A bal szélen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke
Romániában az önkormányzati választásokkal együtt tartott júniusi európai parlamenti választáson az RMDSZ 21 százalékkal tudta növelni szavazatainak számát 2019-hez képest. Toró Tibor politológus a magyar képviselet, az RMDSZ kampánykommunikációját vizsgálta, erről beszélt lapunknak. A Sapientia EMTE oktatója a kampány főbb üzeneteit tematizálta, kiemelten figyelve arra, hogy a Fidesz kampányüzenetei mennyire jelentek meg közöttük. A magyar kormánypártnak egyébként erősebbek a pozíciói az erdélyi médiatérben az RMDSZ-énél, és az anyaországi média fogyasztása is jelentősen befolyásolja a romániai magyar szavazók világképét.
Az interjú főbb megállapításai:
- Az etnikai mobilizáció mindig az erdélyi magyarok egységére apellál, most ez az Orbán Viktor mögötti összmagyar egységet is jelenti Brüsszel elleni harcában.
- A Fidesz populista tradicionalista üzenetei kevésbé jelentek meg az RMDSZ-kampányban, de az EU-szkepticizmus igen.
- A román mainstream atlantizmusa (a két új szélsőjobb formáció kivételével) és saját koalíciós szándékai miatt az RMDSZ nem teheti meg, hogy kövesse a Fidesz oroszpárti („békepárti”) kommunikációját.
- Az erdélyi magyarok nem feltétlenül oroszpártiak, inkább Nyugat-ellenesek, aminek fontos forrása a Fidesz elmúlt tíz évének brüsszelezése, de az orosz befolyású hírforrások is.
- A Fidesztől részben üzenetek, részben technikák (ellenségképzés) érkeztek az RMDSZ-kampányba.
- A kampány román szélsőjobbellenes tematikája áthallásosan románellenességként is dekódolható volt, ami kockázatos taktika ott, ahol a magyaroknak gyengébb a párhuzamos intézményrendszerük, illetve ahol együtt kell politizálniuk a románokkal.
Meglepő, hogy a konzervatív értékekről szóló posztokból volt a legkevesebb. A legtöbb üzenet eredménykommunikáció volt, aztán a magyar egységet, illetve a Fidesz felől érkező támogatást hangsúlyozó posztok következtek.
Az eredménydiskurzus főleg a tavalyi periódusra volt jellemző. Ebben az RMDSZ a saját tevékenységét próbálta meg bemutatni: milyen törvények elfogadásában vett részt – például az energiaitalok kiskorúaknak való eladásának betiltása és hasonló, nem etnikai témák –, vagy egy kórház megnyitása, egy terelőút átadása. Az eredeti terv vélhetően az lehetett, hogy olyan kampányt építsenek fel, amiben a kormányzati tevékenységeiken lett volna a fő hangsúly.
Csak aztán a párt kikerült a kormányból.
Igen. Ezt júniusban jelentették be, és szeptemberig zárult le. Habár az RMDSZ-kongresszuson elfogadott programon még ezen volt a fókusz: Erdély tündérkertként jelenik meg, aminek az RMDSZ mint etnikai párt a letéteményese, ezt építi a magyarok számára.
Ez a típusú üzenet 2023 nyarán, ősz elején volt nagyon jellemző, amikor a vizsgált négy Facebook-oldal magas relevanciájú posztjainak 40-45 százaléka ebben a témában született. A kilépés után a kormányból azonban váltani kellett.
A másik gyakran megjelenő témát magyar egységnek neveztük. Ez nagyjából a klasszikus mobilizációs diskurzus, ami az erdélyi magyarok egységére apellál.
A kutatásban 401, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez köthető erdélyi magyar nyilvános Facebook-oldal 65.324 posztját értékelték.
