Maszkot le, mondanám, elegünk van belőle! A kép azonban, A kétezerhúszas év története/ Story of 2020 maszkosan igazán hiteles. Tavaly, sőt még az idén is sokáig mindenki álarcot viselt. Ha a festő az eltelt esztendejét egy festménybe sűrítve akarja felmutatni, a kompozíción ennek is szerepelnie kell. Ott van hát a maszk a női arcon (önarcképen?), takarva a száj, az áll, az orr egy része, biztosan nem tudható, ki könnyezik fölötte, pláne, hogy a másik szemet játékosan odabiggyesztett fél szemüveg fedi. A portré így is uralja a vegyes technikával létrehozott alkotást.
Az én tekintetemet is hamar magára vonta a Csíki Székely Múzeumban, ahol a Barabás Miklós Céh országos kiállításának megnyitóján vettem részt. Valójában még nem tudtam, ki vagy mi szólít oda némán, de a kép színei, mozgalmas összetevői folytán távolról felsejlett, Darvay Tünde munkája lehet.
A kolozsvári művésznő „pár méterrel a világ fölött” lebegő festményei különleges szín- és formavilágát, gyermekien egyszerű, meseszerűen (vagy inkább szürreálisan?) valóság feletti univerzumát még a járvány előtt, 2019-ben a Bernády Házban ismerhette és kedvelte meg a marosvásárhelyi közönség. És persze szellemes, empatikus könyv- és lapillusztrációi révén is.
Arra egyébként nem emlékszem, hogy könnycseppet láttam-e az Amerikában is több mint egy évtizedet élt festő művein, de amiket ismerek tőle, azokról többnyire derű sugárzik, mosolyra késztet a feje tetejére állított, hétköznapiságában is fantasztikus, sokszínűségében is megkapó festett világegyetem. Pandémia idején a szomorúság sem kerülhet el egyetlen családot sem, a legvédettebb otthon is veszélyben érezheti magát. A festmény is érzékelteti ezt az életérzést és az ehhez igazodó megváltozott életmódot, de ha emlékeztet is bezárkózásunk, elmagányosodásunk aggodalmas évére, alaphangulata optimista, Darvay Tünde itt sem rejtette el játékos énjét. A kép a képben szerkezeti megoldás is arra vall, hogy a festő az önismétlés bármely buktatóját el szeretné kerülni. A négyzetes (39×39 cm) képfelület közepén hasáblap-szerű kollázsba gyűjti azokat az elemeket, amelyek az otthoni munkára, foglalatosságokra, sajátos életformánkra vonatkoznak.
Ezek halmazából a játék se maradt ki. Az elmúlt évben ezzel is fokozottan próbáltuk lekötni magunk, és ahol gyermek is van a családban, ott különösen fontos volt ez. A belső képteret körülvevő „külvilág”, a gyermekrajz-szerűen, játékkockaként egymásra épülő, kivilágított vagy gyászosan elsötétített ablakú házak, blokklakások ráerősítenek az egyénített képes „helyzetjelentésre”. A mű ránézésre akár sakktábla is lehetne, és talán nem is járunk messze a valóságtól, ha ilyesmit feltételezünk, a művésznő ugyanis az utóbbi időben előszeretettel fest falemezekre, amelyeket csapongó fantáziájának engedve, olykor szabálytalan, rendhagyó alakúra formál. És az is lehet, hogy papírral ragasztotta le az egész felületet. Nem elvetemült feltételezés részemről, hiszen a képen az ostábla játékból ismert fehér és fekete korong is látható.
Szemmagasságban a használati tárgyak közt fő helyen vannak a festőnő munkaeszközei, az ecsetek. Kérdésemre Darvay Tünde kissé vonakodva, mégis elégtétellel vallotta be, hogy 2020 minden gondja, bizonytalansága ellenére, életének egyik legtermékenyebb éve volt a tavalyi. És idén is számos új munkája született. Az utóbbi időben nagy élvezettel dolgozik régi bútordarabokra, ajtóbetétekre. Mindeniknek megvan a maga története, érdekes meséje, amelyek hozzáadódnak a saját témáihoz, festményei szereplőinek csodás közegéhez. Mostanában felfedezett egy jól kiaknázható bontó forrást, ez egy egész sorozatot indíthat el. Jó pár táblát már le is csiszolt, ezeken az idő marta felületeken aztán bármi megtörténhet Ég és föld között, emberek, állatok, madarak, bogarak, növények, tárgyak, virágok nagyszerű hangulatban kelhetnek életre, kerülhetnek varázsos kölcsönkapcsolatba egymással. Mindannyian jól elvannak Noé bárkáján, húzhatja az állatzenekar, mint a Brémai zenészek, közeledhet a kolozsvári, vásárhelyi stb. iskolakezdés. Hátha ebben az évben kevesebb bajjal jár a Korona.
