Hosszas mélázás vár az utókorra, hogy kikutassa, mi lehetett az Orbán-kormány jele az óvodában. Szabadság-szobor? Nem, az a névadó liberális fiatalemberé volt (1988), aki szerint nem a népet terheli a felelősség, ha az utcán kergeti a tárgyalásra képtelen hatalmat. (E tekintetben a kormányfő véleménye szilárd maradt, mert még 2007-ben is azt mondta, hogy a népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha a „kórházaink, az egészségünk, a családunk, a gyermekeink tanulása, a hazánk földje forog kockán”. Vagyis az ellenzéki Orbán szerint bátran kergethető az utcán bármely pofátlan kormány.) A szabadság tisztelete távol áll a jelenlegi miniszterelnöktől, ezért ez egy alkalmatlan jelkép.
Talán a „kollégiumi szobatárs” lehetne az óvodai jel? Egy „bajszos szar”-portré? Az Orbán1Géniusz? Tizenhatezer lélegeztető a raktárban? Vagy a felcsúti gyermekkori barát árnyjátéka? Esetleg a „családi gazdagodás” csinos függvényen ábrázolva? Netán a „bátorak” szó? Vagy az „elvesztette közpénz jellegét” fogalom? Vagy a „polgári Magyarország mint politikai termék”? Esetleg Kósa Lajos édesanyja, amint éppen „nem strómanja senkinek”? Tobzódnak az unortodox nemzeti kereszténység gyönyörűségei.
Ha a tudományos kutatás módszertana mellett szavazásra bocsátja a kérdést az utókor, akkor mi ehelyt a „táskás emberre” voksolnánk. Sunyi és gátlástalan. Jön, lát, győz, visz. (Ennyiben rokon a szintén jelképesélyes, szőrét hullató rókával, aki mint tudjuk, jön, lát, győz, fut.)
Jutott eszünkbe mindez egy NER-es peres csörtéről, melyben a Kúria egy csaknem kétéves jogvita végén azt a verdiktet hozta, hogy Vitézy Tamásnak joga van a Jellinek Dánielt minősítő véleményéhez. Vitézy azért fakadt ki, mert horvátországi cégbirodalmának ingatlanműködtetéssel és kikötőkoncesszióval foglalkozó tagja felszámolás alá került, amikor egy közvetítőn keresztül megjelent egy barát, aki megvette a követelést, mondván, később visszavásárolhatóvá teszi a céget. Ez a „barát” volt Jellinek, és vitte, amit vihetett. Vitézy maffiaszerű modellt látott a történetben. Azt írta a közösségi médiában 2021-től, hogy a NER holdudvarából néhányan gazdasági maffiaként az állampolgári jogbiztonságot veszélyeztetik. Továbbá: „bevett bűnözői, vállalkozói gyakorlat”, hogy ha egy sikeres kis- és középvállalkozást megkívánnak, azt komoly hálózattal el is veszik, földönfutóvá téve és a jogorvoslat lehetőségétől megfosztva a tulajdonost. Ez – írta még – bejáratott, busásan fizető maffia, melynek haszonélvezői a száz leggazdagabb magyar listájának első felében, számottevő gazdasági előélet nélkül, saját jogon, vagy strómanként felbukkanó figurák. Kemény szavak. Még akkor is, ha a Kúria szerint az ítélet a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, és nem az egyes kifejezések tartalmára vonatkozik. Jellinekék felnevetés nélkül hangoztatott érvelése is megér egy misét: nekik sem egyénileg, sem a cégen keresztül nincs közük „olasz bűnözői csoportokhoz”.
Nos, a magyarországi maffia- vagy bűnözőkormányzás nem igényli Don Vito Corleonét. Benne legalább rendszer volna. Nem csak elkurzus.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 27-én.