Megnézték a posztok típusát és interakcióinak (hozzászólás, megosztás, reakció) számát, ezenkívül tartalmilag is elemezték négy oldal – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, az RMDSZ központi oldala, valamint Vincze Loránt és Winkler Gyula EP-képviselő – magas relevanciájú posztjait. Ezek olyan posztok voltak, amelyek legalább ötszáz interakciót generáltak.
Bár korábban pár évig voltak magyar versenytársak is, de húsz-harminc év után van még mobilizáló ereje, érdemi üzenete a romániai magyarok számára annak, hogy egységesek vagyunk?
Egyedül ez nem működne. Ez abból is látszik, hogy az ilyen típusú posztok esetében lényegesen elmarad az interakció-arány a posztaránytól. Viszont, főleg a kampány végén, nagyon fontosak ezek a mobilizációs üzenetek.
Ezekben a posztokban sokszor jelennek meg erdélyi magyar szereplők: Diószegi László, a Sepsi tulajdonosa, Böjte Csaba, és megszólalnak a magyar egyházak püspökei is. Angolul ezt endorsment, megerősítő típusú üzenetnek nevezik, ami egyrészt azt üzeni, hogy csak együtt lehetünk erősek, nem lehet széthúzni, másrészt végül is kijelöli a határokat, és átalakítja a választás tétjét egy népszámlálássá a kisebbség számára. Az etnikai pártok szeretik a választásokat népszámlálásként keretezni: meg kell mutasd a közösséged erejét. Ez egyben limitálja is bizonyos üzenetek lehetőségét.
Kizárja a kooperációs üzeneteket?
Igen, kifele lezárja a kooperáció lehetőségét, de a belső megosztást is el akarja nyomni.
Az idei kampányban megjelent egy másik nagyon érdekes fejlemény is. 2012 óta, amikor a legerősebb volt a magyar pártverseny, mindegyik párt, de leginkább a Néppárt próbálkozott azzal, hogy magyarországi megerősítést, legitimációt kapjon.
Ami a mostani kampányban fontos változás ezekben az üzenetekben, hogy – amellett, hogy mondjuk eljön Novák Katalin, aki akkor még elnök volt, és elmondja, hogy milyen fontos, hogy itt a magyaroknak legyen képviseletük – megjelenik egy olyan üzenet, hogy nemcsak azért fontos a választási mobilizáció, hogy az erdélyi magyaroknak erős képviseletük legyen, hanem azért is, hogy Brüsszelben a teljes magyar képviselet erős legyen.
Ezt főleg magyarországi szereplőkkel mondatják el. Orbán Viktor az egyik, de helyi, kisebb szereplők is beszélnek arról, hogy azért kell elmenni szavazni, hogy a Fidesznek legyen támogatása, a magyaroknak pedig erős képviselete Brüsszelben. Tehát egy összmagyar képviselet felé viszi el az etnikai mobilizációt. Ami végül is indirekt módon megerősíti azt a típusú tematizációt is, amit a Fidesz használ. Merthogy Orbánnak az erős támogatás a Brüsszellel való harcra vagy a magyar érdek brüsszeli képviseletére kell.
Engem meglepett, hogy a tipológiájukban konzervatív értékeknek nevezett posztokból volt a legkevesebb. Már ha a konzervatívat annyira kitágítjuk, hogy a Fidesz populistának nevezett tradicionalizmusa is beleférjen.
Inkább az utóbbi van benne, nem tökéletes a megnevezés.
Ebből volt a legkevesebb, miközben a Fidesz kommunikációja szinte csak erre épült: idegen- és LMBTQ-ellenesség, ami sokszor homofóbia és Brüsszel-kritikájuk alapja is stb. Miközben a szlovákiai magyar párt, a Szövetség kommunikációja teljesen ezt a Fidesz-agendát vitte.
A homofóbia nem jelenik meg, inkább a keresztény értékeknek ilyen fajta használata, illetve a családpolitika. De ez csalóka, mert a tartalmi elemzésben csak a két EP-képviselő, az RMDSZ, illetve Kelemen Hunor oldala van benne, lehetséges, hogy amikor kitágítjuk az egész RMDSZ-univerzumra, ez a szám is meg fog emelkedni.
