Olvasom, hogy egy római bűnügyi szakértő megírta a kábítószerfogyasztás rövid történetét, és a szenvedély rabjainak fölsorolásában eljut Adámig és Éváig.
Ha a híradás nem közönséges maszlag, akkor a szakértő szerint a tiltott gyümölcs egy sivatagi gombafajta volt, amitől az ős fogyasztóközönségnek érzéki csalódásai támadtak. Mindenekelőtt az volt az érzése, hogy tud és megértett valamit.
Én persze nem keresném ilyen messzi a könnyű tudás révültjeit, megfigyeléseim szerint az ilyesmihez éppenséggel semmit sem kell fogyasztani. Elegendő hozzá az eredendően bennünk lévő elfogultság, családi, vallási, nemzeti és egyéni farkasvakság. Általában mindannyian könnyen értjük a világot, a jövőt, az emberiség feladatait és a kábítószerek történetét. Nem is kívánok a kérdéshez érdemben hozzászólni. Én nem sajnálom azt az adag utólagos sajtó-meszkalint, publicity-bételt szegény fügefaleveles őseink szájától. Abban is biztos vagyok, hogy nem fog kihatni dicső fajtánk erkölcsi tulajdonságaira, ha Adám és Éva a hetedik napon fáról szüreteli a tudathasadást.
Más az, amit fájlalok.
Nem a korán megszülető kábítószert, hanem a semmibe guruló almát. Mondjam ki nyíltan: a paradicsomot. Mert miféle paradicsom az, ahol a boldogsághoz még kábítószert is kell rágni? Én úgy tudtam, a kábítószert az emberiség éppen a paradicsom hiányában rágja. És most kiderítik, hogy a kábítószer ott díszelgett a kert közepében, a szelíd oroszlánok és a félelmet nem ismerő bárányok között. Valószínűleg az oroszlán is azt rágcsálta, attól volt olyan szelíd. És a bárány is legelte, azért nem félt az oroszlántól. Az ember pedig egy szép nap reátalált beleharapott, és az lett az érzése, hogy most már tud gondolkodni…
Íme, így űznek ki bennünket a sajtó hasábjain a paradicsomból. Meg kell azonban mondanom, hogy ilyen körülmények között a népszerű tudományos felszólításra: nem vagyok hajlandó kimenni. Ez a kilakoltatás ugyanis szerintem sokkal előnytelenebb, mint a bibliabeli. Nem ígérnek tudást, se munkát, se verítéket. Asszonyainknak se ígérnek kínt és gyermeket.
Hát akkor mit ígérnek?
Legjobb esetben is tárgyakat, kereskedelmi cikkeket. Érvényesülést, ami által az ember újabb és újabb tárgyakat szerezhet.
Az ősi történet is még mindig korszerűbb, mint a magyarázat A kábítószer ellenes rövid lélegzetű történésznek valahogy az a benyomása támadhatott: hogy ismeri a bibliát.
De ne vitassuk a biztonságot, amellyel vegyelemzi a gyümölcsöt. Ám föltétlenül sajnálnunk kell az almát.
Az almát az idők folyamán eddig is sokan próbálták levitatni a fáról.
Egy botanikus szerint ez tulajdonképpen birsalma volt, egy másik magyarázó szerint – növénytörténész volt az illető – az alma elírás, és rajta körte értendő…
Első ízben értelmezik sivatagi gombának: tiltott gombának. Én, aki csak a birsalmasajtot és csak a pergamen körtét szeretem: riadtan olvastam az ellenszenves magyarázatokat.
Első ízben hallok a gombáról, melyet nyersen sohase fogyasztanék.
Bánatosan gondolok az almára, amiért ilyen érthetetlenül, önkényesen sivatagi gombára próbálják becserélni. Én, aki vásároltam már alma kompót helyett lecsót, az eljárást a vevők félrevezetésének minősítem.
Azt kell adniuk, amit kérek: a jelképes történetek – bő választékaikkal – mindig ki is elégítettek. Vagy a művelődéstörténész szántszándékkal ajánlja nekünk rossz vagy veszedelmes áruit?
A gombát a legtermészetesebb gyümölcs helyett? És a boldogság kertje helyett a narkotikumot?
Tudjuk, mennyi eszközzel narkotizálták a világot, hogy a köz lehetséges boldogságáról elvonják a figyelmét. Nemcsak kémiai vegyületekkel. De elméletekkel, amelyeket addig rágtak a jobb sorsra érdemesek, amíg meggyengültek érzékszerveik, és a szenvedély rabjai álomvilágban ringatóztak.
Kábítószer volt mindig a demagógia, az édesded valósághamisítás, az irodalmi semmitmondás, a féltehetségek álforradalmi pöngései. Lehet kábítószer a bűnügyi film, a hírlapi kacsa, Onasszisz szenzációs titkainak tálalása, a szexhullám és az ellene való hangos küzdelem ugyanazokban a szenzációt hajhászó nyugati lapokban, lehet kábítószer a kábítószer elleni meglepő írásokat eredményező álküzdelem is. Kábítószer minden, ami a tartalmas emberi világért küzdők figyelmét lényeg szerint másra tereli.
De ennek a kábításhoz van köze. Nem a tudás ősi jelképeihez.
Megjelent A Hét II. évfolyama 7. számában, 1971. február 12-én.
