Az általunk használt műanyagok kevesebb mint 10 százalékát hasznosították újra. A CBC új dokumentumfilmje iparági szakértők vallomására támaszkodva megvilágítja a mögöttes okokat.
A CBC News jelentése szerint az egyszerhasználatos műanyagok felhasználása 250-300 százalékkal nőtt a koronavírus-járvány kezdete óta, hegyekben állnak az eldobott egyéni védőeszközök, és leállt az újrafelhasználható tasakok és tárolók használata attól tartva, hogy a vírust terjesztik.
Közben az ipar milliókat költ az újrahasznosítás népszerűsítésére – hogy aztán még több műanyagot értékesítsen.
Bár az aktivisták már az 1970-es években megkongatták a vészharangot a műanyag hulladékot illetően, a dokumentumfilm állítása szerint 1990 és 2010 között a műanyag gyártása több mint kétszeresére nőtt. Évtizedek óta válogatjuk a szemetet, arra gondolva, hogy – valakik valahol – újrahasznosítják. De az igazság az, hogy az általunk használt műanyag döntő többségével nem ez történik.
Az elmúlt hét évtizedben (!) a műanyaghulladék kevesebb mint 10%-át dolgozták fel újra.
A legfontosabb ok – mondja David Allaway, az Oregoni Környezetminőségi Minisztérium munkatársa -, hogy eleve rossz a probléma megközelítése. A közbeszéd ugyanis szinte kizárólag az újrahasznosításról szól, miközben a lényeg a csökkentés és az újrafelhasználás volna.
Az újrahasznosítás logót marketingeszközként használták
– mondja egy iparági szakértő.
A 80-as években az ipar a környezeti visszaesés középpontjában állt. A műanyagok közvetlen betiltásától tartva a gyártók keresték a kiutat. Az újrahasznosításban találták meg, mivel – mint kiderült – az „egymást üldöző zöld nyilak” (l. a mellékelt logót) javították az egyébként környezetromboló termékek imázsát.
Ronald Liesemer, az ipar veteránja, akinek feladata az új kezdeményezés felügyelete volt, úgy ítéli meg, hogy
az újrahasznosítás megteremtése volt a módja annak, hogy termékeiket a piacon tartsák.
A legtöbb fogyasztó feltételezhette, hogy a szimbólum azt jelenti, hogy a termék újrahasznosítható. A filmben megszólaló szakemberek szerint azonban a legtöbb műanyag újrafeldolgozása nem volt gazdaságilag életképes, így végül hulladéklerakóba került. Ez a kategória magában foglalta a műanyag fóliákat, a szatyrokat és az árucsomagolást, valamint a margarinosdobozhoz hasonló tárolóalkalmatosságokat.
Coy Smith, a Nemzeti Újrahasznosító Koalíció korábbi igazgatósági tagja szerint a vásárlókat átverték. Miközben azt az érzést keltették bennük, hogy a megvásárolt termék újrahasznosítható, a valóságban a legtöbb műanyagot pénzért sem veszik át sehol. „A gyártók zöldmarketingként használták a szimbólumot” – hangsúlyozta.
Ha a nyilvánosság úgy gondolja, hogy az újrahasznosítás működik, akkor nem fogja őket annyira aggasztani a környezet
– egészíti ki Larry Thomas, egy másik megkérdezett iparági vezető.