A posztok eloszlása utal valamiféle munkamegosztás-szerűségre is. Az EP-képviselők olyan témákat választottak maguknak, ami közelebb állt hozzájuk, míg az RMDSZ központi oldala kerülte ezt a típusú kommunikációt.
Vincze Loránt két nagyobb témát vitt: egyrészt ő fogalmazta meg a kisebbségi és a nyelvi jogokkal kapcsolatos követeléseket és a Brüsszel-kritikát, másrészt olyan üzeneteket tett közzé, amelyeket mi az euroszkepticizmus kategóriába soroltunk. Itt jelent meg a zöldpolitika, a mezőgazdasági politika és a bevándorlással kapcsolatos politika kritizálása, a brüsszeli kettős mérce, tehát azok a témák, amiket a Fidesz is nagyon erőteljesen megfogalmaz. A konzervatívat azért vettük külön, mert mi is azt hittük, hogy erőteljesebben fog megjelenni. Ami érdekes, hogy ezek a posztok nem voltak olyan sikeresek.
Az euroszkeptikus vagy a konzervatív?
A konzervatív. Az euroszkepticizmus sikeres, ott magasabb volt az interakciók aránya, mint a posztok aránya. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor a Fidesztől jövő támogatás, valamint az euroszkepticizmus ment igazán jól, illetve a magyarellenesség-toposz.
Illetve még van egy toposz, amelyik sikeres: ezt hétköznapi nacionalizmusnak neveztük. Ezeket inkább a posztolás szükségességéből adódó töltelékanyagnak látom. Ezek a magyarságérzettel, a magyar identitással kapcsolatos, látszólag nem politikai posztok: a népviselet, a performatív ünnepeinkről való megemlékezés. Jellemző, hogy ezek száma márciusban és októberben emelkedett ki, amikor a fontosabb nemzeti ünnepeink is vannak. És amire még fogékonyak az emberek, azok a csíksomlyói búcsúval kapcsolatos posztok, ami egy vallási ünnepből teljes mértékben átalakul egy performatív, összmagyar identitáserősítő ünneppé.
Kelemen Hunornak nagyságrenddel kevesebb EU-szkeptikus posztja volt, mint akár az RMDSZ-nek, akár a két EP-képviselőnek. Ebből az ő ízlésére, politikai pozicionálására, netán az RMDSZ koalíciókötési hajlandóságára következtethetünk?
Abból kiindulva, hogy miket nyilatkozott a választás után, nem feltétlenül a személyes ízlésére következtethetünk. Akkor több olyan megnyilatkozása volt, amikor elmondta, hogy márpedig az RMDSZ egy konzervatív, neoliberális szervezet. Az elmúlt harminc évben ilyen típusú kijelentéseket a RMDSZ-elnökök nem tettek, eddig ő sem.
Ideológiailag nem határolták be a pártot.
Az RMDSZ mindig egy látszólag ideológiasemleges képet akart magáról mutatni, miközben programilag ténylegesen egy konzervatív, neoliberális szervezetnek mondhatjuk. De eddig mindig az volt, hogy a koalíciós potenciálját ez ne zárja be. Abból, hogy Kelemen Hunor is elment a budapesti CPAC-találkozóra, arra következtethetünk, hogy hoztak egy erre vonatkozó döntést, még ha ez nem is tetszik neki feltétlenül.
De mégiscsak nagyságrenddel kevesebb ilyen posztja volt.
Igen. Tehát Kelemen Hunor és az RMDSZ végül is megmaradt azon a diszkurzív vonalon a kampányban, amelyet fő csapásirányként határoztak meg. Ebben volt az eredménydiskurzus az elején, aztán a magyar egység és a magyarellenesség. Lehet, hogy nincs olyan sok AUR-ral kapcsolatos bejegyzés, hiszen a toposz a posztszámot tekintve a listán az ötödik helyen van, de ezeket leginkább a központi RMDSZ és Kelemen Hunor posztolta, Winkler és Vincze kevesebbet foglalkozott ezzel a témával.
