A háború vége még messze, de Oroszország csak vesztes lehet. Már a múlt században is a legtöbb háborút az erősebb ország vesztette el.
2022. február 24-én hajnali négy órakor indította el Ukrajna teljes körű invázióját az orosz haderő. Jens Stoltenberg a háború kirobbantása napján tartott első sajtótájékoztatóján leszögezte: az orosz agresszió új Európát teremt. A Népszavának akkor elsőként nyilatkozó Valentin Naumescu, az Európai Bizottság külpolitikai szakreferense a nemzetközi jog csődjének nevezte az Ukrajna elleni orosz agressziót, állítva, hogy Putyin a nemzetközi jog erejét az erő jogára változtatta. Ezzel a háború paradigmájába léptünk, vélekedett, az orosz elnök következő lépése ugyanis kiszámíthatatlan. Az évforduló alkalmával most újra megkérdeztük Naumescu professzort: hogyan értékeli a háború két évének fejleményeit, mit gondol, valóban új Európa született?
A szakértő szerint attól függ, mit értünk „új Európa” alatt. Sok szempontból igen.
Az európai országok túlnyomó többsége, különösen azok a nyugati országok, amelyek korábban naivabbak voltak Moszkvához fűződő kapcsolatukban, hirtelen felébredtek, és rájöttek, hogy Oroszország egy agresszor ország, diktatórikus, bűnöző, hazug rendszerrel.
Az Oroszországgal szembeni európai kapcsolatokat és politikát ennek megfelelően alakították át: határozottan elítélték az inváziót, szankciókat vezettek be (13. szankciós csomagot fogadott el az EU Oroszország ellen), szinte teljes elhatárolódtak Oroszországtól, pénzügyi, katonai, humanitárius segítséget nyújtottak Ukrajnának. De ezt az új Európát jelzi a sorok összezárása az egységes demokratikus Nyugat eszméje körül, az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal, Svédország és Finnország kilépése a régi történelmi semlegességből és NATO-csatlakozása, sőt, a nemrégiben elindított olyan uniós politikai projektek is, amelyek fontos reformokat hoznak az európai védelmi és hadiipar területén.
A nemzetközi kapcsolatok professzora szerint Magyarország sajnálatos kivétel az EU-ban, egy túlságosan öreg és elhasználódott, 2010 óta hatalmon lévő miniszterelnökkel, aki az elmúlt két évben elmélyítette ellenségességét és szakítását a Nyugattal (EU, USA, NATO stb.), mindent a keleti diktatúrák (Oroszország, Kína) revizionizmusára és a világ megváltoztatására tett fel, egy olyan nyugatellenes és tekintélyelvű irányzat szerint, amelyet a budapesti kormány (idő előtt) világszerte győztesnek lát.
„Majd meglátjuk néhány év múlva”, mondta Naumescu, de egyelőre az látszik, hogy bár a magyar miniszterelnök azt hitte, hogy egy ilyen politika előnyös lesz számára, de nyilvánvaló, hogy Magyarország gazdasága hanyatlásnak indult, és a jövőben egyre magasabb lesz az ára a Nyugattól való elszigetelődés politikájának. Véleménye szerint nem átgondolt az a „fogadás” sem, amelyet látszólag arra tettek, hogy Donald Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba előnyökkel járna Magyarország számára, és Budapest csalódni fog a nagy várakozásokhoz képest.
