legalább részben megkapják a szakértői bizottság által előírt fejlesztéseket, amiket még otthon és az anyagi helyzettől függően magánterápiákkal lehet kiegészíteni. És ahol nem az ő gyerekük a „Maugli”, nem bántják a mássága miatt. Ez persze nem védi meg őket attól, hogy az élet többi helyszínén ne találkozzanak hasonló kipécézéssel, a játszótértől a tömegközlekedésig.
Nézem a Netflixen a Szerelem és autizmus sorozatot – egy boldogabb és elfogadóbb társadalomban arra is energiát fordítanak, hogy az autistáknak párt találjanak, a fiatal lánytól a magányos öregúrig. De nemcsak az a cél, hogy ők teljes életet éljenek, hanem hogy a nézők fejében is normalizálják a másságot, meglássák benne a szupererőt. Ami Maugliban is megvolt, mert bár egyedül maradt a dzsungelben, a jólelkű állatok támogatásával megtanult ott is boldogulni, végül még a félelmetes Sir Kánt is legyőzte. Maugli hős volt, ezt csak azok nem látják, akik a szívükkel vakok. De ez már egy másik mese, és hasonlóan fontos „emberi szakirodalom”.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 3-án.
