Bodansky György
Agil Rustamzade azerbajdzsán katonai szakértő:
„A német katonai bölcselő, Clausewitz mondta, hogy a stratégiai hibákat taktikai lépésekkel lehetetlen kijavítani.
A katonai művelet tervezésekor az orosz hadvezetés hibázott. Emiatt elveszítette támadólendületét, hatalmas veszteségei vannak főként a harci eszközök tekintetében, nem teljesítette a kitűzött célokat.
Pozícióharcok folynak jelenleg. Az ukrán vezetés elhúzódó háborúra számít, arra, hogy Oroszországban mozgósítást rendelnek el, ezért vigyáz erőire. Nem támad, nem bocsátkozik közelharcba. Az orosz hadsereg légiereje már nem repül annyit, mint egy hete, 100-120 helikopter és repülő elvesztése igen sok egy olyan nagy ország számára is, mint Oroszország. Az ukránoknak vannak tartalékaik, igen jó felderítési adatokkal rendelkeznek a NATO-val való együttműködésnek köszönhetően, amely majdnem jelen idejű információt bocsát rendelkezésre. Ilyesmivel az orosz hadsereg csak részben rendelkezik.
Az orosz hadsereg különböző okoknál fogva nem tudja használni a haditengerészetét. Az orosz hadsereg már stratégiai rakétatartalékaihoz nyúlt, a szárnyas rakétákhoz, ami azt mutatja, hogy egyre kevesebb operatív-taktikai rakétája van, amellyel 500 kilométernél nagyobb távolságra képes lőni. Ezek a szárnyas rakéták atomtöltet hordozására is képesek.
Miután igen hatásos szankciókat vezetnek be Oroszországgal szemben, ez a háború nem tarthat hosszabban négy hónapnál. Ez egyértelmű. Szintén a háború hosszúságára ható tényező: lesz-e mozgósítás Oroszországban. Ha lesz, akkor néhány hónapról beszélünk, de nem többről, mint négy hónap. Oroszország nem készült fel gazdaságilag erre a háborúra. Már most fogynak a rakétái, elfogy az üzemanyag, amit nem halmoztak fel előzetesen a szükséges mennyiségben. Ha nem lesz mozgósítás, és csak azok a hadtestek fognak harcolni, amelyek már Ukrajnában vannak, akkor néhány hétről beszélünk.
Szun-Ce mondotta, hogy a legnagyobb elkövethető hiba a háborúban az ellenfél rossz felmérése. Nem tudom, mi motiválta az orosz politikai vezetést, milyen célt tűzött ki a katonái elé, de nekem úgy tűnik, mintha a Krím elfoglalásakor alkalmazott módszert szerették volna alkalmazni. Mintha nem számítottak volna arra, hogy az ukrán hadsereg ellent fog állni. Ukrajna 250 ezres hadsereggel rendelkezik, ezért nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk rátámadni. Vagyis a hadjárat tervezésébe igen nagy stratégiai hibák csúsztak. Biztos vagyok benne, hogy ennek a hibának az oka az, hogy azt mondták a katonáknak, hogy az ukrán hadsereg és nép nem fog védekezni
A félreinformáltságból kivette a részét az orosz propaganda. Azzal is, hogy feldicsérték az orosz hadsereget és fegyvereit. Látható, hogy az orosz hadsereg nem modern háborút vív. Úgy harcol, mint a csecsen háborúkban (1994-2000) vagy Grúziában 2008-ban. Ez engem is nagyon meglep.
Negyven évvel ezelőtt a Stingerek a szovjet légierőt tizedelték meg. Most ugyanazok a Stingerek az orosz légierőre vadásznak. Miért? Mert az orosz repülőknek igen rossz az elektronikája. A harc taktikáját azok a fegyverek szabják meg, amelyekkel rendelkezel. Minél pontosabbak, minél modernebbek a fegyvereid, annál gazdagabb a taktikád. Ha nincsenek megfelelő felderítő eszközeid, a felderítést a repülőgép pilótáknak kell végezni saját szemükkel. Ehhez alacsonyan kell repülni, s kitenni magadat annak, hogy lelőnek.
Oroszországnak igen gyenge a hadiipara. Például: gyártják a SZU-57 repülőgépet. Egy darabot havonta. Kell vagy tíz év hozzá, hogy felszereljék vele a hadsereget. Vannak modern orosz fegyverek, csak nagyon kevés. Az orosz hadiipar képtelen a tömegtermelésre. Az amerikaiak képesek havonta 120-150 db F35-öst gyártani.
Nemrég az ukrán hadsereg lelőtt egy Arlan-10 típusú felderítő drónt. A motorja német, az elektronikája tajvani. Az összes nagy pontosságú fegyverben tajvani az elektronika. Manapság már tankokat sem lehet gyártani modern elektronika nélkül. Menni tud, lőni tud, csak nem teljesen oda, ahova kell. A célzóberendezések, az infravörös műszerek stb., mind modern elektronikával működnek. Az oroszokat Tajvan látta el eddig ezekkel. Hogy ezután mi lesz, nem tudni.
