Nemrégiben Jeszenszky Géza keresetlen szavakkal írt az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiájának Európára vonatkozó részéről, amely Európát leírja, mert „civilizációs pusztulás” fenyegeti a migráció miatt. A stratégia engem jobban emlékeztet egy publicisztikai írásra, mint a világ legerősebb országnak kormányzati anyagára, ezért hasonló stílusban és érvrendszerrel, de tényekre alapozva felvázolok egy európai biztonsági stratégiát, amely bemutatja, hogy Amerikát civilizációs pusztulás fenyegeti a migráció miatt. Ne lepődjünk meg, de jóval sötétebb képet rajzolódik ki az Egyesült Államokról, mint Európáról.
Az uniós stratégia egyértelműen leszögezné, hogy Amerika biztonsági kockázatot jelent az EU számára. Mégpedig azért, mert gazdaságilag és politikailag is megbízhatatlan, kiszámíthatatlan partnerré vált, ami már rövid távon is veszélyt jelenthet. Az Egyesült Államok jogi és politikai rendszere a bomlás jeleit mutatja, jelenlegi vezetése pedig egy hanyatló kor nyitányát jelenti, ami komoly problémákat okoz majd a világpolitikában és a világgazdaságban, mivel távolodik a nyugati értékrendtől, amire fel kell készülni.
Az Amerikai Egyesült Államok ön- és közveszélyes politikát kezdett folytatni. Érdemes itt megjegyezni, hogy az USA világpolitikai szerepe, illetve világgazdasági súlya a 2000-es csúcshoz (31 százalék) képest folyamatosan csökken (2024: 24 százalék), belső feszültségei egyre nőnek, a társadalmi megosztottság szintje olyan mértékű, amely már nehezen kezelhető egyszerű politikai eszközökkel. Ennek okai mélyrehatóak, de leginkább egy erős kulturális változás, a hagyományos nyugati értékrendtől való eltávolodás és egy dél-amerikai típusú populista irányba történő elmozdulás következménye. A folyamat olyan messzire jutott, hogy onnan már nehezen látszik visszafordulási lehetőség, emiatt nem lehet arra számítani, hogy egy másik kormányzat alatt gyökeres változás állna be az Egyesült Államok politikájában. Ezért az EU kénytelen aktívan felkészülni, hogy ne pusztán elszenvedője legyen az egyre kiszámíthatatlanabb és a hagyományos nyugati értékvilágtól egyre távolodó politikának és gazdaságpolitikának. Ezek komoly kihívások; a legsúlyosabb esetben arra is számíthatunk, hogy az USA többé nem lesz megbízható partner, sőt fenyegetéssé válik az egész világrend számára.
A Trump-doktrína – Az a kivételes helyzet, a jövő tavasszal esedékes magyarországi választások nemcsak Európa, de Amerika jövőjére is hatással lehetnek.
A változás fő oka egy mélyebb történelmi és értékrendi átalakulás, amely hosszabb távon megszünteti azt az Egyesült Államokat, amelyet a múltban ismertünk. Az USA kultúrájának alapja az Európából bevándorolt lakosság értékrendje volt az elmúlt kétszáz évben. Ezt nevezték WASP-nak, ami fehér, angolszász, protestáns értékeket takart. Ezek a közös értékek alapozták meg az ország sikerét, ezekre épült társadalma, gazdasága és kiegyensúlyozott, kiszámítható politikai rendje. A másik oldalon ezek az értékek határozták meg az elmúlt században az európai országok és az USA együttműködését, szövetségi rendszerét, amely mindig értékalapú volt. A központosított, antidemokratikus, autokratikus rendszerek elleni közös fellépésben volt érdekelt mindkét fél, ahogy az a két világháborúban és később a szovjet rendszer elleni küzdelemben is megvalósult. Amerika azonban súlyos változásokon ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben, amelyek mára politikai, gazdasági és társadalmi rendjére is mély hatással vannak. Ennek legfőbb oka, hogy az elmúlt 30 évben a tömeges és kontrollálatlan bevándorlás teljesen megváltoztatta az országot és annak értékrendjét. A főleg latin- amerikai és afrikai, egészen más kultúrájú népesség döntő hatással van a politikai rendszerre és az ország értékrendjére, ugyanis a választásokon olyan súlyúvá vált a szavazatarányuk, hogy az európai kultúrájú választói csoport már nem képes egyedül eldönteni egy választást. Ezért a pártoknak meg kell felelniük a populista politikai elvárásokkal bíró új bevándorló rétegnek is.