Én azt látom akár a kampányelemzésből, akár a kampány utáni kommunikációból, hogy ha a koalícióra való nyitottság nem is sérül annyira román oldalon az ilyen posztok révén, de a Magyarországgal való viszony mindenképpen beszűkíti a saját mozgásterüket. Ennek jó példája, ahogy például a Tisza Pártot kezelik az EP-ben. Azt hiszem, Winkler Gyula volt az egyetlen, aki ellene szavazott a párt EPP-frakcióba való felvételének is.
A Fidesz kommunikációjának központi eleme az oroszbarátság, amit ők békepártiságként kereteznek. 2024-ben az erdélyi magyaroknak már csak 19 százaléka mondta azt, hogy Oroszország felelős az ukrán háborúért, míg a román társadalom egészében ez 46 százalék volt. Az oroszbarát narratívák mennyire jelentek meg az RMDSZ-kommunikációban?
Ez abszolút nem jelenik meg. 2022-ben, amikor megcsináltuk az első, háborúval kapcsolatos felmérésünket – amit amúgy akkor még nem is mertünk nyilvánosságra hozni, de a 2024-est már igen –, abban az látszott, hogy az RMDSZ nagyon hamar és nagyon erősen pozicionálta magát ebben a kérdésben a román mainstream diskurzusnak megfelelően. Az összes romániai párt közül az RMDSZ volt talán első, amelyik elítélte az orosz agressziót. Utána nem mondtak már semmit erről, ebben nem követték a Fideszt, még ha a lakosság többsége követte is, és szerette volna, hogy kövessék. Ugyanis elég veszélyes következményei lettek volna, ha ebben szembemennek a román politikummal, attól függetlenül, hogy a román társadalomban is árnyalódott már a háború megítélése, és megjelent két olyan párt, amelyik nem úgy látja ezt a kérdést, mint a nyugati mainstream: az AUR és az SOS Románia.
Amelyeknek egyéb tematikájuk is olyan, mint a Fideszé, és húszszázalékos eredményt értek el.
De a mainstreamben a háborúval kapcsolatos kérdés nem változott. Tehát ha az RMDSZ nyilvánosan szembemegy ezzel, annak a következményei elég veszélyesek lehetnének arra nézve is, hogy hova pozicionálják az RMDSZ-t. Merthogy vannak jelek arra, hogy az Orbánnal való viszony problémát jelent. Kelemen Hunor is elismerte egy félig zárt körű beszélgetésen – ami később nyilvánosságra került –, hogy a kormányzati kilépésükben közrejátszott Orbán tusványosi beszéde. Ezért ezt a Fidesz-irányt nem tudja követni semmilyen erdélyi magyar szereplő, inkább nem beszél ezekről a dolgokról.
Vagyis az, hogy a felmérések szerint az erdélyi magyarok Európának talán a legukránellenesebb vagy -oroszpártibb nációja lettek, nem az otthoni véleményvezéreiknek, hanem a magyarországi kommunikációnak köszönhető?
Kicsivel komplexebben, de igen. Több dolog ért össze. Egyrészt nem mondanám ukránellenesnek, még ha úgy is néz ki, vagy oroszbarátnak, mert ez elsősorban egy Nyugat-ellenes álláspont.
Látszik az adatokból, hogy a Nyugatban látják a felelősséget a háborúért, és ez Orbánnak egy nagyobb kommunikációs csomagjából ered. Az elmúlt tíz évben az orbáni kommunikáció tematikusan bomlasztja a nyugati intézményrendszert, akár Európáról beszélünk, akár az emberi jogokról, a jogállami intézményekről.
