Az Európai Bizottság csütörtökön bemutatta azt a jogszabályi javaslatot, amelynek célja az EU egyoldalú függőségének csökkentése a zöld- és digitális átálláshoz elengedhetetlen, kulcsfontosságú nyersanyagoktól. A terv értelmében 2030-ra egyetlen stratégiai nyersanyagot illetően sem támaszkodhat az EU kétharmadnál nagyobb mértékben egyetlen külső beszállítóra.
Az európai zöldmegállapodás végrehajtásának újabb fontos mérföldköveként és az energia és a kulcsfontosságú nyersanyagok importjától való európai függőség csökkentésének jegyében az Európai Bizottság csütörtökön egy több jogszabályból álló csomagot mutatott be. A javaslat értelmében az EU 2030-ig számottevően megpróbálja diverzifikálni a szélerőművek vagy az elektromos autók előállításához szükséges, kulcsfontosságú alapanyagok beszerzését, továbbá a bányászati tevékenység támogatásával növelni önellátó-potenciálját. A művelet egyik alapvető célja, hogy az Európai Unió 2030-ra egyetlen létfontosságú nyersanyag esetében se legyen ráutalva kétharmadnál nagyobb mértékben egyetlen külső beszállítóra, elsősorban Kínára.
A kisebb nyersanyagfüggőség a kiindulópontja a zöldmegállapodáshoz kapcsolódó ipari tervnek is, amelyet részleteiben ugyancsak csütörtökön mutatott be a bizottság, szándéka szerint megteremtve az európai ipar versenyképességének biztosításához szükséges feltételeket a tiszta technológiák terén kibontakozó globális versenyfutásban.
Robbanásszerűen növekvő kereslet a kulcsfontosságú nyersanyagok iránt
A kiindulópont az, hogy a sikeres zöld- és digitális átálláshoz szükséges, kulcsfontosságú nyers- és alapanyagok iránti kereslet a következő évtizedben a jelenleginek tízszeresére nő majd. A bizottság által bemutatott dokumentum szerint a szélerőmű-turbinák gyártásához elengedhetetlen ritkaföldfémek iránti kereslet 2030-ig várhatóan négy és félszeresére, 2050-ig pedig öt és félszeresére nő majd. Az elektromos autók akkumulátoránál használatos lítiumból pedig 2030-ig a jelenlegi mennyiség tizenegyszeresére, 2050-re pedig tizenhétszeresére lehet szükség.
A rendelettervezet a teljes értékláncra vonatkozóan olyan intézkedéseket javasol, amelyek lehetővé tennék, hogy az EU 2030-ra a kulcsfontosságú nyersanyagok legalább tíz százalékát saját területén termelje ki, minimum negyven százalékát az EU-ban dolgozzák fel, és legalább 15 százalékát itt is hasznosítsák újra. Az EU területén többek között Franciaországban, Csehországban és Portugáliában vannak nagyobb lítiumkészletek, míg Svédország északi, sarkkörön túli részén a közelmúltban nyitottak meg egy bányát ritkaföldfémek kitermelésére.
Ne ismételjük meg Kínával az orosz példát
„Éppen azon dolgozunk, hogy a fosszilis energiaforrások terén felszámoljuk Oroszországtól való függőségünket. Nem szabad, hogy újféle függőségeket hozzunk létre” – nyilatkozta Valdis Dombrovskis bizottsági ügyvezető alelnök a Szabad Európa arra vonatkozó kérdésére, hogy milyen szerepet játszik Kína a csomagban. Az EU számos létfontosságú elemből és nyersanyagból jelenleg 60:90 százalékban függ a kínai importtól. A javaslat viszont 2030-ig azt tűzi ki célul, hogy a kulcsfontosságú nyersanyagok esetében az éves uniós fogyasztás maximum 65 százalékban támaszkodjon külső beszállítóra.
Az EU-nál ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a teljes önellátás a források szűkössége miatt illúzió Európában. Ezért a rendelet tervezete nagy hangsúlyt helyez olyan kereskedelmi szerződések aláírására az ilyen nyersanyagokban gazdag harmadik országokkal, amelyek egy külön ilyen fejezetet is tartalmaznak. Chilével és Új-Zélanddal már aláírtak ilyen megállapodást. Ezzel párhuzamosan kifejezetten a kulcsfontosságú nyersanyagokra fókuszáló partnerségi megállapodásokról is tárgyal az EU többek között Kanadával, Kazahsztánnal, Ukrajnával és Namíbiával. Az USA-val pedig a múlt héten egyezett meg az EU arról, hogy konkurenciaharc helyett inkább együttesen lépnek majd fel. A végső cél egy, a forrásországokat és a fő felhasználókat tömörítő nemzetközi klub létrehozása lesz.
Lényeges a lakossággal konzultálni
A rendelet értelmében ezentúl a teljes értékláncot lefedő stratégiai projektek támogatására is lehetőség nyílik majd, gyorsított engedélyezési eljárás mellett. A bizottság a tagállamokkal közösen rendszeres időközönként tűrőképességi vizsgálatokat is végez majd a kulcsfontosságú nyersanyagok értékláncában, és az úgynevezett stratégiai nyersanyagok esetében a stratégiai készletek összehangolása is napirenden lesz. Európai szinten pedig külön testület feladata lesz a helyzet nyomon követése.
A javaslat lényegesnek nevezi a közvélemény különböző beruházásokkal kapcsolatos aggodalmainak figyelembevételét és a projektek társadalmi elfogadtatását. „Hatékony és átfogó tájékoztatás, átlátható és folyamatos kommunikáció az érintettekkel, ideértve az őshonos lakosságot és általában véve a közvéleményt, hozzájárulhat ezeknek a kihívásoknak a kezeléséhez” – mutat rá a javaslat.
A bizottság egy másik jogszabályi javaslatának az a célja, hogy a tiszta technológiák előállításának uniós kapacitásai 2030-ra megközelítsék vagy elérjék az EU gyártási szükségleteinek legalább negyven százalékát. Ehhez a javaslat értelmében az EU a rendelet mellékletében meghatározott technológiák esetében külön támogatásokat is hozzárendel majd.
Nukleáris projektek is támogathatók lesznek
Nem titok, hogy a javaslat az EU válasza az Egyesült Államok által elfogadott inflációcsökkentési törvényre (IRA), amely az uniós döntéshozók félelme szerint alkalmas arra, hogy nagyvonalú adókedvezményeken keresztül a tengerentúlra csábítsa az európai ipart, egy újabb területen megfosztva ezzel az EU-t piacvezető szerepétől. Az USA mellett Kína, Japán, Kanada és más országok is beszálltak a versenybe, amely a klímabarát tiszta technológiákon alapuló ipar megteremtéséről szól.
A melléklet bizonyos megszorításokkal nukleáris projekteket is támogathatónak nevez, amennyiben olyan „fejlett technológiákról van szó, amelyek nukleáris folyamatokból állítanak elő energiát minimális hulladékkal, továbbá kisméretű moduláris reaktorokat és a hozzájuk kapcsolódó legjobb minősítésű tüzelőanyagokat”.
Gyévai Zoltán a Szabad Európa brüsszeli munkatársa. Több mint harminc éve újságíró, ebből 25 évet Brüsszelben dolgozott tudósítóként. Pályáját az Esti Hírlapnál kezdte, majd a Köztársaság című hetilap és a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának tagja volt. Ez utóbbit és a Figyelőt az EU központjából tudósította hosszú éveken keresztül. A BruxInfo brüsszeli uniós hírportál alapítója és főszerkesztője. Másfél évtizeden át az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának állandó uniós szakértője.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
