Balog Zoltán tele van lelki sebekkel. Fájdalma érthető. Nem lehet könnyű „elviselni mindazt, ami a médiából, a politikából, az utcáról, a közvélemény egy része felől árad személyemen keresztül egyházunk felé”. Szerencse, hogy van segítség, ráadásul kormányzati – csak a mélységes bánat lehet az oka, hogy nem jutott az exminiszter eszébe ez a lehetőség. Mivel a bántalmazás valódi célpontja az ő egyháza, kézenfekvő, hogy Azbej Tristanhoz, az üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkárhoz kell fordulnia, ő majd intézkedik.
Az is fáj Balognak, hogy csúnyákat mondanak egyik védencéről, Kónya Endréről. Ráadásul három bírósági fokon, elmarasztaló ítéletekben is csúnyákat mondtak rá. Pedig: „elhittem ártatlanságát, s ebben ma sem kételkedem” – állítja a püspök. Egy exminiszter ne tűrje, ha folt esik a magyar igazságszolgáltatás becsületén. Kérve kérjük hát püspök urat, indítványozzon perújrafelvételt, és ha kiderül, hogy a komisz állami gondozott kölykök nem mondtak igazat, hát reszkessenek! Megint.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 9. számának Páratlan oldalán 2024. március március 1-jén.