Nagyon fontos még, hogy az erdélyi magyarokban a 2007-es csatlakozáskor volt egy hihetetlenül nagy elvárása az Európai Unió felé a kisebbségi ügyek rendezésére. Ami amúgy nonszensz, mert világos volt, hogy ez nincs benne az uniós csomagban. Ebből lett az erdélyi magyarok hirtelen felébredése, és erre a táptalajra jött be az orbáni EU-ellenes és később háborús kommunikáció.
Ez a kettő összefügg, mert látni, hogy az EU-ba vetett bizalom az erdélyi magyarok között magasabb volt 2007–2008-ig, még talán 2010-ig is, mint a románoknál. Aztán ez nagyon durván bezuhan. Most már a románoknál van egy szűk többsége az unióban való bizalomnak majdnem húsz év után is, míg ez a magyaroknál teljesen eltűnt.
Vagyis ez részben az orbáni kommunikációnak köszönhető, részben pedig más okai vannak, például a székely mainstreamellenesség?
Igen, de inkább azt mondanám, hogy ebben is, mint a migrációs kérdésben, Orbán instrumentalizálta azokat a lappangó sérelmeket, amelyek benne voltak az erdélyi magyarokban.
Ami még nagyon fontos: masszívan látható az orosz propaganda hatása is. Nem is a most vizsgált Facebook-oldalakon, de amennyiben a különböző erdélyi magyar Facebook-csoportokat elemezzük, láthatóvá válik, hogy olyan típusú oldalakról és honlapokról, szereplőktől jön az információ, amelyek rajta vannak mondjuk a Telex oroszpropaganda-listáján.
Tehát ez a több oldalról jövő, nagyon jó táptalaj gyakorlatilag kiüti a magyar helyi szereplőket ebben a kommunikációban, ha akarna is ellene menni az RMDSZ, akkor se tudna harcolni ellene. Ezért az RMDSZ-re az volt a jellemző a háborús kommunikációban, hogy az első hónapban aktívabb volt, megtette, amit meg kellett tenni, utána ez eltűnt a diskurzusukból. Úgy viselkednek, mintha nem is létezne a kérdés. Eközben a Fidesz-kommunikáció gyakorlatilag homogénné gyúrja az erdélyi magyarokat.
Egy esetben szólt még hozzá az RMDSZ, amikor elindultak a humanitárius akciók. Az egy nagyon áldott helyzet volt az erdélyi magyar szereplőknek is, mert úgy lehetett rákapcsolódni a humanitárius segélyek kérdésére, hogy párhuzamosan rá lehetett kapcsolódni a magyar diskurzusra is. Mindig egyben jelent meg, hogy segítsünk a kárpátaljai magyarokon és az ukrán menekülteken. De egyébként teljesen átengedték ezt a kommunikációt.
Összegezve mit lehet mondani: az RMDSZ kommunikációja hogyan követte le a Fideszét?
Nem annyira evidens módon, mint Szlovákiában, de a Fidesz által felvetett témák megjelentek direkt módon is a kampányban. Itt nem az idézőjeles konzervatív értékek a dominánsak, hanem inkább az EU-val kapcsolatos kritikus vélemények, illetve a Fidesz által használt toposzok indirekt módon is bekerülnek, mivel az RMDSZ által használt egységdiskurzus párhuzamosan jelenik meg az összmagyar-egység diskurzusával, aminek evidens módon Orbán Viktor a haszonélvezője. Tehát a kampánymobilizációban a választás tétjeként nem csak az jelent meg, hogy az erdélyi magyarokat ki képviseli, hanem az is, hogy az összmagyarságot ki fogja képviselni, ki fog harcolni Brüsszelben.
