Egyik ismerősömnek a párizsi metrón újságot nyomtak a kezébe, ingyenes propaganda lapot, melyet a Gyalogosok Szövetsége adott ki.
Ezek szerint a gyalogosok összefogtak érdekeik védelmében egy olyan világban, amelyben erősen a kocsisok korlátolt felelősségű társaságának áll a stoplámpa.
A gyalogosok egyelőre mérsékelt programmal lépnek a közélet járdájára. Biztosítani akarják maguknak az átkelőhelyeket, és követelik, hogy a kocsivezetők tartsák magukat a közlekedési szabályokhoz. Vagyis a gyalogosok egyelőre a rend, sőt a rendőrség szószólóinak bizonyulnak. Abban különböznek a rendőröktől, hogy a közlekedési szabályzatot önkényesen megtoldják, amennyiben külön követelik a szabályzat betartását. Szerintem a gyalogosok követelése ebben a pontban válik fenyegetővé és rendkívülivé a rend (sőt a rendőrség) álarcában.
A törvényhozók sohasem intézkedtek külön cikkelyben rendeleteik sorsáról. Magától értetődőnek találták, hogy a szabály leírása eleve tar- almozza a betartás követelését. Vagy esetleg ők maguk sem gondolták saját törvényüket egészen komolyan?!
Most a gyalogosok fölrúgták (vagy talán inkább összetaposták?) az ősi jogszokást: a törvényt a magasban hirdetett távoli követeléssé változtatják, mely csak a földön, az úttesten, a porban válhat valóra. És ha az úttesten nem válik valóra, akkor az nem is nevezhető igazi törvénynek, illetve érvényes közlekedési szabálynak.
A gyalogosok követeléséről eleve látszik, hogy a járdán fogant, életközeiben, talán egy könyvüzlet és egy utcai papírkosár között. Ezért árulkodik Hamurabi és Justinianus törvényeinek ismeretéről és arról a józan felfogásról, hogy ezeket a törvényeket a végrehajtók többnyire a szemetesládába dobták. Hiszen a martalócok a tízparancsolat ismeretében gyújtogattak és gyilkoltak: a császár, aki milliókat küldött vágóhídra, előzőleg tanulmányozta a római jogot és lelkesedett Rousseau társadalmi szerződéséért. A második világháborúban szolgáló német katonák zsoldkönyve többek között a nemzetközi hadijog rövid kivonatát is tartalmazta. Tehát minden SS-!egény naponta olvashatta, hogy az elfogott partizánt nem szabad megölni, a polgári lakosság szent és sérthetetlen, természetbeni szolgáltatást csak a feljebbvalók parancsára és csak ellenszolgáltatás fejében szabad követelni, tilos a céltalan rombolás.
Az SS-katona zsoldkönyvének utasításaiból pusztán az a cikkely hiányzott, hogy az előbbi szöveg nem esti ájtatosság, nem a költői képzelet ábrándja, hanem nemzetközi egyezmény, amelyet be kell tartani.
Valószínű, hogy a háborús bűnösök és népirtók az utóbbi záradék hiányában nem tudtak mihez kezdeni zsoldkönyvük szövegével.
A gyalogosok világot áthálózó egyesülete az élet és a közlekedési szabályzat realista szemléletével tűnik ki.
Ez a nagy hagyományú társadalmi szervezet mindig is közelebb állt a valósághoz, mint a lovasok, a diadalszekeren ülők, a hintán, a páncélautón vagy a különvonaton robogók. Nagy hírű egyesületük olyan tekintélyes, hajdani tagokkal büszkélkedhet, mint az igazságtevő kalifa, aki gyalogosan mászkált a nép között. Vagy az igazságos király, aki az apostolok lován kémlelte az ostromlott várost, esetleg a törvényszegők világát Nyilvánvalóan tudta, hogy a törvényt emelvényről kell kihirdetni, de a végrehajtását nem lehet ellenőrizni, csak gyalogosan.
Merre tartanak, hova gyalogolnak a gyalogosok? Mivé változik majd érdekszövetségük, szabályosan közlekedő egyesületük?
Ezt ma még nem tudhatjuk: ahogyan a múlt század végén se sejtették, hová fejlődik a repülősök klubja. Ha a repülősöktől és az űrhajósoktól származik a nagyszerű technikai eredmény, hogy elhagyhatjuk a sarat, a rögöt: a gyalogosoktól egyesek joggal várják, hogy megmaradjunk a földön.
Talán nem is olyan merész álom ez. Régi szabály, az emberiség számára a föld méltó és igazságos birtoklása. Éppen csak azzal kell még kiegészítenünk, hogy ezt a törvényt következetesen be kell tartani.