A Greenfo.hu döbbenetes cikke. Mivel Magyarországnak nincs környezetvédelmi minisztériuma és minisztere (!!!), okulásul ajánljuk a román környezetvédelmi miniszter, Tánczos Barna figyelmébe, hátha talál valakit, akivel megbeszélje.
A 2022-es év több ezer termelőnek az utolsó gazdálkodási évet jelenti a Dunától keletre. A szezon elejére kialakult 3-4-szeres műtrágyaárak, többszörös növényvédőszer és gépalkatrész árak, megduplázódott gázolajár a termelési költségeket olyan szintre emelte, amelyet az aszály miatt elvesző termés maradéka még a rekordárakon sem tudja kompenzálni.
A legtöbb erős aszállyal érintett termelő 70.000-250.000 forint veszteséget fog realizálni hektáronként idén, ami egy gyengébb anyagi hátterű, csak növénytermesztésből élő kisgazdaságnak a végét jelentheti. Az állam természetesen belengette a rekord kártérítést, de kétségeink ne legyenek, hogy elsősorban az agrártámogatások 80%-át elnyelő, 10% fog ebből is részesülni elsősorban, nem a termelők 90%-át kitevő kisebb termelők. Másrészt a gyakorlatban úgy néz ki az aszálykár térítése az elmúlt években, hogy például egy kistermelő tavaly az aszály miatt elveszett 6 hektár búzájára összesen 176.000 forint kártérítést kapott, amely nagyjából egy hektár költségét fedezte, nemhogy az elvesztett termés valódi eredményéhez bármi köze is lett volna.
Ez a tragikus esemény azonban nem véletlenül következett be, hanem számos hosszú távú változás, rendkívül összetett eredménye, amelyből egyet legalább maga a termelő tud befolyásolni – ez a területhasználat.
Amit egy termelő nem tud befolyásolni, azok az alábbiak:
- Klímaváltozás: köteteket írtak már a trendszerűen melegedő klímáról, eltűnő helyi csapadékról, egyre rendszertelenebb extrém nagy csapadékeseményekről és egyre hosszabb és forróbb aszályos időszakokról, amelyeknek elsősorban antropogén okai vannak. Erre nem térnék ki külön.
- Ha nem érted, mik ezek a sávok, nézd meg a videót.
Mesterségesen kiszárított Magyarország: a magyarázatban sem túl erős OVF józan ésszel elképzelhetetlenül inkompetens vízügyi intézkedései felteszik a pontot az 1847-ben megkezdett folyószabályzás, pontosabban a búzabányák (©Balogh Péter) érdekében becsatornázott folyók vízlevezetésére. Az OVF a csapadékot valamiféle eredendő rossznak tartja, amit el kell tüntetni, ezért a belvizeket is pánikban eresztik le, ahelyett, hogy teret biztosítanának a beszivárgásukra, ami különösen a Homokhátságon érthetetlen, ahol a talajvíz szintje átlagosan már 4-7 méterrel is lecsökkent az ötvenes évek óta, de van olyan extrém régió is, ahol 10-12 métert is elér a csökkenés.Magyarországon a potenciális párolgás 400-500 mm-el több a Dunától keletre, mint a leeső csapadék, a gyakorlati párolgás 407-630 mm között számolható. A Kárpát medencét a történelem során az áradások töltötték fel talajvízzel az árterekről lassan talajba szivárgó víz segítségével. A folyók becsatornázásával az áradások szűk keretek közé szorítva lerohannak az országból, a talajvíz és a táj feltöltése elmarad. Mivel az utóbbi időben évente átlagban 40-50 mm-el csökkenő átlagos csapadékmennyiség a növekvő átlaghőmérséklettel és elhúzódó, egyre magasabb hőmérsékletű aszályokkal párosul, az évenkénti nedvességvesztés egyszer eléri azt a pontot, amely már nem kezelhető aszálykártérítéssel, mert a növénytermesztés, de akár a természetes erdők számára sem lesz elég nedvesség a tájban. Amikor a Zempléni hegységben már évekkel ezelőtt lábon száradtak ki a fenyvesek vagy idén a több méter mélyen gyökerező, igen agresszív életbenmaradási stratégiával rendelkező selyemkóró is kiszárad, ez egyértelmű jelei annak, hogy beérett a hosszú távú lokális katasztrófa előidézése, gratuláljunk Vásárhelyinek, Széchenyinek és szellemi örököseinek, akik Paleocapa Péter a fokokat és szélesebb hullámteret tartalmazó Tisza szabályozási javaslatát lesöpörték az asztalról, hogy a kor oligarchái faltól falig felszánthassák az Alföldet a búzakonjuktúra meglovaglására.
