Matematikusok szerint ha billentyűzetet adnánk az összes csimpánznak a Földön, a világegyetem végéig tartó idő sem lenne elég, hogy véletlenszerűen legépeljék William Shakespeare teljes életművét.
Még ha a világ összes csimpánzának a világegyetem teljes élettartama a rendelkezésére állna, szinte biztos, hogy akkor sem tudnák leírni a Shakespeare-összest – állítja két ausztrál matematikus, akik megkérdőjelezték a végtelenmajom-tételt.
A végtelenmajom-tétel (infinite monkey theorem) szerint ha adott valamilyen előre rögzített szöveg, és egy majom korlátlan ideig véletlenszerűen ütögeti egy írógép billentyűit, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb ezt az adott szöveget is leírja – még ha az olyan összetett és értelmes is, mint például William Shakespeare teljes életműve.
Ha egy véletlen eseményt ugyanis végtelen sokszor ismétlünk, akkor annak valószínűsége, hogy bármely lehetséges eredmény előbb-utóbb megjelenik, közelít az 1-hez, vagyis biztosan bekövetkezik. A gondolatkísérlet jól szemlélteti a végtelen és a valószínűség kapcsolatát, de sokkal inkább elméleti jelentőséggel bír, a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen.
Ausztrál matematikusok most félrevezetőnek ítélték a tételt – írja a The Guardian. Számításaik alapja az volt, hogy egy csimpánz körülbelül harminc évig, másodpercenként egy leütésnyit gépelt egy 30 karakteres billentyűzeten. A Franklin Open című folyóiratban publikált tanulmány szerint mindössze öt százalék volt az esélye annak, hogy egyetlen főemlős véletlenszerűen leírja a banán szót az élete során. Viszonyításképpen: William Shakespeare életművében 884 647 szó szerepel, a banán pedig nincs köztük.
Megállapították, hogy az az idő, amelyik alatt egy gépíró csimpánz megalkotná a Shakespeare-összest, hosszabb lenne, mint a világegyetemünk teljes élettartama.
Az univerzum végéről alkotott teóriák közül jelenleg az úgynevezett hőhalál-elmélet (avagy maximális entrópia) a leginkább elfogadott, amely körülbelül egy googol, más néven tíz szexdecilliárd év alatt következik be, ami az 1-es számjegyből és az azt követő száz darab 0-ból áll.
A matematikusok csak ebből indultak ki, és még attól is eltekintettek, hogyan élnék túl majmok a néhány milliárd év múlva „összeroskadó”, vörös óriássá változó napot, amely más bolygók mellett a Földet is elemészti majd.
Ez még csak nem is olyan, mint az egymillióból egy – mondta a New Scientistnek a tanulmány társszerzője, Stephen Woodcock, a University of Technology Sydney munkatársa. – Ha az univerzum minden atomja egy világegyetem lenne önmagában, akkor sem történne meg – tette hozzá.
Megjelent a Népszava Mozaik rovatában 2024. november
