A Concorde repülőgép fölszállása miatt Angliában 193-an követelnek kártérítést. Közöttük az egyik kárvallott annak az anyagnak követeli az árát, amivel visszaillesztette a fürdőszobában a hangrobbanás után leesett csempét.
Egy kommentátor megjegyzi, hogy skót az illető.
Én azonban inkább azt jegyzem meg, hogy ma már nem lehet ingyen robbantani a fürdőszobacsempét.
Az áldott takarékosság nem követelheti a fülsiketítő zaj árát, sem az ijedelmét, de követelheti a maltert, mert annak már van díjszabása.
Úgy gondolom, lelki nagyság kell az ilyen krajcáros követeléshez. Türelem és önfeláldozás van a szuperszonikus tyúkper mögött. Íme, az ember, aki egy marék fehércement értékéig sem tűri el, hogy a magasból megsértsék a jogát!
Emlékszem a hajdani képtelen gyakorlatra, amikor gerendán kellett kézzel átkapaszkodni a víz fölött. Bő lábbelimben addig kalimpáltam, amíg egyik cipőm – hibámon kívül – a mélység martaléka lett…
Amikor émelyegve partot értem, határtalan hálát éreztem a tábor parancsnoksága iránt. Senkise veszett el. Csak a cipőm. Holott a cipőm szomorú sorsa az életet példázta, helyettem vetette le magát.
És itt lehetett volna megragadni a veszélyt, a sérelmet, a nagyvonalú felelőtlenséget.
De nem azt kellett volna mondanom, hogy hál’istennek, csak a cipőm veszett el. Hanem tisztelettel, de határozottan követelni a cipő forgalmi árát. Vagy legalábbis kérni a vizsgálatot, hogy lássa a világ, hová tűnhet vadregényes időkben egy félcipő.
És hajdani örömöm példájára újra hallom a hajdani örömteli válaszokat. (A múltból.)
– Jól vagyunk, csak a padlást vitte el a bomba!
– Nagyon jól vagyunk, csak a bútorunk égett el!
– Igazán nagyon jól vagyunk, nem égett el, csak szegény Béla bácsi!
Bölcs a takarékos ember, ha a fürdőszoba-csempéért nem sajnálja a folyamodványt és a pert.
Sőt, csakis akkor lehet igazán takarékos, ha a csempét a Törvény nevével helyezi vissza olyan időben, amikor az erő készségesen repesztené a falat.
Ki mondja meg, hol kezdődik egy épület szétrombolása? Az oldalánál vagy a tetejénél? Vajon az, aki a csempe leverésébe belenyugszik, tiltakozhat-e, ha holnap a mennyezeten át nézi a Concorde csodálatra méltó repülését?
A skót nehéz helyzetben van a világ közvéleménye előtt. Ő a fürdőszobáját védelmezi, a Concorde a technika haladását. A skót békén akar fürödni, a Concorde viszont a hangsebesség kétszeresével akar repülni. Így kerül perbe egy névtelen állampolgár és a repülőipar világhírű csillaga. Ha ezután vesszük szemügyre pörüket, hajlamosak leszünk a ,,skót kontra Concorde”-ügy irodalmibb megítélésére.
Minden nagy műhöz kell az áldozat, kell a skót és Kőműves Kelemen és Manole Mester. Csakis akkor állhat a Templom és a Vár.
Ezt az ábrándot elfogadhatjuk, de csak addig, amíg a Templom és a Vár közelében nem gyorsít hangsebesség fölé a Concorde.
Mert akkor ott is fog hullani a csempe. Meg a vakolat és a tégla, sőt a régi befalazottak csontjai is, immár saját igazságukért perelve. Miféle Isten lakhatott a vérrel épült templomban ? Ki fia császár trónolhatott a várban, ártatlanok csontja felett?
Ez az építés hajdani költészete, ez a piramisemelés balladája.
Sajnos a feudális törvénykezés idejében elképzelhetetlen volt a panasz, melyben a mester felesége anyagi elégtételt követel, amiért egy várépítő kőműves szándékosan bemalterezte a ruháját…
Nyilván csak ennyit panaszolhatott volna a Dévavári Sértett, ezt a tyúkpernél is apróbb csekélységet. A befalazottnak ugyanis hiába lényegesebb a panasza az előbbinél, kimondására sokkal kisebb a jogi lehetősége.
Ezért hallom meghatottan a csempe hullását sérelmező egyén történetét. Akkor akadályozza egy marék cement árával a város lerombolását, amikor csak egy faldarabka jelzi a veszélyt: vagyis a perdöntő pillanatban.
Nemcsak panaszol, de emberi kötelességet teljesít, névtelen létére megérinti a ragyogó, híres és a panasz szerint még nem egészen tökéletes technikát. Perel, mert nála hull a csempe, figyelmezteti azokat, akiknél még nem hull. Vagy akiknél hull, de fürdőszobájuk langyos kényelmében hallgatnak.
Avval segíti a törvényt, hogy nem mond le róla; mert a lemondó tulajdonképpen titkos törvényszegő, saját szomorúságának hamis tanúja. És segíti a technikát, mert addig nem lehet tökéletes, amíg a magasban csillog, a földön pedig rombol.
Megjelent A Hét I évfolyam 3. számában, 1970. november 6-án.