A szélekörűen alkalmazott, helyes vízgazdálkodási gyakorlatot csak az állam tudja bevezetni a pocsékoló látszatintézkedések helyett, de úgy tűnik, mai napig nem jutottak el a döntéshozókig a szakértők több évtizede kidolgozott javaslatai.
selyemkóró homokon kép: Dedák Dalma wwf
Biotikus pumpa, avagy esőfolyosók eltűnése: Magyarország területe a rómaiak megérkezéséig klimax erdőtársulásokkal vagy magas hányadban időszakos felszíni vízzel borított volt, amely kiegyensúlyozott párolgást és klímát biztosított a régióban. Az összefüggő nagy erdők ezer kilométerekre képesek a nedvességet bevezetni a szárazföld belsejébe a tengerekről és óceánokról, ez a biotikus pumpa avagy esőfolyosó. Ha van időd, megnézheted a néhai Géczy Gábor barátom ismeretterjesztő videóját a biotikus pumpáról:
Amennyiben felszámolják nagy területen az erdőket, ez az esőfolyosó bezárul és elkezd kiszáradni a kontinens belseje. Ez a hatás kisebb léptékben is tapasztalható, akár egy 5 hektáros tarvágás is képes átalakítani egy terület nedvességháztartását – nézzük meg, hány hektár erdőt irtottak ki az elmúlt évszázadokban. A manapság erdőtelepítésnek hívott fabányák szabályos sor és tőtávai, valamint szigetes elhelyezkedése nem képes pótolni ezt a hatást, mert a szél átfúj az ilyen erdőkön, gyors párolgást okozva, ellentétben az ősállapotú, zárt erdőkkel. Erről bárki meggyőződhet személyesen is, mekkora a különbség a Homokhátságon megmaradt néhány óriás fákból álló, elegyes, vegyes lombszintű tölgyes és a telepített nyárfások klímája között. Ha tehát eltűnik az esőfolyosó hatása, a szélirányban mögötte álló terület ki fog száradni. Ez is magyarázata lehet annak, hogy miért kapja az ország azon nyugati része a legtöbb csapadékot, ahol még zárt, összefüggő erdők találhatóak.
Az esőfolyosók létrehozásában az állam tudna csak szerepet vállalni a tájhasználat teljes átalakításával.
Az erdők nedvességpuffere: a légköri nedvesség újrahasznosítása jelentősen eltér a talajborítottságtól függően. Az erdők mély gyökerei hozzáférnek a mélyebb talajvizekhez is, ezzel a száraz időszakokban is képesek párolgást és hűtő hatást biztosítani, szemben a sekélyen gyökerező kultúrákkal fedett terülekkel. A csapadék ingadozása ezért akár 69%-kal is magasabb lehet az 50%-ban sztyeppei növényzettel fedett vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez képest. A felszíni vizek lecsapolásával és ősállapotú erdők kiirtásával ezért ezt a csapadékkiegyenlítő hatást szüntették meg az elmúlt évszázadokban.
A csupaszra művelt talajfelszínról gyorsan elpárolog a nedvesség, utána már csak a por marad, amely a légszennyezésen kívül a légkörben negatív hatással van az esőképződésre.
A biológiai esőképződés: az esőképződésben fontos szerepe van a mikrobiológiai kondenzációs magoknak, amelyek a biológiailag aktív területekről származnak és magasabb hőmérsékleten is képesek jégkristályokat képezni az esőhöz. Ezek a területek többnyire ismét az nagy erdők, amelyek egyenletes lassú párolgása a vízgőz mellett baktériumok és gombaspórák trilliárdjait juttatják a légkörbe, amelyek nagy magasságban kondenzációs magot képeznek és rajtuk kicsapódik a légköri nedvesség, mintegy megtermetik a saját esőjüket. Ha nincsenek nagy területen zárt erdők, ez az esőképző hatás is elmarad és a telepített fabányák továbbra sem teljes értékű erdők.
