Úgy értve, a nyugati, demokratikus sajtó. A legjellemzőbb cikkeket a Népszavából, Szelestey Lajos Szabad szemmel című kiváló szemléjéből vettük kölcsön.
Süddeutsche Zeitung A feltételezett hackertámadás miatt a magyar ellenzék kénytelen fékezni a kanyarban, a számítógépes rendszer leállása káoszt okozott az előválasztás során és lehangolja Orbán ellenfeleit. Az egyesült ellenzék ugyanakkor igyekszik meglovagolni a korrupt és mind inkább demokráciaellenes kormány miatt érzett felháborodást. Egyben ki akarja használni a választási rendszert, amelyet a miniszterelnök a maga javára alakított át. Ám a lelkesedést megtorpedózta, hogy összeomlott a weboldal, az ellenzék mégis azt üzente Orbánnak, hogy az nem tudja megállítani a történelmi folyamatot, a polgárokat nem lehet megakadályozni abban, hogy kinyilvánítsák véleményüket. A két fél jelenleg fej-fej mellett áll a felmérésekben. A hatalom párti média szerint ugyanakkor az egész túlterheléses támadás csupán kitaláció, de ha a hat párt egy ilyen piti feladatot nem tud megoldani, akkor mikén volna képes kormányozni? Az állami sajtó, illetve az Orbán-közeli orgánumok már hetek óta azt szajkózzák, hogy a másik oldalon a szálakat Gyurcsány mozgatja és Karácsony csupán a bábfigurája. Ez a kampány határozza meg a hangulatot a következő hónapokra.
Süddeutsche Zeitung A legnagyobb német lap arra figyelmeztet, hogy kemény próba vár a magyar ellenzékre, hiába nyílik most esélye Orbán legyőzésére. A miniszterelnöknek ugyanis van gyakorlata abban, hogy bevessen minden lehetséges eszközt a szabad és tisztességes választások meghiúsítására. És ez még akkor is így van, ha netán kiderül, hogy az ellenzéki digitális rendszer kudarcát nem a Fidesz idézte elő. Ám az ellenzéki erő már 2019-ben eredményesen fogott össze és Karácsony most is nyerhet. De ehhez a kompromisszumos fővárosi jelölt mellett arra is szükség van, hogy megnyerjék maguknak a vidéket, a kételkedőket, a bátortalanokat. És még 8 hónapig egységet kell felmutatni, miközben a hatalom propaganda gépezete vadul csapkod maga körül. Így abból kell kiindulni, hogy ennyire elkeseredett választási kampány még nem volt a rendszerváltás óta. A magyarok többsége egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy Orbánt ki lehessen ütni a nyeregből. Pedig meg lehet csinálni. Mindenesetre már az eddigi ellenzéki megállapodáshoz is rengeteg bizalmas egyeztetés, csendes háttéralku szükségeltetett. Hogy összejött, az már önmagában nagy eredmény. De kilátás csak akkor van a győzelemre, ha a hat párt továbbra is azt keresi, ami összeköti őket. Miközben a jobboldali konzervatívok hosszú távra berendezkedtek és lehető legbusásabban kistafírozták a klientúrát a költségvetésből, valamint az uniós pénzekből.
Euronews A tudósító, Kester Eddy ott volt 1994-ben, amikor a második szabad választás előtt Orbán Viktor egy kocsmában egy krigli sör társaságában kifejtette: nem szereti Budapestet, azóta pedig ez az érzés csak erősödhetett benne, miután a főváros lakói két éve kinyilvánították: mit gondolnak a politikájáról. Most pedig már a hatalma is veszélybe kerülhet. A fő fenyegetés számára Karácsony Gergely, a maga gyakorlatias, egyenes stílusával, ami bevált a kozmopolita településen, miután az belefáradt a tizenegy évnyi orbánságba. Mindazonáltal a polgármester jelenleg le van maradva Dobrev Klára mögött, de a 2. fordulóban sokan gondolhatják úgy, hogy a DK jelöltje Gyurcsány feleségeként túlságosan is megosztó, és inkább Karácsony neve mellé húzzák be az ikszet az előválasztáson. Mivel ő inkább képes mozgósítani a kiábrándult konzervatívokat. A retorikában Karácsony pontosan Orbán ellentéte. Az ígéri, hogy ahol csak lehetséges, együtt akar működni Brüsszellel, ugyanakkor megvizsgálja, mennyire lehet visszacsinálni a legdrágább és leginkább eltitkolt terveket, mint a Belgrád-Budapest vasútvonalat, valamint a paksi bővítést. Virág Andrea a Republikon Intézettől ugyanakkor arra int, hogy a politikusnak minden erejét össze kell szednie, ha be akarja hozni hátrányát Dobrevvel, illetve Jakab Péterrel szemben. Egy kormányszóvivő nem kívánt kommentálni a kérdést. A vetélkedést egyszerűen Gyurcsány-shownak minősítette.
Guardian Jan-Werner Müller arra figyelmezteti a liberálisokat, hogy alaposan tévednek, ha alábecsülik a populistákat, mondván, hogy azok képtelenek olyan feladatokat megoldani, mint a járvány, hiszen csak a szájuk nagy. A Princetoni Egyetem politológusa rámutat, hogy a demagógok nagyon is képesek tanulni a saját hibáikból, szükség esetén módosítják a vonalat, azon felül pedig átveszik egymástól a módszereket, hogy miként lehet igen hatékonyan két vállra fektetni a demokráciát. Úgy hogy Trump ugyan ment, de a populizmus – minden ellenkező jóslat ellenére – maradt. Nagyon is különböző viszonyok között gyakorolják a hatalmat az olyanok, mint Bolsonaro, Erdogan, Kaczynski és Orbán, de az alkalmazott eszközök visszaköszönnek. Céljuk az, hogy a maguk javára változtassák meg a választás szabályait, baráti üzletemberek közbeiktatásával rátenyereljenek a médiára és terrorizálják a civil szférát. A demagógok azt hirdetik, hogy kizárólag ők testesítik meg az igazi népet, amivel két fronton is alávágnak a demokráciának, hiszen ily módon megkérdőjelezik a riválisok legitimitását, azokat korruptnak és tisztességtelennek tüntetik fel. Továbbá – és ez a súlyosabb – a kiszemelt ellenfeleket kirekesztik a társadalomból, ideértve a kisebbségeket, de leginkább az migránsokat. Ez pedig előbb-utóbb az utcára is ki fog hatni. Az utat Orbán Viktor töri, mármint hogy miként kell a törvények ide-oda hajlítgatásával befolyás alá vonni a bíróságokat, továbbá a médiát. Azt is megmutatta, hogyan kell lóvá tenni az uniót, illetve az Európa Tanácsot, ily módon bebiztosítva a kicsikart előnyöket. Felismerte azon kívül, hogy először az igazságszolgáltatást, a választási rendszert és elsősorban a televíziót kell megszállni, majd utána már tetszés szerint következhet a kisebbségek elleni küzdelem, a kulturharc. Az alkalmazott technika egy része roppant veszélyes, amit az izraeli kémprogram felhasználása is bizonyít. De ezzel együtt nem felel meg a valóságnak, hogy az emberek nagy része lemond a jogállamról. Valójában úgy áll, hogy csupán egyszerűbb lett megcinkelni a jogállamot. Merthogy annak követői nem állnak ki hatékonyan az alapnormák mellett, és nem néznek szembe azzal, mekkora veszélyt jelentenek a populisták.
