A rendszerváltás évei – és a ‘kapitalista’ külföldre történő utazások addig nem tapasztalt lehetőségei – a mindaddig ilyesmitől általában elzárt ex-szocialista országok polgárait váratlan meglepetésként érték. Különösképp vonatkozott ez a széteső Szovjetunió lakosaira, ott is azokra a nőkre, akik új kereseti lehetőséget kerestek és találtak a Fekete-tenger túloldalán. A Népszabadság 2000. január 6-án megjelent írásában cikkünk szerzője ezt a témát járta körül… (A képek forrása: turkei-zeitung.de; hna.de)
Új „ígéret földjét”, pontosabban ígéretek városát jelölte be a német hírügynökség az európai prostitúció térképén.
A helyszín Isztambul, amelynek éjszakai mulatóit ellepték az egykori keleti tömbből, mindenekelőtt a volt Szovjetunió utódállamaiból idevetődött örömlányok. A törökök közös gyűjtőnévvel illetik őket: „Natasák” – mondják róluk, utalva arra, hogy többségük orosz vagy ukrán tájak szülötte. Tény, hogy az isztambuli vigalmi negyedekben mind általánosabb az orosz beszéd, Puskin és a cárok nyelve a reménybeli ügyfelekkel folytatott flört és alku eszközévé vált.
A helyiek kedvelik az új, tömeges kínálatot, a lányok szőkesége, a megszokottól eltérő adottságai és trükkjei biztosítják számukra a kellő érdeklődést és forgalmat a Boszporusz-parti világváros fülledtebb szögleteiben.
A „Natasák” rendszerint rozoga buszokon vagy rozsdásodó hajómatuzsálemeken érkeznek Románia, Bulgária felől, illetve a Fekete-tengeren keresztül. Az isztambuli beléptetés rendszerint gördülékeny, a bevándorlási hivatal tisztviselője egy-kettőre bepecsételi az egyhónapos tartózkodási engedélyt a „vendég” útlevelébe.
Ez azonban nem jogosít munkavállalásra, pláne nem olyanra, ami miatt a lányok elindultak Törökországba. Így azután a rendőrségi razziák kellemetlen perceket okozhatnak a „vendégmunkásnőknek” az Aksaray negyedben és más, általuk különösen kedvelt városrészekben. Persze – súgta meg Olga (huszonnyolcéves óvónő Moldovából) a tudósítónak – abból a 2000 dollárból, amit egy hónap alatt megkeres, futja némi megvesztegetésre. „De vannak nem készpénzes módszereim is” – rázta meg szőke sörényét a bárszéken.
Honfitársnője, a tizenkilencesztendős Léna otthon zenetanulmányokat folytatott. Most egy időre hátat fordított a metronómnak és a hangvillának, szüleinek viszont azt a mesét adta be, hogy bébiszitternek megy Görögországba. Míg Olga megválogatja a partnereit, Léna mindenkivel elmegy, ami szörnyű élményekkel, ám Olga bevételének a duplájával gazdagítja.
Odahaza húsz dollár lenne a havi keresete, apja pedig egész életében nem kapott annyi pénzt, amennyit imádott kislánya a karavánszerájok utódintézményeiben bekasszírozhat.
A nemzedéktárs újságíró kolléga megjegyzése
Derék erotikus írás.
Eszembe juttatja jeruzsálemi (nő)ismerősömet, aki a tömeges szovjetzsidó beözönlés időszakában úgy vélte, hogy az orosz (posztszovjet) hölgyek teljesen fölborítják az évezredes bevett szakma kereteit, szokásait, gyakorlatát. Tömeges megjelenésük (munkába állásuk) érezhetően negatívan befolyásolja a hagyományos zsidó családi életet is (a férjek a Tórában is rögzített házastársi kötelezettség otthoni abszolválása helyett elugranak kikapcsolódni az „oroszokhoz”). Ráadásul a „russzkojazicsnije” fölrúgják a több évtizedes izraeli munkaerkölcsöt is, miszerint hithű szentföldi prosti csak metszett héber fütyit fogad el (be): a ’natasák’ a pénzes palesztinokkal is elmennek, s nem elsősorban azért, mert azoknak is metszettjük van…
Mikor ott voltam (kilencvenes évek első fele), kiderült: a szakma új mesterei általában bevándorlásra jogosult zsidók feleségeként (néha lányaként) utaztak be – a jeruzsálemi főrabbinátus ezért is ódzkodik a családtagok automatikus állampolgárosítástól. FÁK-megoszlásban az „oroszok” létszámát kis híján elérő moldovaiak (nota bene: többségükben ők is oroszok voltak) után a rangsorban az „ukránok” következtek…
Egy izraeli-orosz sztolovajában szóba elegyedtem egy hölggyel, asztalszomszédommal, aki, miután kiderült, hogy Kisinyovból érkeztem, nosztalgiából azonnal féláron ajánlotta szolgálatait, mondván: ő is onnan jött. Sajnos – szintén asztalszomszéd – feleségem félreértette volna, ha elfogadom a moldovai honleány csábító ajánlatát…
Szbógom,
NJF
