Olvasom, hogy az Egyesült Államokban egy orvos bizonyos gyógyszerekkel el tudja érni a fekete bőr megfehérítését. A cikk egy mosolygó, átfehérült néger asszony képét is közli, a fehér szerecsenét, aki olyan boldognak tűnik, mintha egy súlyos betegségből mentették volna meg. Az orvos számtalan levelet kap fekete bőrűektől, és ezek a tudomány ezen újabb eredményétől várják sorsuk, életük, egészségük jóra fordulását.
Ez a hír különös, mert az orvos – a hagyománnyal ellentétben – az egészséges négereket a négerségük ellen kezeli.
Vajon van-e joga egy orvosnak egészségeseket gyógyítani? Kiterjed-e az ilyen sajátságos és történetileg ritka esetekre az orvosi eskü? Íme, itt derül ki, hogy az évezredes szöveg, amelyet az emberiség nagy gyógyítói mindig elmondtak pályájuk kezdetén – nem volt eléggé átgondolt és előrelátó.
A doktor, amikor ünnepélyesen vall szakmájának becsületéről, megfogadja a betegek minden módon való gyógyítását. De Hippokratész nem követelte meg tanítványaitól, hogy az egészségeseket ne gyógyítsák. Az emberiségnek ez a híres és már-már a félistenek sorába tartozó jótevője nem látott bele az orvosi munka legkülönösebb zegzugaiba. Tiszta görög ésszel nem tudta fölfogni, hogy egy egészséges ember egészségének ismeretében: orvoshoz fordulhat.
A fasizmus alatt is voltak ugyan egyének – tudomásom szerint kizárólag keresztények –, akik orruk előnytelen és félreérthető formája miatt sebészek segítségét kérték. Ezt kozmetikai műtétnek is lehetett nevezni, mert végül is az embernek lehetnek esztétikai fönntartásai a saját orrával szemben. De valójában a kozmetika inkább az érvekre vonatkozott, mint a műtétre. Mert nemcsak az üldözöttekhez nem jó tartozni, de hasonlítani se illik hozzájuk.
Az újvilági orvos tulajdon működését elnevezheti kozmetikának, valójában azonban ez a munka sokkal inkább politika, mint bőrgyógyászat. A kozmetika csak szépségflastrom az emberellenességen. Minthogy az orvos szöveg szerint nem szegte meg esküjét, nincs mit beszélnünk róla. Legfennebb Hippokratész politikai tájékozatlanságáról, gondolkodásának természetességéről és épeszű emberségéről ejthetnénk néhány keserű szót. Súlyos hiba, hogy az ilyen képtelen lehetőségekre nem gondolt, és csodálatra méltó az embersége és a tisztasága, amiért ez nem is jutott eszébe.
Így hát maradnak számunkra a fehéredő négerek, az egészségesek. Akik azonban valami módon mégis szenvedők, tehát a szó eredeti értelmében páciensek. A páciensek bőrük színétől próbálnak szabadulni, bár előttük is ismert, hogy a fekete bőr természetes adottság. Nem valamiféle beteges tünet, mint a májbetegek színének változása.
De mit remélhet a fehér bőrű néger? A megkülönböztetésnek millió módja van. Nem képzelheti, hogy a cserével, bőr fehérítéssel megszüntetheti a fajgyűlölő hatalmak szellemét. Ügy hiszem, nem azért támadják az elnyomók a négereket, mert feketék. Nem a bőrük, hanem a létük ellen van kifogásuk. Ha minden néger fehérre változtatja a bőrét, akkor elindul a gyűlölet áradata a göndör haj ellen, és ha a fehér szerecsenek levágják a hajukat, hamarosan bekövetkezik a kopaszok gyanúba keverése. Számtalan jogcímet lehet találni az emberek üldözésére, az orvosnak nemcsak fehér bőrt, de más szemet, más emlékeket és más gondolkodásmódot is kellene biztosítania egészséges kezeltjei számára.
A mosolygó fehér arcú néger asszony a könnyű utat választotta: összetévesztette az emberségről alkotott nézeteket a bőr színkombinációival. Nem tudom, az elvakult üldözők fehérnek fogják-e tartani a kezelés után. Nem tartom valószínűnek, mert a gyűlöletnek semmi se elég.
Ha a bőrnek színét megváltoztatta, a gyűlölet el fogja várni, hogy tovább változzék, míg azonossá nem lesz önmaga gyűlöletével.
A mosolygó asszony most lesz valódi pácienssé, igazi szenvedővé, mert a fajtájától való menekülést elfogadta; nem a haladó mozgalomtól, a társadalmi harctól várta a jogot, hanem a bőrgyógyászattól.
Hogy az uralkodó fehér társadalom magához fogadja-e, azt nem jósolhatjuk meg. Egy azonban bizonyos: testvéreitől, a megvetett feketéktől örökre elszakadt.
Megjelent A Hét II. évfolyama 33. számában 1971, augusztus 13-án.