Ha létezik sportesemény, ami békét teremt, az többek között az olimpia meg a sport. Így látja Kubatov Gábor, a Ferencváros fideszes elnöke (avagy a Fidesz ferencvárosi alelnöke). Ez a ferencvárosi béketábor éppen olyan, mint Orbán Viktoré, akit előrehaladott háborús lázálomvilág gyötör, nem tudván elszakadni a csatározás metaforáitól. Keresve sem találunk közös halmazt Teréz anya és a Fradi-ultrák recepciójában sem, ellenben alkalmasint a szekunder szégyen vesz elő bennünket, amikor a közpénzekkel kitömött labdarúgás ürügyén csúfságokat skandálnak a lelátókról, kéjesen kergetőznek a közpénzekből működő rendőrséggel, vagy csak simán lángba borítják a vonatozó stadionokat (szintén közpénz, már ami még megtartotta eme jellegét). A fociultrák helyében amúgy nagyon kínosan éreznénk magunkat a Fidesz zsebében, ahogy bármely más pártéban is. (Varjú Lászlót és Komjáthi Imrét tárt karokkal fogadják majd elnökként? Vagy jönne egy másik, egy új B közép? Ugye, ugye! Szívesen.)
De mi is történt a bájos béketeremtés jegyében a Ferencvárosnál? Az ország vezetésére jó ideje méltatlanná vált kormány elleni tüntetésen elröpült egy füstgyertya, Fekete-Győr András adta meg az ívét. Felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Ha a Fradi-ultrákat látnák a kamerák a láng- és füstoszlopoktól, tele lennének a rabomobilok bizonyára. Ilyesmire utalt Tordai Bence, a Párbeszéd frakcióvezetője a Parlamentben, amikor védelmébe vette momentumos képviselőtársát, mondván, egy füstgyertya eldobása egy tüntetésen nem összehasonlítható a fociultrák pirotechnikai fejlettségével. Ha azt gondolják, hogy ezek használata ennyire veszélyes, akkor egytől egyig életfogytiglanra kellene lecsukniuk az ultrákat – vágta az orbáni B közép arcába.
Az eset után a Fradi-ultrák a maguk sajátos frazeológiájával, az unortodox béketeremtés jegyében üzentek Tordainak: „Te semmirekellő szarházi! Nekünk életfogytig tartó szenvedély, neked életfogytig tartó kínszenvedést!” Mindehhez gondos kezek varrtak (Albert Neuhuys, olaj, vászon, a XIX. század második fele) harminc méter hosszú molinót. Szívünk csordultig szeretettel.
Mit tett ezután a ferencvárosi Fidesz-alelnök, szigorúan a polgári szíveslátás-vendéglátás égisze alatt? Meghívta Tordait a Fradi-stadionba, hogy „dumcsizzon egy kicsit a Fradi-ultrákkal”. (A bíróság figyelmébe: a béketeremtés nagymestere alelnökének szavaiból félreértés lincselésre gondolni, valójában béketeremtő vasárnapi löncsölés végett szólott.) És hozzátette: Tordai egy bűncselekményt összekever egy szenvedéllyel, ezek a fiúk (vö. a futballultrák) szenvedélyesen szeretik a Ferencvárost, ő pedig – úgy látni – szenvedélyesen szereti Fekete-Győrt. Ízléses tréfa, fradispán uram, instálom.
Az olimpiát és a sportot nemegyszer tették már diktátortörekvések és háborús ideológiák szolgálóleányává. Ma is sok helyütt örömest vásárolnának vele legitimációt a békésebb világ szalonjaiba. Mosdatva a színtiszta szalonképtelenséget is akár. És a nemzeti stadionépítkezésben hazalopva mind, ami még a közé.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 16-án.