Eközben, a szakértő szerint, a demokratikus Európa egésze, és különösen az EU más politikai és stratégiai irányba indult el, és minden eddiginél elszántabbnak tűnik, hogy szembeszálljon az agresszor Oroszországgal, távol tartsa a totalitárius kommunista Kína befolyását Európa gazdaságától, infrastruktúrájától és biztonságától, és sikeresen ellenálljon Putyin Nyugat elleni háborújának,
El tudta volna képzelni a háború kitörésekor, hogy a rettegett orosz hadsereg nem tudja bevenni Kijevet, nem tudja térdre kényszeríteni Ukrajnát két év múlva sem?, kérdeztük az Európai Bizottság szakreferensét. Naumescu elmondása szerint nem érte meglepetésként mindez. Többször elmondta az inváziót közvetlenül megelőzően (2022 januárjában) elhangzott nyilvános beszédeiben is, hogy „Oroszország hosszú távon elveszíti a háborút Ukrajnában”. A „hosszú távon” azt jelenti, hogy 2030 után. Amikor az invázió és Putyin háborújának költség-haszon elemzését elvégzik, Oroszország lesz a vesztes, állítja a professzor. Egy elmaradott ország lesz, görcsös és rosszul strukturált gazdasággal, amely csak tankokat és gránátokat gyárt, elszakadva a nyugati technológiáktól, diktatúrába és émelyítő propagandába süppedve, növekvő belső konfliktuspotenciállal. Értékes fiataljai tömegesen elmenekülnek Nyugatra a Kína elmaradott csatlósává vált országból. Az orosz gazdaság az olcsó nyersanyagok beszállítójává válik a Kínai Kommunista Párt jóindulatától és a globális dél politikailag kétes értékű országaival folytatott kereskedelemtől függően. Naumescu becslése szerint Putyin háborúja legalább 30 évvel vetette vissza Oroszországot, függetlenül a Kelet- és Dél-Ukrajnában elért területi nyereségektől, amelyeket nemzetközileg amúgy sem ismernek el. „Ez olyan, mintha azt elemeznénk, hogy Törökország mit nyert Észak-Ciprus 1974-es megszállásával – semmit. Ehelyett Ukrajna, még ha területe kisebb is lesz, mint az 1991-ben, egy Oroszországtól valóban független, politikailag és stratégiailag a Nyugat felé orientált, nyitott, demokratikus és modernizációs folyamatban lévő országgá válik, amelynek gazdasága és infrastruktúrája hatalmas újjáépítésen megy keresztül, nyugati pénzügyi és befektetési támogatással. Ez Ukrajna valódi függetlenségi háborúja Oroszországgal és az „Orosz Világgal”, a „Ruskij Mir”-rel szemben.”
Navalnij a halálában még veszélyesebb lett Putyinra, mint élve
Az orosz ellenzéki vezető megöletése után titkosszolgálati háború indul Európában – itt a…
Az uniós szakértő szerint hamarosan elkezdjük a győzelmet és a vereséget nem területi fogalmakkal meghatározni, ami alapján 2030 után egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy Oroszország elvesztette a háborút, az invázió minden stratégiai célját elhibázva, és Ukrajna megnyerte azt. De akkor már más lesz a politikai kontextus, akkor már „Putyin utáni Oroszországról, és Orbán utáni Magyarországról, és Zelenszkij utáni Ukrajnáról, és Biden utáni vagy akár Trump utáni USA-ról fogunk beszélni”.
Egyelőre azonban a háborús eszkaláció veszélye lóg a levegőben, a Fekete-tenger térsége és Moldova Köztársaság a leggyúlékonyabb pontok. Bár az egykori vasfüggöny mögötti országok legtöbbje, a NATO keleti szárnyának államai a háború kezdetétől közvetlen fenyegetéstől tartanak, a hadműveletek a Fekete-tenger, Moldova és Románia határai közelében zajlanak. Utóbbi ugyan NATO-tagország, nem tart közvetlen orosz támadástól, de tavaly nyáron is hosszú heteken át, az ukrán dunai kikötők szisztematikus orosz támadása idején rakéta és dróndarabok hulltak román területre, olyannyira, hogy a hatóságok folyamatos sms-riasztásokkal figyelmeztették a határmenti települések lakosságát. A kolozsvári professzor a háború kirobbanása másnapján lapunknak adott interjúban is kiemelten veszélyesnek tartotta az eszkaláció szempontjából a Fekete-tengert és Moldovát, és most is úgy tartja, a regionális fenyegetések változatlanul nagyok. Mint mondta, egy globális vihar kellős közepén vagyunk, a Fekete-tenger pedig most „a vihar látószögében” van. A Fekete-tenger ugyanis „nemcsak a háború, hanem a katonai, geopolitikai és stratégiai konfrontáció, de a különböző világok és etikák (nyugati-liberális, orosz-diktatórikus és török autoriter-iszlamista) találkozásának területe is, a nagy posztimperialista politikai és kulturális terek perifériája és átmeneti zónája. És az is marad, még jó ideig, legalábbis az évtized végéig, amikor is a nemzetközi kapcsolatok rendszerének átrendeződését és az új világrend kikristályosodását fogjuk látni, így vagy úgy”.
Joe Biden őrült gazembernek nevezte Vlagyimir Putyint, a Kreml szerint így próbált hollywoodi cowboynak tűnni – Az amerikai elnök emellett értetlenül vette tudomásul,…
Moldovára kiemelt figyelmet fordít az ukrajnai háború kezdete óta az EU és az Egyesült Államok is, mert úgy tűnik, a kis posztszovjet állam lehet Putyin következő célpontja.
