Floridában a rovarászok arra figyeltek föl, hogy az egyik szöcskefaj újabban méreggel öli meg a hangyákat. A mérget a szöcskék gyomirtó szerekből állítják elő, bizonyára végső elkeseredésükben. És a pusztító anyagot támadóikra fecskendezik. A hír jelentőségét nem tudom megítélni. Lehet, hogy csak érdekesség. Lehet újabb ötlet még hatékonyabb mérgek előállítására. És lehet rövid szöveg a Titkos Jelenések könyvéből. Minthogy a tényt biológusok közlik, biológiai kérdést kell látnunk benne. Ha gyógyszerészek közölték volna, úgy ettől a fölismeréstől várhatnánk a modern gyógyszertan újabb lendületét. Ez a megállapítás jelzi, hogy az ember fölfogóképessége is szakosodott. Ha egy filatelista a föld elpusztítása ellen nyilatkozik, úgy a bélyeggyűjtők egyik különlegesen tetézett ügye gyanítható a megnyilvánulásban. Azért kell ezt előrebocsátanom, mert a szöcskék révén az élettan művelőjének tűnhetek föl, noha nem adtam eddig elé tanújelet, hogy lenne ilyenfajta jártasságom. Bár talán volna enyhítő körülményem is. Szerintem azoknak a szakértőknek se volt kellő jártasságuk, akik a szöcskéket ellátták a méreg alapanyagaival. De az emberiség a cselekedetet mérlegeli. Aki óriási területen biokémiai anyagokat szórat le, az nyilván mégiscsak biológus. Akkor is, ha nem ismeri közbeavatkozásának pontos élettani következményeit.
Megjegyzéseimmel nem akarom ezeket a szakmai eljárásokat zavarni. Nem lépem át a biológusok megvont körét. Noha ez a kör állandóan tágul, mígnem az embernek kell kört vonnia maga körül. És egy-egy támadó tudóst – aki gyilkos fegyvereivel közeledik – Arkhimédész szavaival fogadhatunk. Ne zavard a köreimet!
Evvel tisztáztam, hogy egy olyan idomon belül állok, ahol nem folynak nagy horderejű számítások, atomfizikai kísérletek, titkos biológiai kutatások. Pusztán azért kívánom távol tartani a körömhöz közeledő dühös szakértőt, mert békén akarok elmélkedni a mérges szöcskékről. Ugyanis sorsuk alakulása tanulságos a számomra.
A gyomirtó anyagokat az emberek nyilván a gyomok miatt szórták le, de a leleményes szöcskék megtalálták a módját, hogy ellenségeik is kapjanak a sorscsapásból. A gázirtás alkalomnak bizonyult a hangyairtásra. Úgy gondolom, hogy a szöcskék szinte emberi módon jártak el. Gyakran kotyvasztottak így a történelmi múltban az emberek. Ha kolera ütött ki, a bajból végül is társadalmi ellenségeik számára készítettek mérget. Amikor a világot beszórták boszorkányellenességgel, az a hatalom szervezetében, a sejtek titkos vegykonyhájában a protestánsokat pusztító jogi főzetté változott. Az elvi szigorúság feudális vegyülete a polgárokat próbálta megbénítani, a felségárulásról szóló mérges törvényeket az udvari nemesek személyes ellenségeik irtására használták. A polgári társadalom állítólagos gaztalanító találmányaiból a forradalmi eszméket pusztító méreg született, a műveletlenség fölszámolása címén pedig a múltban felekezeteket próbáltak eltüntetni. A hit erősítése ürügyén űzték ki Spanyolországból a mórokat, a belső hadi fegyelem mérgéből párolták az örményirtás szükségességét Törökországban.
A múltban általában nem volt olyan elvont, magasból hintett méreg, amiből ne készítettek volna különleges hatóanyagot elnyomott osztályok, üldözött népcsoportok, újító szellemek és tisztán látó elmék ellen.
A gyomirtószerek átalakítása tehát szinte várható volt. A közismerten talpraesett szöcskék a történelemben is használt egykori receptet követték. Élelmességükben van valami megható. Miféle megrázkódtatás, a sejtekig elható elszántság kell ahhoz, hogy a menekülés fegyverét ismerő szöcske mérget izzadjon, védekezésül? A menekülő, az évmilliók óta megfutamodó áttért az elszánt közelharcra, miután magában megteremtette fölényét. Íme – jelzi a mérges szöcske – nincs lehetetlen az előtt, ami végső veszélyben van. Egy óriás laboratórium erejével képes a fenyegetett lény védeni magát.
Tanulságos ez az ember számára is, bonyolult, sokféle modern fenyegetettségében. De a meglepő tünemény – túl a szöcskék leleményének rovartani hadi jellegén és önzésén – megmutatja a természet gazdag lehetőségeit. A méregből nemcsak mérgezettség származhat, nemcsak megszokás és közöny. Újabb méreg is lehet a méregből. Másfajta méreg, olyan, amiről az eredeti vegyész nem is hallott.
Így születhet meg a világban a sötétség elleni vegyülék: méreg az elfogultság, az embertelenség, mindenfajta elnyomás ellen. Ezzel alakíthatná át méltóan a világ, tulajdon jövője érdekében, a környezet és a modern lélek halmozódó mérgeit.
Megjelent A Hét III. évfolyama 40. számában, 1972. október 6-án.