Jelenleg folyik az orosz hadsereg harceszközeinek átcsoportosítása Karabahból és Örményországból Ukrajnába. Katonákat onnan nem vonnak ki. Erre azért van szükség, mert igen nagyok a haditechnikai veszteségek, mert igen eredményesen harcol az ukrán hadsereg. Megérdemlik a gratulációt. A taktikájuk a következő: ahelyett, hogy hősi ellenállásba bocsátkoztak volna a határon, beengedték az ellenséget az országba, majd megsemmisítették az ellátmányozásukat. Négy-öt üzemanyag nélküli, lerobbant tankot is megszereznek így egyszerre. Ha megpróbálták volna útját állni az ellenségnek, a fél ukrán hadsereg már nem létezne.
Manőverező, aszimmetrikus háború folyik. Ez egy kelepce-háború. Az ukrán hadsereg a kétszázezres orosz hadseregből már legalább 50 ezer főt harcképtelenné tett (halottak, sebesültek, fogságba esettek). De a legfontosabb a harceszközök megsemmisítése. Ebben hatalmas csapást mértek az ukránok az oroszokra.
Az élő erő vesztesége nem annyira meghatározó. Hogy hány katona támad, tíz vagy száz, nem annyira fontos, mint hogy egy tank támad vagy négy. Jól látható mára, hogy az ukrán hadsereg védelmi stratégiai terve helyes volt. Sikerült megőrizni a hadseregüket, miközben nagy veszteségeket okoznak az ellenségnek.
A légvédelmi eszközök hiánya nem annyira kritikus. A háború első tizenöt napját anélkül is megvívták. Ezután kevesebb lesz az ellenséges repülő, rakéta. Amúgy sem létezik mindentől megvédő rakétaelhárítás. Az Sz-400 repülő- és rakétaelhárító légvédelmi rendszer. Repülők ellen 400 kilométeres sugárban véd. Rakéták ellen azonban mindössze 60 kilométeres a hatósugara. Hány Sz-400 kellene a teljes védelemhez? Ami kritikus, az a tankelhárító fegyverek utánpótlása.
Ami az ukrán nagyvárosokat illeti: lehetséges, hogy Mariupolt nem lesznek képesek megvédeni a polgári lakosság miatt. A katonákra igen rossz hatással van a lakosság szenvedése. Ha nem lenne a polgári lakosság, a katonák ellent tudnának állni.
Kijevet nem fogják tudni az oroszok bevenni. Ehhez körbe kell keríteni 300-400 ezres hadsereggel. Az egyetlen nagyváros, melyet elfoglalhatnak, az Mariupol lehet. De az sem biztos teljesen. 50-50 százalék. Ha egy héten belül az orosz hadsereg nem kap legalább 100 ezres utánpótlást, akkor nehéz dolga lesz.
A tengerparti Ogyesszával az a helyzet, hogy nagyon sok függ a haderőnemek parancsnokaitól. Az orosz légierő parancsnoka nem túlságosan sajnálta katonáit, ellenben a haditengerészettel, amelynek parancsnoka képes volt elfogadtatni, hogy aknamezőkre nem szabad partra szállni. Az ukránok igen erős tüzérségi, akna-, és más partvédelmet építettek ki. Az oroszok megjelentek Ogyesszánál, felkészültek a harcra, majd visszahőköltek. Feltételezésem szerint szerepet játszhatott az is, hogy az ukránoknak sikerült elsüllyeszteniük egy orosz hajót.
A legkritikusabb frontszakaszok jelenleg: Nyikolajev és Mariupol. Tizenöt nap eltelt, és csak Herszont sikerült az oroszoknak elfoglalniuk. Nagyon kell nekik a győzelem! Egyetlen megyeszékhelyet sem foglaltak el. Mariupol nélkül nem hagyhatják abba. Kijevet nem támadják meg! Hatalmas embertömeggel kell támadni, hogy eredményes lehess.
Miféle „speciális katonai műveletről” beszélnek? Vagy háborúzol, vagy sem. Úgy tűnik, rosszul tájékoztatták az orosz katonai vezetést. Azt gondolták, hogy az ukránok csak azt várják, mikor tüntetik el a fejük felől Zelenszkijt. Valamiféle diverzáns-deszant akciót terveztek. Mint a Krímben, amikor az ukrán hadsereg nem fejtett ki ellenállást, s az oroszok kis csoportokkal városokat vettek birtokba. Ez 2014-ben volt, azóta eltelt nyolc év. Hogy miért gondolták azt, hogy minden ugyanúgy lesz most is, az talány.
Forrás: Újnépszabadság
Címlapkép forrása: Getty Images
