Egyre több a női testbe költöztetett mesterséges intelligencia – olvashattuk minap a Népszavában. A nőies humanoidok ugyanis kevésbé fenyegetőek, mert ami egy katonai robotnál előny, egy háztartási segítő vagy egy ügyfélszolgálatos esetében inkább hátrány. No és mert a tudósok, tervezők (sci-fi írók, filmesek stb.) többsége férfi, aki a nőket szereti. Akadnak köztük olyanok is, akik engedelmes (szex)rabszolgaként képzelik el a jövőbeli fembotokat és anyudroidokat, ebben látnak piaci rést, számukra a gépek nőiesítése valószínűleg a nők dehumanizálása is.
De miért kell egyáltalán nemmel felruházni egy mesterséges intelligenciájú masinát? Az egyszerű válasz, hogy az ember binárisan gondolkodik már a felvilágosodás óta, femininnek és maszkulinnak tartott tulajdonságok alapján kategorizálja a személyeket nőként vagy férfiként. Az addigi homológ, egyetlen nemben gondolkodás sem volt túl rózsás, könnyű volt a nőkre tökéletlen férfiként tekinteni. A nyugati világgal szemben sok törzsi kultúrában megmaradt a fluid genderfogalom, még ha nem is annak hívták.
Miközben évtizedek óta folyik a világban (de nem nálunk!) a társadalmi vita a genderről, itt állunk egy technológiai robbanás küszöbén, és már a tervezésbe betápláljuk az emberi sztereotípiáinkat, belekódoljuk a bináris világrendet. Bár a robotoknál reprodukciós vagy evolúciós szempontból irreleváns a gender, marad egy fontos, s a fejlődésükhöz talán a legfontosabb tulajdonság, amit hagyományosan a nőkhöz társítunk: a kommunikáció képessége. Ám itt jön be egy másik érdekes szempont, amit a ’70-es években Masahiro Mori japán robotikai mérnök „hátborzongató völgynek” nevezett el: minél inkább emberszerű egy humanoid, annál inkább nyugtalanság és borzongás keríti hatalmába az embereket tőle. Ebből pedig még a női robotok se tudnak minket kidumálni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 12-én.
