Na, szóval. Tizenplusz éve nyilvánvalóan vaklárma volt, hogy a rezsim rátenni készül kezét a lakossági megtakarításokra. Ez akkor elegendő volt tetemes összeg megmozdításához. Most sokkal komolyabban érdemes elgondolkodniuk mindazoknak, akiknek nagyobb tétel áll valamely hazai számlán, hogy talán kissé odébb kéne biztonságba helyezni.

Most ugyanis tényleg nagy a szar a palacsintában. Jelenleg szinte biztos, hogy idén egy cent se érkezik az EU-ból. Sőt, ha tartják magukat ahhoz, hogy a huszonhét feltételt nem csak becikkelyezni kell, hanem ezeknek a puding próbáján is keresztül kell menniük, az teljesíthetetlen egy év alatt. Az után pedig EP-választás, új bizottság – október-novemberig a fű se nő Brüsszelben. Ergo jó eséllyel a következő évben is zárolva lesz a magyar számla.

Ha pedig így lesz, akkor keresztet vethetünk bárminő GDP-növekedésre. Csak emlékeztetőül: évi három-négy százaléknyi GDP-arányos ingyen pénzből sikerült kiizzadni alig nagyobb növekedést. Most már harmadik negyedévben mínuszban járunk, az évet inkább nulla alatt zárjuk. Ebből a statisztikai-matematikai számítás (év per év) alapján akár két százalék száguldás is kikerekedhetne 2024-ben, de ha változatlanul egy fillér se érkezik a közösségből, akkor abból sok jó nem jön ki. A rezsim pedig nem tud, nem képes megváltozni, a huszonhét feltétel gyakorlati teljesítése eleve lehetetlen (ld. a tigris rászoktatása a főzelékre), a járadékvadászatra szoktatott nemzeti tőkések (akik a friss adatok szerint idén is kiveszik a nyereség 90-100 százalékát) addicionális külső pénz híján összecsuklanak, amiként az egész rezsim.

Amely még ebben a helyzetben is töretlenül megy előre ugyanazon az úton: megvennék Ferihegyet, kerül, amibe kerül, új és új és megnövelt extraprofit-adókat vetnek ki; célkeresztben változatlanul a veszteségbe taszított Spar-Tesco-Auchan kiszorítása ugyancsak bármi áron: hogy ebbe belerokkan a kegyenc Coop és CBA is, az szemmel láthatóan be se úszik a látómezőbe. Vagyis a rezsim egyik legsötétebb figurája, Csikós-Nagy Márton elvtárs, a Nemzeti Ársapka-hivatalt vezető miniszter hazudott, amikor azt mondta, hogy kit érdekel, mennyit szedünk. Igenis számít, tényleg sikerül-e legalább 1800 milliárd körüli ilyen-olyan megtakarítást állampapírba kényszeríteni.

Amikor úszik a költségvetés, ez bizony olyan, mint éhezőnek egy falat kenyér. Nem tudom, azt azért kiszámolták-e, mennyibe fog kerülni, ha tényleg átnyomnak több ezer milliárdot lakossági állampapírba. Legalább három év lekötéssel 15-16 százalékot ígérnek évente. Az adósságfinanszírozás már most is két és félszerese a korábbinak, jövőre 3100 milliárd lenne a tervezett költségvetésben; ebben természetesen nincs benne a most összelapátolt megtakarítás-einstand költsége.

Teljes tehát a pánik az elvtársak körében, a rögeszméibe belecsavarodott főtitkár elvtárs képtelen újítani. Adók adók hátán, nincs más kiút. Rajtunk múlik, hogy odaadjuk-e minden pénzünket.

Forrás: Újnépszabadság