Amíg 1980-ban Ronald Reagan elnökké választásakor az európai gyökerű szavazók a választók 86 százalékát adták, a latinok pedig mindössze 3 százalékot, addig 2020-ban az európai gyökerű szavazók már csak 67 százalékot tették ki, azonban már ez is csak azért lehetséges, mert az ő politikai aktivitásuk magasabb, a valóságos részarányuk már csak 57 százalék körüli. Az USA politikai rendszerét többé már nem a nyugati és európai hagyományos értékek határozzák meg: sokkal inkább egy jobb- és baloldali populista értékvilág van kialakulóban, amely Latin- Amerikára jellemző. Ennek tökéletes példája New York polgármester-választása, ahol a muszlim Mamdani hangsúlyozottan az Európán kívüli bevándorlók szavazataira alapozta győzelmét. Ez a helyzet már nem is változtatható meg, ha a bevándorlás teljesen leállna, akkor sem. A Fertility gap miatt ugyanis minden előrejelzés szerint már 20 éven belül kisebbségbe kerülnek az európai hátterű lakosok. Ugyanis a fehér, magasabban iskolázott, középosztálybeli nők termékenysége jelentősen alacsonyabb, mint a latino, bevándorló hátterű, alacsonyabb jövedelmű nőké. Az USA demográfiai problémái nem mérhetők Európáéhoz, a világon az egyik legkomolyabbak. Ez mára azt jelenti, hogy az USA egyre kevésbé tekinthető nyugati országnak. Ezen folyamatok következtében a belső feszültségek rendkívül súlyossá váltak, és várhatóan tovább fognak nőni a jövőben.
A szavazók ideológiai távolságát mérő kutatások szélsőséges polarizálódást mutatnak, az elnök pedig szavakban egyre erőteljesebben fordul szembe a más politikai nézeteket vallókkal, gyakran beszél a „belső ellenségről”. Hatalmával visszaélve fegyveres erőket vezényel egyes városokba a helyi politikai vezetők tiltakozása ellenére. A több részre bomlott társadalom, amelyben a törések már a pártcsoportokon belül is hatalmasak, egyre inkább a nemzeti érdekek árulójaként tekint a másik oldalra. Ezt ma úgy írják le, „negative partisanship”, vagyis az amerikaiak többsége nem a saját pártját szereti, hanem a másikat gyűlöli. Ezek az ügyek súlyos feszültségeket vetítenek előre egy olyan országban, ahol a lakosság 300 millió lőfegyvert birtokol. Ehhez egy adalék, hogy az iskolai és egyéb utcai nyilvános lövöldözések száma olyan mértékben növekszik, amit sokszor már egyfajta lassú polgárháborúhoz hasonlítanak, amit a valódi előfutárának tekintenek.
A hagyományos nyugati értékekre két oldalról is nyomás nehezedik: a populista bal- és jobboldal egyaránt erősen támadja az érdemalapú társadalmat, a szabad versenyt és a szólásszabadságot. A woke-ideológia, amely szélsőbaloldali jegyeket mutat, a kutatások szerint a népesség 8–10 százalékát hatja át. Ők erőteljesen elutasítják a szólásszabadságot és érdemalapú társadalmat, és az ő nevükhöz köthető ennek legszélsőségesebb formája, a cancel culture. Az egyetemeken és az értelmiség körében ez a csoport felülreprezentált: arányuk 20 százalék körüli. Hasonló méretű a másik oldalon is a szélsőségesség aránya, amely a baloldaliakkal szemben szinte bármilyen eszközt megengedhetőnek tart. Az a jobboldali csoport, amely akár a szólásszabadság és a média korlátozását is elfogadhatónak tartja, még ennél is nagyobb; ők azok, akik támogatják az erőteljes külpolitikai változásokat, akár az Oroszországgal való szorosabb együttműködést Ukrajna kárára. Trump maga is folyamatosan médiaellenes és a szólásszabadságot korlátozó viselkedést folytat.
