Ma megint megosztom Jocó bácsi cikkét a Wmn-ről, amelyet tegnap már egyszer megosztottam, és amely egyrészt a Facebook algoritmusa miatt (mivel linket tartalmaz), másrészt nem tudom, mi miatt nem keltett elég nagy feltűnést. És most azért azt is hozzáteszem előtte, mintegy előételként, vagy ha úgy tetszik, antipasti gyanánt, hogy ennek az országnak a legnagyobb baja mindig a beszari kussolás volt, mert valamiért még mindenki azt hiszi, ha nem szól a szája, nem fáj a feje – mindezt úgy, hogy már mindenkinek vagy balra áll ki a homlokából , vagy úgyis majd’ szétrobban a feje a fejfájástól. Úgyhogy inkább most már szóljon az a száj.
(Péterfi Gergely: Jocó bácsi)
Részlet a cikkből:
Szerkesztői bevezetés: Újabb törvénytervezetet nyújtott be a kormány, amit már június elsejétől, tehát még ebben a tanévben bevezetnének. [Érdemes alaposan végigolvasni ezt a cikket, amelyben a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) pontról pontra végigveszi, hogy ez mivel járna.] Gyakorlatilag minden érintett: gyerek, szülő, tanár csak még rosszabb helyzetbe kerül majd, ha ez megtörténik. Sajnos az nem kérdés, hogy kétharmados többséggel bármit meg lehet szavazni. Most már csak egy kérdés maradt: meddig tűri ezt a pedagógustársadalom egésze, és mikor érkezik el az a pont, amikor egységesen azt mondják: elég volt! Balatoni József írása.
A törvény szerintem egyik legdurvább eleme a szólásszabadság teljes felszámolása. Ugyanis innentől kezdve a törvény értelmében nem mondhat a közoktatásra negatívat a benne dolgozó, sem élőben, sem online, sem interjúban, sem blogbejegyzésben, sem sehogy.
Gondoljátok végig, én mit is csinálok például most is? Ugye? Kussolni kell, és kész. Hiszen a cél, hogy nehogy sérüljön a közoktatásba vetett közbizalom. Ezen hangosan nevettem. Hiszen ha mi kussolunk majd, akkor senki nem is fogja tudni, hogy mekkora a baj, sem a diákok, sem a szülők nem veszik majd észre, hogy nincs táblafilc, papír, tanár stb. Ugye?
Aztán ha ezeket megszeged – nem csak ezt, bármit, szóval nehogy polgári engedetlenkedni merjen valaki –, akkor fegyelmi eljárás indul ellened, ami elbocsátással járhat, bár inkább a másik passzust fogják alkalmazni: fél évre húszszázalékos bérelvonás várható. Ebből a „hatalmas” bérből.
A bérnél nem fog számítani más, csak a pontgyűjtés, amiről már korábban írtam. Nem veszik figyelembe a végzettséget, a pályán eltöltött időt, csak a teljesítményt, ahol a pontok jó részét a lojalitás, a szimpátia és a hűség adja. Khm.
Hallottuk, hogy „hatalmas béremelés jön”, az egyes pedagógusok között akár két-háromszoros bérkülönbség is lehet, ugyanabban a munkakörben.
Ha jól teljesít, ha csendben van, ha szervilis. De azért kapásból nem lesz ám kánaán, nem ám. Az én esetemben a bérminimum eddig bruttó 391 248 forint volt, az új pedig bruttó 410 ezer forint lesz. „Hatalmas” emelés, nem?
Pedagógus kettő kategóriában pedig bruttó 430 ezer forint. Ennyi. Mert az is ott van a sorok között, hogy minden más juttatás, emelt bér csak akkor esedékes, ha a forrás rendelkezésre áll. Ha azt mondják, nincs forrás, akkor marad ennyi. Meg akkor is, ha nem voltál jó kislány, vagy jó fiú. Szép, ugye?
És ha úgy érzed, hogy már végképp megfulladsz, nem bírod tovább, van jobb ajánlatod, akkor beadod a felmondásodat, amit ha a munkáltató elfogad – bizony, megfelelő és elfogadható indok kell –, akkor hat hónap felmondási idő után talán már szabadulhatsz is, előbb semmiképpen sem. Fél év pont elég arra, hogy a jobb állásajánlat már elússzon. Ezt hívják röghöz kötésnek. Vagy rabszolgasorsnak, kinek hogy tetszik. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennek bárki örül, ezt bárki jónak és elfogadhatónak tartja.
Ilyen nincs. Ez a törvény úgy borzasztó, ahogy van. Ezt senkinek sem lenne szabad elfogadnia, mindenkinek azt kellene mondania, hogy NEM! Itt már csak a tömeges és határozott kiállás hozhat eredményt, különben mindazok, akikben még egy kis jóérzés, szabadságvágy maradt, elmennek a pályáról. Nem máshová, másik iskolába, hanem abbahagyják azt, amire az életüket tették, amit nagyon szeretnek, amihez értenek. Vérző szívvel, szomorúan, de ha ez a törvény megvalósul – naivitás lenne azt hinnem, hogy nem fog –, akkor menni kell.
Vagy pedig valós és teljes sztrájkot kell tartanunk, bezárni minden sulit. Máskülönben, aki marad, arra borzasztó világ vár.
Balatoni József
Forrás: Újnépszabadság
