A napokban egy jobbikos képviselő nem volt hajlandó felállni a Schweitzer Józsefnek szentelt megemlékezésen. Hogy mi járhatott a fejében, azt az alábbiakból sejthetjük.
A Pesti Srácok nevű kormány közeli hírportál utánajárt egy nyilvánvalóan antiszemita koholmánynak, és feketén-fehéren kimutatta, hogy az egy antiszemita koholmány.
Az ilyenfajta tényfeltárás csak nekünk tűnik fölöslegesnek, jobboldali körökben nagyon is hasznos és új információ: elképesztő módon maga a kurucinfo is átvette a hírt és elismerte, hogy az általa terjesztett hazugság valóban az.
Konkrétan arról van szó, hogy a kurucinfo-ról elterjedt egy abszurd módon Schweitzer Józsefnek tulajdonított mondat, miszerint „Önök, magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy ott ártsak önöknek, ahol tudok.”
Az ősforrás, mint kiderült, Drábik János, egy szélsőjobolddali közíró, Egyenlők és egyenlőbbek – A szemitizmus szervezett világhatalom c. opusza volt . A könyv címe mindent elárul, ennyiből már tudhatjuk, milyen szubkultúra érdeklődésére tarthat számot az iromány.
Drábik szerint a fenti kijelentés 2000-ben a parlamentben (!) hangzott volna el. A Pesti Srácok rákérdezett: pontosan mi az idézet forrása, Drábik pedig beismerte, hogy ő azt nem tudja.
Az álidézet „terjedésének a Széles Gábor-féle Echo TV legnézettebb műsora, a Világ-Panoráma Facebook-oldala adott hatamas löketet. Szaniszló Ferenc műsorvezető bejegyzését a mai napig több mint ezerötszázan osztották meg” – írja a Pesti srácok. (E cikk közlésének pillanatában 1698-an – G. J.)
*
Ez az x+1-ik antiszemita inzultus csak azért érdekes, mert jól megmutatkozik benne a gyűlölködés mechanizmusa. Valaki kitalál és feltálal egy hazug vádat, a vád egy alkalmas pillanatban járványszerűen elkezd terjedni, újra és újra revelációként hat, újra és újra felháborodnak rajta, a felháborodás általános dühöngésbe torkollik – és csak a helyzettől függ, hogy a dühöngő tömeg mire ragadtatja magát. Láthatóan tökéletesen öngerjesztő mechanizmusról van szó – ténynek elegendő annyi, hogy Schweitzer József valóságosan létező személy. A többi a képzelet műve.
Aki csak kicsit ismeri a zsidó közösséget, elképed a vád abszurditásán: a mindig is diplomatikus, konfliktuskerülő, nyolcvanadik életévéhez közeledő rabbi, a magyar parlamentben szabályszerűen hadat üzen az egész magyar nemzetnek…
Csakhogy nem a valóságból kell kiindulni, hanem az antiszemiták fantáziájából: ők a magyarok és zsidók apokaliptikus küzdelmét vizionálják, és ennek megjelenítésére szemükben nincs megfelelőbb személy, mint a zsidókat reprezentáló főrabbi, aki – lázálmukban – nem máshol, mint nemzeti szentélyükben szidalmazza és fenyegeti a magyarokat.
A régi mítosznak ez az új változata terjed most a facebook-on. Maga a mítosz mindenkor készen áll, elég egy csekély impulzus, hogy aktiválódjon.
Ezt az impulzust minden bizonnyal a Schweitzer József halálát követő gyász és együttérzés adta meg: a szélsőjobb egyes szegmenseiben nem bírták elviselni, hogy az ország széles nyilvánossága előtt egy rabbit méltatnak és dicsérnek.
*
Schweitzer József egyik utolsó írásos megnyilvánulása ez volt:
“Az alábbi gondolatot fontossága miatt szeretném újra és újra elmondani: Ha mi valljuk a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat gondolatát, mint minden monoteista, keresztény és zsidó vallás alapvetését, akkor elsősorban jó példát kell mutatnunk. Példát, ebben a széteső, vagy talán inkább már szétszórt világban, hogy akik ezt mondjuk, saját hitelvünk, hitbeli adottságaink és hitbeli meggyőződésünk teljes fenntartása mellett emberileg, barátian és szeretettel tudunk egymással dolgozni. Mert különben nincs hitelünk.” (Ajánló a „Ki szereti a zsidókat? A MAGYAR FILOSZEMITIZMUS” c. könyvhöz)
Ezt is idézhették volna a felháborodók, de nem érezték szükségét – bizonyságául annak, hogy a zsidóellenes képzetek világa saját mitológiákban, téveszmékben eléggé gazdag és kellően öntörvényű ahhoz, hogy ellenőrizhető tényekre ne – vagy csak alig – legyen szüksége.
Drábik János egyébként metegetőző levelében így aposztrofálja magát: „Egy szélsőjobboldali-balliberális-antiszemita-zsidó, aki ráadásul még szabadkőműves is”. Ami nyílt felvállalása annak, hogy a zsidóellenes világkép logikailag tarthatatlan, hemzseg az ellentmondásoktól, de ez e világkép híveit nem zavarja, mert nem a belső rend a lényeg, hanem a külső ellenség elleni harc.
——–
Gadó János cikke megjelent a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat honlapján 2015. február 21-én.
