Ugye, azt mindannyian pontosan érezzük, hogy Volodimir Zelenszkij nem fenyegette meg halálosan Orbán Viktort. Orbán Viktor, a vesztésre álló peckes-harcos a közelmúltban talán napi tíz miatyánkot és üdvözlégyet is elmondott azért, hogy az ukrán elnök ezt végre megtegye, fenyegesse meg életveszélyesen, nyilvánosan, látványosan és hangzatosan, és ha lehet, akkor még a halálnemeket is részletezze, plusz az előtte lévő kínzóprotokollt vasszűzzel és kerékbe töréssel (mindezt ukrán, angol és magyar nyelvű AI-videómelléklettel és képregénnyel kiszerelve), és ez esetben a magyar kormányfő talán nem veszíti el a választást (és vele a hatalmát, vagyonát és a szabad elvonulás lehetőségét), merthogy már csak ettől remélhet könyörületet az Elcsalt Választások Istenétől (Elvis: Don’t be cruel), de ettől még Volodimir Zelenszkij nem tett ilyet.
Amit Volodimir Zelenszkij tett, az egy világos üzenet megindult és emberi kifejezése. Ez az üzenet pedig azt jelenti, hogy Orbán Viktor (valamint a világmindenség, az igazság és a tisztesség) jócskán megérdemelné, hogy egyszer az életben lövészárkokban élő édesapáktól, anyák-apák szeme fényeitől, „ukrán katonáktól, a fiainktól” hallja, milyen négy (tizenkét) éve védeni a hazájukat egy háborús bűnös agresszorral szemben úgy, hogy tehetetlenül várnak a halálra, mert a géppuskáikból a töltény, a légvédelmi rendszereikből az elfogórakéta fogyott ki.
És halálpontosan két választásuk van. Az egyik, hogy amikor jönnek a fizetett muszkák, akkor eldönthetik, hogy üres tárral rohamozva lelövetik magukat, miután megnézték szeretteik fotóját, és egy sms-ben elbúcsúztak fiaiktól, lányaiktól, szerelmeiktől, szüleiktől, és aztán meghalnak, mert Orbán Viktornak fontosabb az „olcsó” orosz olaj, mint a haza becsülete, és a kiállás egy Európát választó szuverén ország mellett huszonhat EU- és harmincegy NATO-szövetséges tagállammal vállvetve. Vagy hadifogságba kerülnek, és a kínzást választják.
Minő szerencse, hogy nem vagyunk az ukrán elnök, mert akkor egyrészt nem tudnánk szép-magyarul gondolni Petőfi szabadságharcos intelmeire a labanc terjeszkedésre nézvést (vö.: foglalod ám!), másrészt diplomáciai köntösbe kellene bújtatnunk, amit így nem kell: Orbán Viktor a magyarok örök szégyene.
Ne tévedjünk: az Orbán-rezsimben megnyomorult szavak, elkorcsosult értékek és elbutult érdekek nem tehetik zárójelbe a tényt: rossz oldalon állunk.
A konnektivitás egy ideig bölcs, egy idő után véglénység. A világon semmi sem drágább annál az olajnál, ami becstelenséget és agressziót támogat. Amikor a világ a konnektivitást választotta 56-ban, igen randákat gondoltak eleink erről a világról jogosan, és mi ugyanezt gondoljuk, hát akkor emlékezzünk végre, és ne nézzünk bele többé a maradandó emlékezetkiesést okozó neutralizálóba. Határok vannak jó és rossz között. Dönteni kell, még mielőtt stricikkel és drogdílerekkel tetszene kivételesen jövedelmező üzletbe fogni a „patrióta” penetra. (Hadházy képviselő múlhatatlan érdemei mellett valamiért a lovak nemiségével összefüggő szakértelme a legadekvátabb itt megint.)
Mindeközben érteni véljük, hogy sokan helytelenítik Volodimir Zelenszkij félremagyarázható mondatait, mert azok muníciót adnak Orbán Viktor félautokrata fegyverébe. És ha az Európai Bizottság vagy Magyar Péter nyilatkozatait nézzük, akkor igazuk látszik lenni, hiszen Magyar elegánsnak mutatkozóan kiállt a kormányfő mellett, és az EB is szigorúan megintette az ukrán elnököt. Nem tehettek mást abban az abnormális térben, amelyet az egyesült orbánizmus létrehozott.
A normális tér az volna, amelyben következetes európai és amerikai fellépés áll ki sziklaszilárd és oszthatatlan meggyőződéssel amellett (nem vagyunk közel ehhez), hogy szuverén országot nem lehet megtámadni büntetlenül. És az volna, ahol az energetikai, migrációs, terrorfenyegetettségi (és kisebbségpolitikai) káoszra végre értő, épeszű, éles válaszokat kezdnek adni. Ellenkező esetben nem az újabb jégkorszak lesz a következő civilizációs vesztőhely. Ha nem az orosz rulett kényelmetlen fegyverneme, példának okáért.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. március 9-én.