Az USA már középtávon eltűnhet a „nyugati” civilizációs körből, és egy belső konfliktusoktól terhelt, inkább a dél-amerikai politikai és kulturális körhöz csatlakozó állammá válhat. Az EU-nak fel kell készülnie egy olyan hosszabb átmenetre, amelyben Amerika még megőrzi gazdasági, technológiai és katonai erejét, de már nem lesz megbízható partner, mert egyre kaotikusabban viselkedik, sőt akár ellenségessé válhat a Nyugat irányában. Ennek jó példája az X európai büntetése, amely ellen az USA kormányzati szinten tiltakozik, annak ellenére, hogy ezzel a törvény előtti egyenlőség elve alól szeretne kivételt kapni saját vállalkozásának.
Az Egyesült Államok emellett rengeteg olyan társadalmi problémával küzd, amelyek inkább a harmadik világra jellemzőek, és ezek mértéke várhatóan tovább fokozódik a jövőben, mert ezeket már ma is képtelen felszámolni.
Ezek közül néhány:
– A csecsemőhalandóság rendkívül magas, közel kétszer akkora, mint az EU-ban, és inkább a fejlődő országok szintjéhez áll közel.
– Az általános oktatási rendszer gondjai rendkívüliek, amelyek alapja a súlyos egyenlőtlenség. Ez az oka például a PISA-teszten elért rossz eredményeknek. Ez csökkenti a társadalmi mobilitást, és ahhoz vezet, hogy az amerikai álom ma már egyre kevesebbeknek elérhető. Az iskolarendszer problémáit tovább növeli a „woke vs. anti-woke” kultúrharc terepévé vált oktatás: könyvtiltások, tananyagszabályozás, gender–LMBTQ-témák, faji múlt tanítása stb. formájában jelenik meg. Erre pedig a központi kormányzatnak nincs valódi ráhatása.
– A genderkérdés is szélsőséges irányokat vett Amerikában. A nemváltáson átesett sportolók több területen részt vehetnek választott nemük sportversenyein, és a nemváltó kezelések néhány államban a szülők beleegyezése nélkül is folytathatók. Az EU-ban több országban a szülő beleegyezésével sem engedélyezett ez kiskorúak esetén.
– Az új egészségügyi kormányzat oltásellenes viselkedése akár komoly járványügyi krízis elé állíthatja az USA-t, amely átterjedhet a világ többi részére.
– Komoly probléma a súlyos ópiátkrízis. Az Egyesült Államokban közel hússzor annyian halnak meg évente túladagolásban, mint az EU-ban. Az egyre kaotikusabb központi irányítás és a helyi szervek és a központi szervek közötti problémák miatt ez még tovább fokozódhat, és az olyan látszatintézkedések, mint a venezuelai csempészek elleni törvénytelen akciók, nem akadályozzák meg.
– A bűnözés rendkívüli problémává vált az Egyesült Államokban. A gyilkossági arány országosan hétszerese az európainak. Hogy ez milyen magas szám, önmagában az érzékelteti, hogy olyan afrikai országokban, mint Kenya, jobb a helyzet, inkább Uganda szintjéhez hasonlítható. Sajnálatos módon azonban vannak területek, amik csak a világ legveszélyesebb helyeihez mérhetők. Az európai 1/100000 gyilkossággal szemben 80/1000000 az arány, vagyis nyolcvanszor nagyobb esélye van valakinek arra, hogy megöljék. Ilyen számok a kvázi kormányzás nélküli Venezuelában vannak. De ami legjobban mutatja a helyzet súlyosságát, hogy a fővárosban, Washingtonban 27 ez a szám, ami 10 százalékkal magasabb, mint Mexikóban.
