Az UH.ro és a Magyar Hang feltárta, hogy a támogatások egy része luxusautókra és magánszemélyek, cégek számláira került. A Miközöd podcast adásában Pál Edit Éva, Lukács Csaba és Egyed Ufó Zoltán beszélték át az elmúlt évtizedek legnagyobb erdélyi médiaprojektjének, az Erdélyi Média Web 3.0 kudarcát.
Az Erdélyi Médiatér Egyesület története 2018-ban kezdetét vette, amikor a magyar kormánytól az első jelentős támogatást kapta, amely 1,45 milliárd forintot tett ki. Az akkor még szinte teljesen ismeretlen egyesület Demeter Szilárdhoz kötődött, aki Orbán Viktor környezetében stratégiai elképzelésekkel házalt, többek között egy médiatröszt létrehozásának ötletével. Az elképzelés az volt, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület egy új médiavilágot épít fel, ami a romániai magyar sajtó minőségi megújulását és függetlenségét szolgálja majd. Legalábbis ez volt a retorika. A buborék 2022 decemberében pattant szét, amikor nagyszabású leépítések történtek a Médiatérnél: alkalmazottainak mintegy hetven százalékától vált meg a legnagyobb romániai magyar sajtótröszt. Hova úszott el a rengeteg támogatás? A kérdésre azóta is keresi a választ a független sajtó.
A Magyar Hang és az UH.ro portálok együttműködésében látott napvilágot az a sorozat, amelyet a Transtelex is lépésről lépésre ismertetett, ami bemutatta, hova folyt el több milliárd forintnyi, a magyarországi adófizetőktől származó közpénz. A sorozat lezárásaként a Miközöd? Erdélyi közéleti podcast házigazdája, Kiss Anna beszélgetett Lukács Csabával a Magyar Hangtól és Pál Edit Évával, illetve Egyed Ufó Zoltánnal az Udvarhelyi Hírportáltól. A témában az Átlátszó Erdély is összefoglalót publikált, azt itt lehet elolvasni.
Amint Miközöd podcastben elhangzott, 2018 és 2021 között körülbelül 7,45 milliárd forint (20 millió euró) érkezett Erdélybe, és szinte minden médium tulajdonosát megkeresték ajánlattal. Az érkezett pénz mennyisége olyan nagy volt, hogy valahogy el kellett költeni, és akadtak tulajdonosok, akik azt állították, hogy megzsarolták őket, hogy eladják az újságaikat. A lapok közül azok tudtak ellenállni, amelyeknél az RMDSZ-nek is jelentős befolyása volt, például a Háromszék esetében az újságírók álltak ellen az átvételnek. A helyi sajtó soha nem volt kiemelkedően nyereséges, ezért a tulajdonosok egy része inkább eladta, mert pénzt realizálni belőle akkoriban kedvezőbbnek tűnt, mint folytatni a küzdelmet.
A résztvevők továbbá arról is beszéltek, hogy a rádiók esetében a tulajdonosok ingyen kapták a frekvenciákat a román államtól, és ezeket később jó pénzért eladták a médiakonglomerátumnak, ami szintén kérdéseket vet fel a pénzügyi átláthatóság kapcsán.
Annak ellenére, hogy forintmilliárdok folytak el az erdélyi magyar média kiépítésére, azonban a végeredmény kiábrándító: több lap megszűnt, az újságírókat kirúgták, és a hatalmas összegek ellenére sem sikerült fenntartható médiát építeni. Az UH.ro és a Magyar Hang közösen végzett oknyomozó munkája rávilágított arra, hogy a pénzek pazarlása ellenére alig maradt valami, ami igazolná a korábbi grandiózus célokat. A médiaóriássá váló cégcsoportban az újságírók fizetései alacsonyak maradtak, miközben a vállalatnál körülvette magát Demeter Szilárd egy sereg jól fizetett tanácsadóval és menedzserrel, akik busás jövedelmekre tettek szert. Például Demeter Szilárd egyetemista felesége, Birtalan Andrea, akinek semmilyen pénzügyi tapasztalata nem volt, havi bruttó 43.419 lej (nettó 5000 euró) fizetést kapott a „külföldi pénzügyi kapcsolatokért felelős menedzser” pozícióban.
Egy másik, ide kapcsolódó eset a Szentmártoni Jánosé, a magyar kormány volt helyettes államtitkáráé, aki az Előretolt Helyőrség című kiadvány főszerkesztéséért 2 ezer és 2500 euró közötti fizetést kapott. Szentmártoni helyreigazítást kért a Transtelextől, amikor ezt publikáltuk, azonban Lukács Csaba újabb bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy ennyi volt a főszerkesztői juttatás.
Miközben a sajtótermékek működése a támogatások nélkül életképtelen maradt, és a helyi szerkesztőségek stagnáltak, a médiatröszt vezetősége különféle luxuskiadásokkal hívta fel a figyelmet. Ilyen volt például egy 6,2 literes Cadillac Escalade terepjáró megvásárlása, amelyet szintén a támogatások révén szereztek be.
A pénzek egy része különböző, Magyarországhoz köthető cégeken keresztül visszacsorgott az anyaországba. Ez az üzleti modell úgy működött, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásából befolyt összegeket olyan cégek felé irányították, amelyek magyar érdekeltségűek voltak, és a valódi erdélyi fejlesztések helyett ezek az összegyűjtött pénzek visszakerültek Magyarországra.
