2025. április 7-én. (MTI/AP/Yuki Iwamura)
„Az Egyesült Államok pénzügyi viselkedése a feltörekvő piacokra, afrikai országokra, például Zimbabwére jellemző mintázatokat mutat. A dollár gyengülése, a tőzsdei kilengések, a hozamgörbe mozgása és a befektetői bizalom megingása mind azt jelzik, hogy az amerikai gazdaságra nem tekintenek már biztonságos kikötőként” – mondta a Magyar Hangnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, akit arról kérdeztünk, mekkora bajban van most az USA gazdasága.
A szakértő kiemelte: az amerikai jegybank politikája – különösen a váratlan kamatvágási döntések az inflációs nyomás ellenére – hozzájárult a befektetői bizalom elvesztéséhez. A Trump-féle gazdaságpolitika szerinte „öngólt rúgott” azzal a próbálkozással, hogy recessziós félelmek keltésével csökkentse a hosszú távú államkötvényhozamokat, ezzel olcsóbbá téve az amerikai államadósság újrafinanszírozását. „A terv az lett volna, hogy az 5–5,5 százalékos hozamokat 3–3,5 százalékra szorítsák vissza, azonban a piac nem vette be ezt a stratégiát. A befektetők eladásba kezdtek, az amerikai állampapírok piacán jelentős nyomás alakult ki. A befektetési alapok, nyugdíjalapok, valamint a tőkeáttételes eszközosztályok veszteségeinek fedezése érdekében tömegesen szabadultak meg amerikai eszközöktől” – mondta Virovácz Péter.
Hozzátette, ez jelentősen hozzájárult a hozamemelkedéshez és a bizalom további romlásához. A rendszer gyakorlatilag „a saját farkába harapó kígyóvá” vált. A legutóbbi vámcsökkentési döntést sem tartja valódi meghátrálásnak vagy stratégiai újratervezésnek, sokkal inkább kényszerreakciónak. Az amerikai kormány célja az volt, hogy a recessziós félelmek elmélyítésével idézze elő a kívánt hozamesést – ám ehelyett csak piaci pánikot sikerült generálniuk. A szakértő ezt a helyzetet azzal a képpel illusztrálta: „a fogkrémet már nem lehet visszanyomni a tubusba”.
A forint árfolyamának ideiglenes erősödéséről szólva az elemző világossá tette, hogy itt sem beszélhetünk valódi javulásról. A 410-es szint áttörése után ugyan rövid ideig 403-ig erősödött a forint, de a piaci pánik gyorsan visszaterelte a kurzust a korábbi szintekhez. A befektetők továbbra is menekülnek a kockázatosabb eszközökből, a forint mellett a zloty és a dollár is gyengül, míg a svájci frank, a japán jen és az arany kereslete nő.
Hasonlóról írt pénteken honlapján Zsiday Viktor közgazdász: szerinte válság idején a tőke jellemzően a biztonságos, stabil országokba menekül, de most úgy tűnik, ezek között nincs ott az USA, sőt. „Pont azt látjuk, mint amit bármely fejlődő piaci válságnál látunk: gyengül az ország devizája, emelkednek a kötvényhozamok, esnek a részvények”. Hozzátette, az elmúlt 30 évben ilyet az USA-ban nem látott még, de látta számos latin-amerikai, dél-kelet-ázsiai országnál, vagy akár Magyarország esetén is, például 1998-ban, 2008-9-ben vagy 2011-12-ben. A befektetési szakember szerint mindez akkor szokott történni, amikor az adott országba, annak eszközeibe, gazdaságpolitikájába és/vagy politikai vezetésébe vetett hit meginog. Ilyenkor a befektetők mind egyszerre akarnak menekülni a hirtelen bizonytalanná vált régióból/országból és minden eszközüktől gyorsan szabadulnak, ez okozza a fent leírt mozgásokat.
„Bár a folyamat csak pár napja tart, tehát lehetséges, hogy túl sokat olvasok bele egy nagyon rövid ideje tartó mozgásba, ám az, hogy ez egyáltalán megeshet a világ legnagyobb gazdasági/pénzügyi/katonai hatalmával, elképesztő. Hatalmas gazdaságpolitikai tévedés, ki nem kényszerített hiba az, amit Trump csinál(t). A vámháború önmagában is tévedés, pláne, ha az egész világ ellen folytatja, de levezénylésének teljesen kiszámíthatatlan módja nem csak azt garantálta, hogy ellene forduljon a világ USA-n kívüli közvéleménye, de teljes bizonytalanságba sodorta a gazdaság összes szereplőjét is, aminek jó eséllyel minimum lassulás vagy akár recesszió lehet a következménye” – fogalmazott a szakember.
Hozzátette, habár úgy tűnik, meggyőzték róla, hogy mennyire kártékony, amit tett (persze 10 százalék vámot meg kellett hagyni, hogy úgy tűnjön, mintha lett volna értelme az egésznek), és elegendő a valódi gazdasági ellenségre, Kínára koncentrálni, a kár már megtörtént: az USA-ba vetett bizalom megingott. „Nem tudom meddig tarthat ez a tőkemenekítési folyamat, fejlődő piacok esetén hullámokban szokott jönni, a jó hírek megállítják, de aztán újraindul és általában tovább tart, mint gondolnánk. Fura szerepcsere: Argentína egy-két éve úgy viselkedik, mintha egy überfegyelmezett germán jegybankár irányítaná, az USA pedig úgy, mint régen Argentína” – írta Zsiday Viktor.