Naumescu úgy véli, a Moldovai Köztársaság sorsát is ezek a kritikus és döntő fontosságú évek fogják meghatározni az elkövetkező generációkra. A professzor kitért arra, hogy épp a napokban még tovább bonyolódott a helyzet. Most kezdtek beszélni egy orosz destabilizációs forgatókönyvről Transznisztriában, ami szerint a tiraszpoli törvénytelen szeparatista „kongresszus” jövő héten az Oroszországhoz való annexiót fogja követelni. Még nem tudjuk, hogy sikerrel járnak-e, azt viszont igen, hogy Putyin már régóta célkeresztben tartja a Moldovai Köztársaságot. Éppen ezért, véleménye szerint, gyakorlatilag bármi megtörténhet Moldovában a következő évtizedben, attól függően, hogyan alakul az ukrajnai háború – a szuverén államként való eltűnéstől kezdve az orosz hadsereg általi megszálláson keresztül (utóbbi viszont csak Odessza eleste esetén, ami nagyon valószínűtlen), vagy a legjobb esetben az Európai Unióhoz való csatlakozáson keresztül a következő 5-6 évben. Ezeken a geopolitikai perifériákon bármi lehetséges, hangsúlyozta újfent Naumescu.
Románia NATO-tagállamként más helyzetben van, de itt is a vezérkari főnök nemrég adta meg a jelet a román kormánynak, hadseregnek és társadalomnak, hogy ébredjen fel és készüljön fel felelősen egy esetleges háborúra. Ilyen irányú lépések mér történtek is, mondta a professzor, Románia már most fontos katonai beszerzéseket hajt végre, és fontolgatja a 18-35 év közötti férfiak és nők négy hónapos önkéntes katonai szolgálatának bevezetését.
Az utóbbi időben NATO vezető tisztségviselők és több ország védelmi minisztere a háború eszkalációjának veszélyére hivatkozva arról beszéltek, hogy erre fel kell készülni és erre fel kell készíteni a lakosságot is. Az EB-szakértőtől arról érdeklődtünk, valóban veszélyesebb lett a helyzet vagy minek tulajdoníthatók ezek a lakossági számára riasztó figyelmeztetések?
Valentin Naumescu nagyon jónak tartja, hogy nemcsak NATO-szinten, hanem számos NATO- és/vagy EU-tagországban – Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Dániában, Svédországban, Finnországban – is megjelentek az ébredésnek ezek az egyértelmű jelei, amelyek kiegészítik a keleti szárnyon, Lengyelországban, a balti államokban és Romániában már korábban is meglévő aggodalmakat. Si vis pacem para bellum (aki békére vágyik, készüljön fel a háborúra) – ezt teszi most a NATO és az EU, még ha kicsit későn is. De jobb „később”, mint „túl későn” – a fő, hogy megkezdték a szükséges előkészületeket egy esetleges Oroszország elleni védelmi háborúra. Úgy véli, gyorsan növelni kell a nagy teljesítményű fegyverek és mindenekelőtt a lőszerek gyártását, és háború esetén növelni kell a katonai személyzet és a harcoló csapatok létszámát. Mindezt meg kell tenni mielőbb, annak ellenére, hogy pillanatnyi veszély nem fenyeget, Oroszországnak már nincs meg a katonai ereje ahhoz, hogy most, az Ukrajnában elszenvedett súlyos veszteségek után megtámadja a NATO-t. Emlékeztetett: a tábornokok és a politikai vezetők nem is azonnali veszélyről beszélnek, hanem arról, hogy középtávon, valahol 2027 és 2029 között fennáll a kockázata az orosz haderő újjáépítésének.
Az ukránok többsége ma is bízik a győzelemben, de már mást ért ez alatt mint két éve – Erről nyilatkozott Sergiy Gerasymchuk politikai elemző a Népszavának.
Dmitrij Medvegyev menetrendszerinti nukleáris fenyegetései kapcsán Naumescu azt emelte ki, hogy pusztán elméletben mindig van egy nukleáris forgatókönyv, amit nem lehet teljesen kizárni, mint ahogy 1945 óta soha nem lehetett kizárni, de eddig semmi jel nem utal arra, hogy Oroszország atomháborút fontolgatna. Bizonyára Putyin „kedves barátja” Kína sem támogat egy ilyen forgatókönyvet. Hozzátette: Medvegyev különben is már régen politikai peremfigurává vált Oroszországban, egy baljós propagandistává, akit még az orosz média sem vesz már tudomásul. Riogatásai a külföldi közönségnek szóló nyilatkozatok, amelyek célja, hogy Nyugaton fenntartsák a szorongó légkört mindazok számára, akik még leülnek ilyen „híreket” olvasni.