A fenti számok egy széteső, kaotikus társadalom képét mutatják, ami minden más területre is erős hatással lesz a jövőben. A legújabb kormányzati fejleményeket talán már ennek leképeződésének lehet látni. Ezek jelentik talán a legnagyobb gondot a világ és az EU számára. Ezek a kiszámíthatatlanság és a fokozódó aktivizmus, kaotikus döntéshozatal. Az USA hagyományosan kiszámítható partner volt, stabil gazdaságpolitikával, külpolitikával és értékrenddel. Ezzel összhangban elvárásai partnereivel és az azon túli országokkal szemben is kiszámíthatóak és értékalapúak voltak. Mára ez teljesen szétesett. A gazdaságpolitikában olyan gyorsak a változások, hogy azt már az USA vámrendszere sem tudja követni, ami leállásokat okoz. A problémák a külső szereplők számára még súlyosabbak: Európában ez konkrét gazdasági károkban jelentkezik, visszafogja a két szereplő közötti kereskedelmet. De a világgazdaság egészére is negatív hatással van.
A külpolitikában a kiszámíthatatlanság ehhez mérhető. A világpolitikai szereplőkhöz való viszony heti szinten változik, amit rendkívül nehéz követni, és főleg alkalmazkodni hozzá. Az USA aktivizmusa soha nem látott szintre nőtt, amelyhez ma már nincs értékrendbeli sorvezető. A látszólagos és gyakran változó érdekek mentén a világ bármely pontján szóban és tettben beavatkozik, agresszív tanácsokat ad, nyíltan támogat populista politikát folytató pártokat, fenyeget, és olyan módon viselkedik, ami felrúgja a hagyományos diplomáciai viselkedési módokat, és kiszámíthatatlanná teszi a világpolitikát. Nem látszik a fordulat lehetősége ebben, és egyre nő az esély arra, hogy az USA nem marad megbízható szövetséges.
Mi természetesen azt szeretnénk, hogy Amerika maradjon a szövetségesünk és partnerünk, visszatérjen nyugati irányultságú értékrendjéhez, és képes legyen belső feszültségeivel és problémáival megküzdeni. Ez lenne a garanciája annak, hogy gazdaságilag, technológiailag és hadügyi téren is a világ vezető hatalma maradhasson. Mindazonáltal az USA stratégiailag és kulturálisan létfontosságú az EU számára. A transzatlanti kereskedelem továbbra is a világgazdaság és a jólét egyik alappillére. Az Egyesült Államok gazdasága – a gyártástól a technológián át az energiáig – a világ legversenyképesebbjei közé tartozik. Otthont ad csúcstechnológiai kutatóintézeteknek és világszínvonalú kulturális intézményeknek.
Az EU nem engedheti meg magának, hogy leírja Amerikát – ez önsorsrontás lenne bármely stratégiai cél tekintetében. Ezért az EU diplomáciájának továbbra is ki kell állnia a valódi demokrácia, a szólásszabadság, a szabadpiac és az USA eredeti, nyugati irányultságú karakterének megőrzése érdekében, még ha erre ma nem is látunk esélyt. Célunk, hogy segítsük az Egyesült Államokat a jelenlegi pályájának korrigálásában.
Kiszámítható Amerikára lesz szükségünk, hogy sikerrel versenyezhessünk más hatalmakkal, és együttműködhessünk annak érdekében, hogy semmilyen ellenfél ne legyen képes uralni Európát. Az EU érthető módon érzelmileg is kötődik Amerikához, hiszen történelmünk összefonódott: gyakran küzdöttünk együtt közös ellenségekkel, együtt győztük le a szovjet rendszert és a fasizmust. Ezért harcolnunk kell, hogy az USA visszatérjen a nyugati útra, és kiszámítható szövetségesünk maradjon. Európának nem az Egyesült Államok ellen, hanem a stabil Nyugat fennmaradásáért kell megfogalmaznia új stratégiai irányát, amelyhez meg kell védeni a nyugati szabadságra, piaci versenyre és demokráciára alapuló politikai rendszert. Ehhez pedig sokkal erősebb összefogásra és együttműködésre van szükséges. Európa csak együtt tudja értékét és erejét megőrizni, amire sokkal nagyobb szükség lesz a jövőben.
