József Attila: A kanász
Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
Orrukban csak magyar mód
csillog egy kis aranydrót.
Van egy pösze kis malacom,
fővárosi grófkisasszony.
Sóhajtott is egy ízbe,
nézi magát a vízbe.
Van nekem egy oly kis kanom,
szelid szóra kezes nagyon.
Az ha fogja s egyet túr,
a kőkastély felfordul.
Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
Azt ha fúvom, hull a makk,
a fák táncra állanak.
S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
Réz a nyele, szikrázik.
De sok szoknya megázik!
1932
Purcarul (A kanász)
poezie de Attila József
Turma mea e turma care
coadă bucălată are.
Are-n rât orice purcel
chiar din aur un inel.
O bălană de scrofiţă
mi-e din Pesta, o grofiţă.
Mai suspină câteodată
şi-n oglinda apei cată.
Am un vier mai mititel
blând dacă vorbeşti cu el,
De porneşte pe scurmate
îţi dărâmă şi-o cetate.
Am şi-un fluier, dar şi jale,
rupt din arbor de curmale.
Cade ghinda, când eu cânt,
şi stejarii-i vezi jucând.
Norii toţi mi se adună,
biciul meu dacă răsună.
Coada lui e de aramă.
Toate fetele mă cheamă!
1932
traducere de Mihai Beniuc, 1967
