A turisták többnyire azóta keresik a zsugorított emberfejet, amióta a hatóság erélyesen megtiltotta a fejzsugorítást. Ezért vált hiánycikké a zsugorított emberfej Ecuadorban. És amint az már ilyenkor történni szokott, méregdrága lett az emberfej, dzsungelien körülményes úton lehet beszerezni és dugdosni kell a hatóság elől. Végül pedig még az is kiderül, hogy a fej nem valódi zsugorított emberfej. A jivaro indiánok ugyanis a fejvadászat visszataszító bűnét áruhamisítással tetézik. Zsugorított majomfejet adnak el a hiszékeny turistáknak, és képesek azt hazudni, hogy a rendkívüli emléktárgyat gyilkosság útján állították elő. Vagyis már ők sem a kívánt anyagból és nem a hagyományos technológiával dolgoznak. Viszont úgy gondolják, hogy amennyit egy amerikai milliomos használja otthon a zsugorított fejet, amennyire bizonyítja vele bátorságát és a szellemekben való hitét, annyira a majomfej is megteszi…
Nyilván értjük a turista elkeseredését, amikor rájön, hogy rútul becsapták. De a fejvadásznak is vannak emberi, sőt műszaki meggondolásai. Tőle az erőszakos turista zsugorított fejet követel, mégpedig pénzért. Holott ő nem gengszter, aki pénzért gyilkol, hanem csak egyszerű fejvadász. Nem ügynök, aki megbízásból dolgozik. És különösen nem képes ilyesmire jöttment turisták kedvéért.
Fej viszont kell, mert állandóan rendelik.
Miután az indián fölfogja, hogy a fejekkel nem akar senki se táncolni, se győzelmi ünnepet tartani, a vevő szabványai szerint lát munkához. Nyilván a könyvkereskedő is más könyvet ad annak, aki olvas, mint annak, aki csak a lakását díszíti. Az ilyenek ugyanis lila, zöld és bordó könyveket keresnek. De az igazi zenebarát is olyan lemezjátszót vásárol, amely tökéletesen szól, amíg a technika boldogtalanja azt nézi, hogy van-e a zenedobozon elegendő aranygomb.
Úgy gondolom, az életnek ezt a vonását ismerték föl a fejvadászok. És kidolgozták a hamis fejzsugorítás módszerét a jövő-menő pénzes emberek számára. Meglepő közgazdasági tudással piacra kezdték zsugorítani a fejet. És belátták azt is, hogy ezért a különös iparért nem érdemes gyilkolni, legalábbis nem tesz ilyet egy vérbeli fejvadász. Csak hazudja a bűntényt a reklámból, mert enélkül nem vásárol fejet a turista. A század civilizációját hordozó vándor előtt a fejvadász csak gyilkosként válik méltó üzletféllé.
A csaló fejvadászok rájöttek, hogy rosszabbnak, galádabbnak kell mutatniuk magukat, mint amilyenek. Ha vinni akarják valamire a modern életben. A világ vezető szólama ugyan az emberség, az emberiesség és az emberiség ápolása, sőt megmentése. Ennek nevében kívánnak a gazdag turisták is emlékfejet a titokzatos indiánoktól. És az indiánok ennek fejében ajándékozzák meg a számukra titokzatos turistákat majomfejjel.
A szokatlan emléktárgy kifejez valamit abból a líraian összetett viszonyból, amely szavak és tettek, elképzelések és megvalósulások között nemegyszer föllelhető. Nyilván a turista valamit vásárolni akar: Hellászból a milói Vénusz karját, Nipponból kardot, gésát vagy földrengést. Ecuadorból is azért akar zsugorított emberfejet kapni: emberségből, emberies barátságból. Viszont az indián majomfejet ad, a barátság fejében. Mert nyilván nem fogja lenyakazni a szomszédjait, amiért a turisták emberségesek és barátkozó természetűek, így lesz a barátság záloga a majomfej. De az indián a majmot emberré hazudja, természetes humanizmusból.
Mert ha a habzsolást, a céltalan rohanást és a világ végelárusítását emberségnek nevezhetik, ott a természetes emberség majom alakot is ölthet.
Megjelent A Hét III. évfolyama 18. számában, 1972. május 5-én.