A szálló por negatív hatása az esőképződésre: az esőcseppek magjainak képződését számos még ismeretlen feltétel befolyásolja, a kicsapódás függ a páratartalomtől, hőmérséklettől, magasságtól, a részecskék kémiai, fizikai, biológiai összetételétől, stb. A szálló por azonban ellentétes hatású, megakadályozza az esők kialakulását. Ha végignézzük Magyarország térképét, a több millió hektár, csupaszra szántott mezőgazdasági művelés alatt álló területről, a városokból és utakról vajon mi száll fel folyamatosan a légkörbe? Igen, a por. Amíg a szálló portól vörösek a naplementék, de még a kelet felé is, addig a csapadékképződés limitált lesz a nagy erdőkön túli régióban.
Öntözés: a kormány kedvenc vesszőparipája, amit máig nem sikerült realizálni, ami nem is csoda, amennyire meg van nehezítve a vízhasználati engedélyek kiadása. Miután a sekélyebb rétegekben elhelyezkedő talajvizek már vészesen alacsony szintre süllyedtek, nem egyszer egy gazdaság öntözésének beindítása már veszélyeztetheti egy komplett falu vízellátását vagy amikor júniusban lassan át lehet sétálni a Tiszán, el nem tudom képzelni, milyen forrásból találnának felesleges vizet öntözésre a kiszáradó Kárpát medencében. Az országban összesen 119.000 hektárt öntöztek a statisztika alapján 2020-ban, a 4,3 millió szántóföldi hektárból. Ennél sokkal többre a helyi adottságok miatt nem is volna lehetőség, mert szétszórt kis táblákon, a magyar vagyonbiztonsági helyzet mellett nem is érdemes öntözésre hatalmas összegű beruházást eszközölni.
Rossz hír: HAARP-ot, chemtrailt, gyíkembereket, Sorost vagy a Lapos Földet tartó teknősöket sem tudjuk befolyásolni, már csak azért sem, mert semmi közük a klímaváltozáshoz. Annak is igen kicsi az esélye, hogy a JEGER okozza az idei anomáliát, mert a csapadékeloszlási diagramok hasonlóak évtizedek óta az ország területén, most csak jobban csökkent az átlagos csapadék. Ez a csökkenés azonban trendszerű, szóval aki nem készül fel rá, az keressen lassan más munkahelyet, mert a konvencionális mezőgazdasági technológiáival csődbe fog menni.
A területhasználat a termelő hatásköre, hogy a tulajdonában vagy bérletében álló területeket hogyan műveli. Kezelheti továbbra is az ISZCS technológiával és belebukhat a következő nagy aszályba vagy megtanulhat termelni azoktól, akik akár 200 mm éves csapadékkal is tudnak termelni.
Az EU mezőgazdasági támogatási rendszere minden hangzatos célkitűzése ellenére a környezetre és talajra legkártékonyabb mezőgazdasági technológiákat konzerválja, ezt a mezőgazdasági támogatások hatását tanulmányozó UNISECO felmérés keretében is igazoltuk. Az ekefetisiszta agrárskanzen tudomást sem vesz arról, hogy már több, mint 205 millió hektáron már a víztakarékos no-till termelés zajlik a világban, amely teljes egészében elhagyja a talajművelést és ezek egy kis százaléka már talajmegújító elvek alapján termel már, amely a legfenntarthatóbb élemiszerelőállítási technológia, amíg még van üzemanyag. A no-till nélkül nincs előrelépési lehetőség a regeneratív, avagy talajmegújító termelés felé sem.
A konvencionális mezőgazdaság talajpusztításáról már sokat írtam, nem ismétlem. Amit viszont a termelők tudnak lépni, hogy a helyi klímára is hatást gyakorló technológiákat vezetnek be gazdaságukban, amelyekkel mérsékelhetik a lokális klimatikus viszonyokat.
Minél több termelő vezeti be a változásokat, az összeadott hatásuk annál kiterjedtebb, akár a regionális klímát is megváltoztathatják.
- Takarónövények és évelő kultúrák alkalmazása a vetésforgóban: nem érdekelnek a népszerű kifogások, hogy most épp aszály van, nem nő meg, semmire sem jó, kiszárítja a talajt, feléli a tápanyagokat, stb. Tanuld meg hogyan és mikor kell használni a takarónövényeket a 61 napos mustárolajretek “zöldtrágya” kártétele helyett, mert nélkülük esélyed sincs jobb minőségű és vízgazdálkodású talajokra.
