Attól, hogy sok, nálam összehasonlíthatatlanul nagyobb tudású emberhez (Bárándy, Gábor György, Horváth Lóránt, Melléthei-Barna Márton és neje, az Ügyvédkör, Horn Gábor, Hoffmann Tamás), de akár az ATV esti szavazása is, laikusokkal, egyértelműen bírálta Unger Anna kinevezését, attól MÉG NEM FODULT MEG A VILÁG.

Ne tessék a jobb-és bal szélsőpartizánoknak örülni, kérem. Ez nem azt jelenti, hogy Melléthei elhagyottan, lyukas zokniban csavarogna Kőbányán, röplapokat osztogatva, Bárándy belépne a DK-ba, vagy hogy Horn Gábor felvenné a sarló és kalapácsot és beállna Bürgözdön traktorosnak, Horváth Lóránt pedig térden állva megkérné Dobrev Klára kezét.

Igaz, a döntés rossz volt, kár volt magyarázni – ettől még rosszabb lett. De van ennek előnye is: most már olyan nyomás nehezedik a létrejövő szervezetre mint új intézményre, mint talán még soha. Egészen egyszerűen nem is lépéskényszerbe, hanem tevékenységi kényszerbe került. Ha le akarja mosni magáról a gyengeség, sőt a kollaborálás vádját, akkor olyan vehemenciával, könyörtelenséggel kell fellépnie, amellyel talán nem is szándékozott. A külső kényszer, nyomás hatásra okvetlenül radikalizálódnia kell az eredeti, köldöknéző elképzeléshez, de a vizsgálatok mélységéhez és az Unger által eredetileg elképzelt sebességhez mérten is.

Azt hiszem többünknek, de nekem biztosan az volt a célom, minél keményebb bírálattal radikalizáljam a puhulóban lévő szervezetet.

Ilyen a politika. Addig kell nyomást gyakorolni míg a másik fél nem kényszerül arra, hogy megmutassa: nem is olyan, mint amilyennek mondtuk, hogy bizonyítsa állításaink („vádjaink”) ellenkezőjét. Már magyarázgatja hatéves határidőt, már kijelöli a sorrendet, szigorít, nem fél a a bítóságok bírálatától, már napokon belül kompromisszum nélkül munkatársak jönnek, miközben egy hónap alatt képesek lesznek felhúzni a szervezetet. Ez az államigazgatási tempó és igények ismeretében reális.

Lám, csak bírálni kell, máris más lett a kiindulópont.

Nem, nem lesz belőlünk se DK, se Mi hazánk, főleg nem Fidesz. Maradunk a Tiszánál, csak terelgetünk, mint gr. Szécsényi István, Dezső László és Zsigmond Vilmos a Tiszát, a folyót.

És kezd is látszani az eredmény. Csak piszkálni kellett.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 31-én.