A két éve tartó ukrajnai háború kapcsán a leggyakrabban felmerülő kérdések egyike világszerte az, hogy mikor lehet vége. Hamarosan nem, állítja a szakértő, mert még nem jött el a kompromisszum ideje. Egyelőre még a két hadviselő fél mindegyike területi pozícióit akarja javítani, a jelenlegi helyzet de facto elfogadása nem történt meg. Ha a Nyugat újabb katonai segítségével remélhetőleg Ukrajna tavasszal ellenáll az újabb orosz offenzívának és stabilizálja a frontot, a professzor szerint akkor is legkorábban 2025 folyamán várhatók tárgyalások Oroszország és Ukrajna között a tűzszünetről. Ez is csak azon nemkívánatos forgatókönyvben lehetséges, hogy a jövő januárban a Fehér Házba visszatérő Donald Trump blokkolja az Ukrajnának nyújtott katonai segélyeket, állítja az EB szakreferense. „Tehát még egy-két év tényleges háborút látnék, plusz egy határozatlan idejű tűzszünetet, ami mint tudjuk, nem békét jelent, hanem befagyasztott konfliktust és egy újabb, még nagyobb háború lehetőségét, mint a 2014-2015-ös minszki megállapodások után. Hosszú az út az Ukrajna és Oroszország közötti békeszerződéshez, valamint a tisztességes és hiteles európai biztonsági rend helyreállításához. Ez mindaddig nem is lesz lehetséges, amíg V. V. Putyin marad a Kremlben”, szögezte le az Európai Bizottság szakértője.
Aki Ukrajnát segíti, az az orosz ellenzéket is segíti
Oroszország két háborút folytat párhuzamosan: egy klasszikus háborút Ukrajnában, és egy láthatatlan propagandaháborút Európában és az Egyesült Államokban. Utóbbival azt szeretné elhitetni, hogy Moszkva legyőzhetetlen, így minden Kijevnek nyújtott segítség haszontalan. Ám ha Oroszország valóban legyőzhetetlen lenne, szükségtelen lenne ez a propaganda, már régen legyőzte volna Ukrajnát, de mivel az ukránok ellenálltak, „kénytelen e hamis üzenetet elvinni az amerikaiak és az európaiak tudatába” – mondta az EFE hírügynökségnek adott interjúban Timothy Snyder amerikai történész.
A Yale Egyetem és a bécsi Bölcsészet- és Társadalomtudományi Intézet (IWM) kutatója arra figyelmeztet, hogy Oroszországnak kedvez, ha az amerikaiak és az európaiak „megadják magukat”, és nem támogatják tovább Ukrajnát. „Az ukránok legyőzhetők, de nem fogják megadni magukat. Mi vagyunk azok, akik megadhatják magukat. …. Az ukránok akkor nyerhetnek, ha a szövetségeseik nem árulják el őket. Nem fognak győzni ezen a héten, nem fognak győzni a következő hónapban, de győzhetnek, ha támogatást kapnak”.
Az amerikai történész egyike volt azoknak, akik megjósolták Ukrajna invázióját és már korábban figyelmeztetett Oroszország neofasiszta sodródásának veszélyére. Egész munkássága a szabadság, a demokrácia és a tekintélyelvűség témakörére épül, világhírnevét „A holtak földje. Európa Hitler és Sztálin között”, „Az út a szabadságtalansághoz” és „A zsarnokságról: A 20. század húsz tanulsága” című műveinek köszönheti.
Snyder többször járt Kijevben, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, több mint 1 millió dollárt gyűjtött össze egy ukrajnai drónellenes rendszerre.
Az interjúban kifejtette: az elmúlt évtizedekben a legtöbb háborút az erősebb ország vesztette el, mert ez a dekolonizációs háborúk mintája, ezt igazolja az USA vietnami és a Szovjetunió afganisztáni veresége is.
Úgy véli, a legjobb módja annak, hogy az orosz ellenzéknek segítsünk abban, hogy változás legyen Oroszországban, az, hogy támogatjuk Ukrajnát a háború megnyerésében. „Ezt mondják nekünk a Putyinnal szemben álló oroszok is”, állította Timothy Snyder.
Megjelent a Népszava Külföld és Reflektor rovatában 2024. február 24-én.
