A miniszterelnök gondolatainak egyik hiteles közvetítője és kihangosítója bedobta a közbeszédbe Magyarország távozásának lehetőségét az Európai Unióból (Fricz Tamás: Ideje beszélnünk a huxitról, Magyar Nemzet, augusztus 15.). Bármely abszurd is a felvetés, ha a kormányhoz közelálló körökből érkezik, nem szabad félresöpörni, mert a hangulatkeltésen túl akár még folytatása is lehet. Nézzük hát néhány belátható következményét!
Magyarország a kisebb államokra felparcellázott Közép-Európában gyökeresen más geopolitikai körülmények között él, mint a példaként említett Egyesült Királyság. Amaz az óceánban úszik, ellát Amerikáig, és az Egyesült Államokkal közös nyelvet beszél. Egyetlen közvetlen szomszédja van, Írország, nekünk pedig tengeri kijárat nélkül, az európai szárazföld közepébe zárva most éppen hét. Közülük öt szomszéd állammal az EU kapcsol össze, a határok gyakorlatilag eltűntek, ember és áru könnyedén közlekedik. Már kevesen emlékeznek azokra a gyomorszorító pillanatokra, amikor az államhatáron útlevél- és vámvizsgálatra meg kellett állni, márpedig ha kilépnénk az EU-ból, ezek azonnal visszatérnének. Az útlevelünket is sürgősen le kellene cserélni, nemcsak az „Európai Unió” felirat tűnne el róla, de a vízummentesség is kérdésessé válna számunkra egy sor országban.
A következő változás az EU-tagállamokban dolgozó több százezer rokonunkat és ismerősünket érintené: megszűnne a jogosultságuk az unión belüli munkavégzésre a jelenlegi feltételek mellett. Azokat, akik kénytelenek lennének hazatérni, nem tudná egykönnyen fölvenni a sokféle nehézséggel küszködő munkaerőpiac, tovább nőne itthon a munkanélküliség, többletterhei a költségvetésre hárulnának. Szűkülnének a Magyarországra jövő külföldi befektetések, mert ezeket nemcsak a kedvező adózási és egyéb föltételek vonzzák, hanem a „Made in Europe” termékek szabad forgalmazásának lehetősége a hatalmas uniós belpiacon, ahol a „Made in Hungary” áruk visszaszorulnának, a hazai foglalkoztatási lehetőségek pedig emiatt is csökkennének. A magyar cégek számára is megnehezülne az európai tőkebefektetés, beleértve a romániai vagy szlovákiai magyarlakta területeket.
A kilépés napjától befagynának az uniós pénzek csatornái, Magyarország történelme legnagyobb külső finanszírozási forrásától esne el. Ennek elsősorban a kormányhoz közelállók lennének a vesztesei. A folyamatban lévő uniós projekteket felfüggesztenék, további sorsukról tárgyalni kellene Brüsszellel. Az angolok vaskos számlát kaptak az uniótól arról, hogy kívülálló országként mennyivel kellene hozzájárulniuk a költségvetéshez az uniós programokban való részvétel folytatása érdekében. Az épülő európai közlekedési hálózatok térképéről levennék Magyarországot, a helyén – az Egyesült Királysághoz hasonlóan – fehér folt keletkezne. Megszűnne a Szlovéniából Ukrajnába és az Ausztriából Romániába vezető multimodális közlekedési folyosók uniós finanszírozása, amelyek nagy európai artériák Magyarországon átmenő fontos szakaszai.
Az angolokhoz hasonlóan az EU intézményeiből távoznának a magyar állampolgárok. Az Európai Parlamentben csomagolhatna huszonegy képviselőnk és munkatársaik. Az Európai Bizottságban, az Európai Bíróságnál, a statisztikai, fordító és egyéb szolgálatoknál sok száz magyar munkaszerződése érne véget. A legsúlyosabb politikai veszteség abból származnék, hogy magyar küldött többé nem lenne részese a közös egyeztetéseknek a szakértőktől a minisztereken át a kormányfőkig, nem értesülne a vitákról, nem szólalhatna fel az ország érdekében és alkalmanként nem is vétózhatná meg a közös döntéseket. A tagállamok tanácskozásain levennék a tárgyalóasztalról a „Magyarország” feliratot és eltávolítanák a hozzá tartozó széket. Eltűnne a magyar tolmácskabin és a magyar nem lenne többé az EU hivatalos nyelve. A nemzetközi érintkezések során Magyarország nem nyilatkozhatna az EU tagjaként, csupán a saját nevében és súlyának, erejének megfelelően. A nemzetközi szervezetekben (ENSZ és összes szakosított szervezete, OECD, WTO, IMF stb.) Magyarország leválna az EU-csapatról, nem lenne hivatalos az álláspont egyeztetésekre. A visegrádi csoporton belül is távolabb kerülnénk a három EU-tagtól, még az is megeshet, hogy az ún. slavkovi (osztrák-cseh-szlovák) együttműködés folytatásaként Ausztria lépne a helyünkbe.
Egészen más a politikai kimenetele annak, ha egy ország a szövetségi rendszerét belülről bírálja több-kevesebb sikerrel, vagy ha kicsöppen a külső világba, szövetségesek nélkül. A Fidesz EP-képviselői tudnának mesélni erről a helyzetről, amióta nem tartoznak az Európai Néppárthoz és más pártcsaládhoz sem. Kérdéses az EU-hoz való viszony jövője is. Az egyedülálló helyzetben lévő, valódi alternatívákkal rendelkező angolok a szerencsétlen kimenetelű népszavazás óta immár öt éve keresik a folytatás módját, az EU-val és egymással is vitatkozva. Ám még mindig nem találták meg a megfelelő megoldást sem az Európával való kereskedelem szabályozására, sem az Írországhoz fűződő viszonyra.
Értsük meg végre: az EU-tagságnak a kisebb méretű európai államok számára, kivált a szárazföld belsejében nincs észszerű alternatívája. A Kárpát-medence közepén fekvő Magyarország az EU-kilépéssel öt szomszédjától szigetelődne el, egyfajta „bantusztánként” virítana Európa térképén. Svájchoz nem hasonlítható, mert azt az évek során kötött kétoldalú megállapodások hosszú sora kapcsolja be az EU vérkeringésébe. A nem EU-tag Szerbiával és Ukrajnával is romlana a viszonyunk, mivel uniós tagság nélkül számukra sem lennénk annyira vonzó partner, mint jelenleg. Hasonló a helyzet az Európát gyakran provokáló orosz vagy török viszonnyal: nekik az EU-tag Magyarország barátsága az érdekes.
Végül esetünkben a különállás nemzeti sorscsapást is jelentene. Az Európai Unión belül a könnyebben átjárhatóvá vált határok új lehetőségeket nyitottak a szétszakított magyar nemzetrészek egyesítésére, aminek igazából eddig csak a töredékével éltünk. A határok visszaállítása felérne egy újabb „Trianonnal”. Ezt és vele együtt az Európa centrumától, normáitól és felzárkózási modelljétől való eltávolodást azonban a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az ország lakosságának nagy többsége nem akarja, így józan kormány sem tűzheti a zászlajára. Európa térképén a helyünk, összes szomszédunkkal együtt, a politikai szándékok sem vezethetnek másfelé!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. augusztus 24-én. A szerző közgazdász, egyetemi tanár, Magyarország külügyminisztere volt.
