Azt álmodtuk, Bayer Zsolték Békemenetet hirdettek meg, szerveznek mindazok ellen, akik az utóbbi időben gólt rúgtak Magyarországnak. Mivel pedig Magyarország vagy a kormány (a kormány pedig Orbán Viktor), vagy a fociválogatott – hát azok ellen, akik ezek ellen.
A válogatott az utóbbi mérkőzéseken Portugáliától három, Lengyelországtól három, Angliától négy – az annyi mint tíz – gólt kapott. Az összesből az ez évre eső 100 milliárdos sporttámogatásból minden gólra jut tízmilliárd… drágán kaptuk, mint a kínai járványportékát.
Álmunkban valahogy tudtuk, és a szervezők is tudták, hogy ez lesz az utolsó Békemenet. Amolyan búcsú. Mikor már mindenki számára világos, hogy ki kivel.
Végül nem láttunk transzparenseket, zene és skandálás sem volt, sőt ünnepi giccs sem. Csendben, leszegett fejjel haladtak az emberek. Fehérek, egyre fehérebben. A gólokról sem esett egy szó sem. A Brüsszel-Soros-Gyurcsány tengely támadásairól, találatairól sem. Álmunkban.
Nekik Mohács kellett. Vonultak kísérteties menetben. Aztán eltűntek, mintha felszívódtak volna a felejtés ködében.
