A Kispolgár gyermekújság cikke.
Lehet, hogy te is találkoztál már olyan felnőttekkel, akik ki vannak akadva azon, hogy szereted a Halloweent. Megbotránkoznak, ha jelmezbe bújsz, és azon is, ha szeretnél tököt faragni. Olyanokat szoktak ilyenkor mondani, hogy majmolod az amerikai szokásokat, ahelyett, hogy a szép magyar hagyományokat ápolnád.
Nos, a tökfaragás történetesen évszázadok óta szerepel a magyar szokások közt, úgyhogy nyugodtan nyújtsd ki a nyelved a Halloween miatt mérges felnőttekre. Attól, mert ők nem szeretnek tökvicsorit – így hívták egyes helyeken – faragni, neked még nyugodtan lehet. Ráadásul ezeket ugyanúgy ijesztgetésre is használták a régi magyarok, mint az angolok vagy az amerikaiak.
Mire volt ez jó?
A legtöbb országban, így nálunk is október vége, november eleje valamilyen módon az elmúlás, a halottakkal való kapcsolódás ideje. Ez még a pogány hagyományokból ered. Ilyenkor járják az emberek a temetőket, és sok helyen gyújtanak gyertyát a halottaikra emlékezve. Még a régi időkben is azért faragtak lámpást tökből, retekből, tarlórépából, hogy védjék a gyertya lángját. A láng távol tartotta a gonosz szellemeket és mutatta a hazavezető utat családtagok lelkének.
A Halloween-tök faragásának hagyományát sokan az angolokhoz kötik, pedig eredetileg ők is fekete retekből készítették a lámpást. Észak-Amerikában kezdtek először sütőtököt használni, mert ott az volt elérhető így október végén.
Jack-O’-Lantern
A tökfaragáshoz „természetesen” jár egy kísértethistória is. Eszerint élt egyszer egy részeges ír férfi, Jack, aki nagyon szerette megviccelni az embereket. Sőt, magát az ördögöt is megviccelte, aki ezért egyezséget kötött vele. Megígérte, hogy Jack nem kerül a pokolra a halála után. Viszont Jack nem volt kimondottan jó ember, ezért nem jutott a mennybe sem, így két világ közt ragadva bóklászott, és a megnyugvást kereste. Az ördög végül megszánta, adott neki egy darab szenet, hogy azt meggyújtva világítani tudjon a sötétben. Jack ebből készített lámpást és azzal bolyong most is mindenszentek éjjelén.
A töklámpás faragását egyébként a magyar néprajzkutatók is megemlítik. . „A fiúk (…) egy nagyobb töknek levágják a tetejét, a belét kiszedik, s a héjra szemet, orrot, szájat vágnak. Este, amikor sötét van, beletesznek egy égő gyertyát, rúdra szúrják vagy kerítés tetejére teszik, s egymást ijesztgetik vele.” Sőt, a Magyar Néprajz szokásokkal foglalkozó kötete azt is leírta, hogy a Tiszaháton és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében maszkosok jártak körbe a töklámpákkal a huszadik század elején. Egyes helyeken a töklámpás a decemberi Luca-naphoz kötődik. De előfordult farsang idején is, hogy ezzel ijesztették egymást az emberek.
Fénylik, mint a Salamon töke
Íme még egy bizonyíték arra, hogy a tökfaragás nálunk is jóval régebbi történet, és nemcsak úgy beszivárgott ide nyugatról. Salamon Árpád-házi király volt. Miután megfosztották a trónjától, összeesküvést szőtt I. László ellen, hogy visszatérhessen. Ezért persze börtön járt, 1081-ben a később róla elnevezett visegrádi toronyba zárták. A tornyot töklámpásokkal világították meg, hogy a foglyot éjjel is szemmel lehessen tartani. De a lámpások később is a tornyon maradtak, hogy így jelezzék az utat a dunai hajósoknak. Innen ered a mondás, hogy fénylik, mint a Salamon töke.
Szóval fogd kézen a szüleidet, válasszatok tököt, és faragjátok nyugodtan a tökvicsorit. Ahogy látod, ősi magyar szokás szerint jártok el. És persze várjuk a tökös fotóitokat, a legjobbakat be is mutatjuk majd.