Ami változott, és erről kevesebbet beszéltünk: a magyarellenesség-diskurzussal vagy magyarellenesség-toposszal jelentek meg azok a kommunikációs kampánytechnikai eszközök, amiket a Fidesz nagyon jól használ. Volt egy jól tapintható ellenségképző lába az RMDSZ-kampánynak. Ez valamilyen formában mindig ott volt az RMDSZ kampányvégi mobilizációjában, most viszont más jellegű diszkurzív elemként jelent meg, hiszen az AUR-t, illetve sokszor az AUR-on keresztül áthallásosan a románokat nevezte meg ellenségként, akik veszélyt jelenthetnek arra, hogy az RMDSZ milyen formában fogja tudni képviselni az erdélyi magyarokat. Ennek a kérdésnek a keretezése nagyon hasonlított ahhoz, ahogy a Fidesz építi fel az ellenségképeket.
Egy etnikai mobilizáción alapuló formáció, amilyen az RMDSZ, valamilyen módon mindenképpen ki kell hogy jelölje az etnikai másságot. A román széljobb vagy akár áthallásosan a románság mostani démonizálása miben különbözött az elmúlt húsz év etnikai határépítésétől?
Sokkal erősebb ellenségképpel operált. A korábbi választásokon az etnikai határépítés kimerült abban, hogy amennyiben nem leszünk ott, akkor a románok hozzák meg a döntéseket helyettünk, illetve a szavazás napján abban, hogy mondjuk Óromániában már sokkal többen elmentek szavazni, ne hagyjuk, hogy ők mondják meg, mi legyen. Ez inkább az etnikai szavazás népszámlálásjellegét erősíti. Most viszont tényleg egy Armageddon-típusú képet festett fel az AUR-ról, és sok esetben nagyon vékony volt a határvonal arra vonatkozóan, hogy ne a teljes románságra értsük. Az RMDSZ elmondta, hogy erre nagyon vigyázott, de azért az áthallás ott volt.
Ezt azért látom problémának, mert az erdélyi magyarok jelentős része nem többségi magyar településen él, és pontosan ezeken a településeken javult igazán az RMDSZ eredménye: ott, ahol a magyarok kisebbségben vagy szórványban vannak. Gyakorlatilag ezeknek az embereknek az etnikai alapú félelemérzetét vagy bizonytalanságát kezdte a kampány szítani. Ez pedig nem biztos, hogy célravezető, hiszen ezeken a helyeken együtt kell élni és politizálni a románokkal. Még itt, Kolozsváron sem lehet feltétlenül problémamentesen visszavonulni egy párhuzamos társadalomba, pedig itt nagyon erős magyar intézményrendszer van. De Déván vagy Nagyenyeden nem lehet ilyen dezintegrációra apellálni, ez sok szempontból veszélyes és felelőtlen.
Ráadásul az elmúlt években, a Nagy-Románia Párt megszűnése óta nem volt olyan szélsőjobbos párt, amelyre rásüthető volt a magyarellenesség. Érdekes módon az AUR-ra sem mondható ez teljes mértékben, hiszen Úz-völgyi akciója után a magyarellenesség az ő diskurzusuknak is marginális eleme lett. Persze vannak olyan szereplők, akik szerint be kell zárni a magyar iskolákat, de nem ezzel a mainstream csapásvonallal kampányolnak. Ez a magyarkampány vissza is nyomhatja őket oda, mert ez oda-vissza játék lehet.
Mindenesetre a kutatás folytatásában a helyi szereplők nagyon érdekelnek. Mit csinálnak például Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, ahol polgármesterséget kell nyerni, és ahhoz a románok is kellenek?
Év végén lesz az elnök- és a parlamenti választás Romániában. A most összefoglalt kampánysajátosságok látszanak-e az RMDSZ aktuális kampányában?
Nem, az elnökválasztási kampányban egyelőre teljesen más stratégiát követ a szövetség. Egy neoliberálisnak is mondható üzenetet választottak, amely a román állam működését kritizálja és az állami beavatkozások visszaszorítását követeli. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a kampány végig ebben a mederben fog folyni, vélhetően előbb-utóbb bekapcsolják a jól ismert és bevált toposzokat is.
Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén.
„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty.”
