A Fidesz szimbolikus politikája és a magyar valóság között szakadék tátong: a kétmilliós „béketáboron” kívülről ez már világosan látszik régóta. Ha a magyar valóság egyszer eluralkodik a kommunikációban (ebben nagymester Magyar Péter, s persze Hadházy Ákos, csak ő már nem Insta-generáció), akkor a rendszernek lőttek. Az egészségügy lepusztulását bemutató nyári nyilvánosság például módfelett kínos volt a Fidesznek a forró műtőkkel és a zavartan nyerítő Semjénnel, ezért jött jókor az árvíz, amivel Orbán jelképesen kormányzási kompetenciát mutathatott (épeszű országban görcsbe rándul a polgár gyomra, ha nem a vízügyes ad engedélyt a Lajta menti tározó megnyitására, de minálunk az a fájin, ha a nagyvezér inti be a „Nyissad, Jóskám!”-at.) Nemrég Orbán Balázs váratlan színvallása árasztotta el őszinte aggodalommal a rezsimet. Nem hiba volt, s főként nem félremagyarázhatóság. Csak őszinteség. Nemcsak mihaszna, de végveszélyes érték egy posztkádári populista kurzus számára.
Érdekes élmény volna: Orbán Viktor hazugságvizsgálón (igen, mindegyik politikus az volna, na de ki a leggazdagabb és a legkormányfőbb manapság, ugye?). Mivel az igazság megvallását nem viselné jól egyetlen vágyvezérelten kódorgó, a rezsimben hívő közeg sem, a demokraták meg pláne, ezért nehéz lenne elkerülni az utcai zavargásokat. Az őszödi beszéd ártalmatlan, és legalább kiutat kereső vallomás volt ahhoz képest, mint amilyen a Fidesz bármely igazmondása volna. A Fidesznek nincs igazmondása. Nem tud ilyenje lenni. Csak a hatalom megtartására kiépített s ebből következően elkerülhetetlenül maffiaszerű rendszere van, amiben rég elenyésztek az igazság magvai.
Jó szándék adódhatnék időnként. Jó szándék lehetett volna például a határon túli magyarság jogainak határozott képviselete (amiben nemzeti konszenzusnak illenék lennie), de a Fidesz kezdettől és nyíltan politikai célokra használja ezt a képviseletet.
Nincs tiszta jó szándék Orbánék politikájában. Nincs oly döntés, amit őszintén és kizárólag a közjóért hoznának meg. Minden mögött számítás van: mivel lehet megosztani az országot, s benne az ellenzéket. Például osztogatással, mint amilyen a rezsicsökkentés, első látásra.
Csakhogy a rezsicsökkentés szemfényvesztés: Magyarországnak nincs szíriuszi pénzbányája, ahonnan a Mészáros & Mészáros toloncolja haza a bankóhegyeket.
Amit a rendszer odaad a rezsicsökkentésen, azt elveszi az 1300 milliárdot meghaladó (2022) MVM-plusztámogatással, még ha ez „elvétel” valamelyest arányos is az eltérő keresetek miatt. De ez is adóbevételből van, tehát ez is emberek pénze. De erről a Fidesznek egy őszinte mondata sincs. És az alaptörvénye megengedi a narancssárga megtakarítási rubrikát a számlákon, de elviseli, hogy ne szerepeljen egy másik rubrikában, hogy mennyi ezenközben a ráfordítás a másik zsebből. Közveszélyes ámítás. Óvodában érthető volna. És éppen ez vele a baj.
(…)
Orbán Balázs a Fidesz (egyik) Achilles-sarkát mutatta meg. Igazat mondott teljesen váratlanul. Pedig nem szorították sarokba. Nem fenyegették pénzmegvonással, se tockossal. Mondta, amit gondolt.
A teljes cikk a mobil Népszava része.
Kattintson, és próbálja ki alkalmazásunkat egy hétig ingyenesen!
Megjelenta a Népszava Visszhang rovatában 2024. október 5-én.