2019 és 2022 között Lukács Csaba, a Magyar Hang újságírója betekintést nyert az Erdélyi Médiatér Egyesület elszámolásaiba, amelyek számos megdöbbentő tényt tártak fel. Kiderült, hogy a pénzek egy része olyan luxuskiadásokra és túlárazott tanácsadói szerződésekre ment el, amelyek kevéssé szolgálták az erdélyi média fejlődését. Például Szőke László, egy udvarhelyi újságíró, aki a régi vezetés alatt a médiacsoportnál dolgozott, havi 4800 eurót számlázott az egyesületnek „tanácsadás” címén.
2023-ra a helyzet odáig fajult, hogy felfüggesztették a legtöbb nyomtatott sajtótermék kiadását, és masszív leépítések kezdődtek a szerkesztőségekben. Az eredetileg 170-190 főt foglalkoztató médiatröszt csupán 40 főt tartott meg. Eközben a cég legfontosabb eszközeit, például a Rádió Gagát, részben eladták egy román nagyvállalkozónak, ami megkérdőjelezte az egyesület hosszú távú fenntarthatóságát.
Az egyre nagyobb botrány közepette Demeter Szilárd és körei kiszorultak az egyesület vezetéséből, különösen azután, hogy a 2023-as év során a magyar kormány Rogán Antal miniszter irányítása alá került médiahálózat újra átvette az irányítást. Demeter bukása nem maradt észrevétlen, hiszen források szerint a médiatröszt integrálása a KESMA kormányközeli médiabirodalomba vált a legfontosabb céllá.
Demeter Szilárd karrierjéről Lukács Csaba a Miközödben kiemelte, hogy Demeter tehetséges, és saját jogán került közel Orbán Viktorhoz, nem csupán politikai lojalitása miatt. A Fidesz figyelmét azzal keltette fel, hogy jól átlátható adatgrafikákkal és egyszerű, világos prezentációkkal kommunikált, ami hatékonyabb volt a hagyományos hosszadalmas beszámolóknál. Azonban az elmúlt évek során Demeter egyre több és nagyobb feladatokat kapott, és bár tehetséges volt, eljutott oda, hogy túl sok terhet helyeztek rá.
A Médiatér projektjének bukása kapcsán a beszélgetők megjegyezték, hogy az erdélyi médiabirodalom leépítése gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le, nagyobb nyilvános felháborodás nélkül. Demeter ugyanakkor továbbra is Orbán bizalmát élvezi, amit az is mutat, hogy bár az erdélyi médiaprojektje kudarcot vallott, újabb feladatokat kapott, és továbbra is számíthat a politikai vezetés bizalmára. A beszélgetők rámutattak, Demeter volt az, aki felépítette a médiabirodalmat, de végül ugyanő volt az, aki leépítette. Ez az általa vezetett médiumok megszűnésével és a támogatások elapadásával járt, viszont ezt anélkül hajtotta végre, hogy nagyobb botrány keletkezett volna. Demeter Szilárd „katonaként” hajtotta végre a kormány döntéseit, és a leépítést hatékonyan és csendben végezte el.
A beszélgetés végén a résztvevők arról beszéltek, hogy az újságírók és volt médiamunkások miért nem beszélnek nyíltan a leépítésekről. Kiemelték, hogy sokan félnek a retorzióktól, attól tartva, hogy a jövőbeni karrierjüket veszélyeztetnék, ha megszólalnának. A biztonság és a stabilitás iránti igény sokakat visszatart a nyilvános megszólalástól, és sokan remélik, hogy talán újra munkához jutnak a médiában.
Végül az Erdélyi Médiatér felszámolásának és a helyi újságírás átalakulásának hatásairól, valamint az erdélyi magyar társadalom médiafogyasztási szokásairól és a magyarországi propaganda hatásáról beszéltek. A főbb következtetések a következők voltak:
- Médiatér és kontroll: Bár a magyarországi médiatér létrehozásának célja az volt, hogy ha szükséges, közvetlen kontrollt gyakoroljanak az erdélyi magyar közvéleményre, a beszélgetők úgy vélték, hogy ezt a lehetőséget nem használták ki tudatosan és erőteljesen. Ehelyett a médiatér egyes részei az állami támogatásokból inkább saját gazdasági érdekekre használták fel a pénzt.
- Orosz-ukrán háború hatása: Az erdélyi magyarok gondolkodását az orosz-ukrán háborúról elsősorban a magyarországi közmédiából érkező információk formálják. A helyi sajtó nem játszik központi szerepet ebben a kérdésben, hiszen sokszor „copypaste” újságírást végeznek, átvéve az MTI vagy más magyar források anyagait. Az erdélyi sajtó csökkenésével pedig még inkább kitettebbé vált a közönség a magyarországi propagandának.
- Facebook mint fő információs forrás: A beszélgetés során felmerült, hogy az erdélyi közönség jelentős része a Facebookot használja elsődleges hírforrásként, és sokan nincsenek tudatában annak, hogy a platformon algoritmusok és fizetett tartalmak vezérlik, hogy milyen információkat kapnak. A helyi sajtó megszűnése után a Facebook térnyerése még inkább felgyorsította ezt a folyamatot.
- Újságírói és vezetői alkalmatlanság: A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, hogy a médiatér felső vezetése sok esetben alkalmatlan volt a feladatára, nem a szakmai kompetenciák, hanem a politikai lojalitás és személyes kapcsolatok alapján került pozícióba. Az újságírók pedig a gyárszerű működés miatt nem rendelkeztek rálátással a rendszert átfogó folyamatokra, és kevésbé voltak kritikusak a helyzettel szemben.