Leegyszerűsítva a szerepüket: az országban használt termőterületek erdők vagy gyeptársulások alatt alakultak ki. Az erdők alatt kialakult talajok mikrobiológiája és széntartalma szegényesebb, sekély termőrétegüket már rég elszántották. A gyepek alatt létrejött talajok között találhatjuk a világ legjobb minőségű talajait is, mint a mély termőrétegű, fekete mezőségi talajokat, de a leromlott állapot ezekre is jellemző, 9% szerves szén helyett már jó, ha csak a fele-harmada megtalálható bennük. A talajok termékenységét a benne található talajélet, mikrobiológia és szerves széntartalom adja, amely a talaj szemcseszerkezetétől és más fizikai/kémiai adottságaitól is függ, de a talajban található szerves szenet a növények juttatják be a folyékony szén útvonalon és ezt a szenet stabilizálja a mikrobiológiai a talajban.
Ha nincs élő növény, nincs fotoszintézis és nincs szénmegkötés sem a talajban.
Az aratás és a következő évi tavaszi növények előtt ezért a takarónövények biztosítják a folyékony szén áramlását a mikrobiológia számára és növelik a talaj szerves széntartalmát.
A takarónövények télen melegebben tartják a talajt, a napon felmelegedő növények és szármaradványok elolvasztják a havat és bevezetik a talajba, ahelyett, hogy elpárologna a szétszántott csupasz felszínről. A növények gyökerei további biológiai pórusokkal gazdagítják a talajt, amelyek segítenek mélyre vezetni a leeső csapadékot és javítják a beszivárgást. A takarónövények szármaradványa késő ősztől kora tavaszig segítséget nyújt eső nélkül is a talaj nedvességtartalmának növelésében, mert a hűvösebb felületükön kicsapódik a vízpára, amely szintén beszivárog a talajba, értékes millimétereket gyűjtve. A takarónövények magasan álló szármaradványai megfékezik a szelet, ezzel jelentősen csökkentik a nedvességvesztést, amely különösen a manapság divatos aszályos teleken lehet jelentős. A növények által táplált mikrobiológia a földigiliszták táplálékát is gyarapítja, ezért találni a gyökerek közelében több gilisztát, akiknek szerepe nélkülözhetetlen termékeny talajok létrehozásában.
A takarónövények árnyékoló hatása csökkenti a hirtelen érkező hőhullámok talajt felmelegítő hatását, kiegyenlítettebb talajklímát biztosítva.
Egyszóval a jól alkalmazott takarónövények után tízmilliméterekkel több nedvesség maradhat tavaszra a talajban egy szántott földhöz képest.
A takarónövények használata után azonban kizárólag sekély talajművelés következhet, vagy biológiailag érettebb talajoknál no-till.
Az évelő vegyes kultúrák (nem a lucerna) segítenek a legtöbbet a talajban található gyökérprofil mélyebbre jutásában, ezért volna nélkülözhetetlen a legelő állatok integrálása a vetésforgóba.
- Talajművelés minimalizálása és mulcshagyás: a talajművelés minden formája csökkenti a talaj szerves széntartalmát és rombolja a talaj táplálékhálóját. Ezek a rendszeres veszteségek járulnak hozzá a szántott földek minimálisan magasabb hozamaihoz a csökkentett műveléshez és no-tillhez képest ugyanazon a területen és klímán mérve. Hosszú távon azonban a környezeti kár jóval magasabb, mint a rövidtávú előny, különösen ha figyelembe vesszük, hogy minden termelő a rekordtermésre hajt minden évben, de az országos átlag mégis olyan átlagos marad minden egyes évben, amit egy talajmegújító no-tilles is gond nélkül tud hozni.
A talajművelés azonban jelentősen csökkenti a szerves szén mennyiségét talajban, amely vízstabil talajaggregátumok képződéséért felelős mikrobiológiát táplálja. Ha nincs mikrobiológiai ragasztó, nincs stabil aggregátum, nincs hatékony beszivárgás, de van tömörödött talaj és cserepes talajfelszín. Minél több a szerves szén a talajban, annél jobb a vízgazdálkodása és termékenysége – ezért is kiválóak a mezőségi talajok.
A talajmunkák által csupaszon hagyott talajfelszín azonban gyorsan felmelegszik és kiszárad, a szél és csapadékerózió akadálytalanul viszi el. A tájból ezzel eltűnik a hőmérséklet és páraszabályzó, lassú párolgás lehetősége, majd a szelek által felkapott por még az esők kialakulásának lehetőségét is csökkenti.
A korábban az erdők és vízállásos területek lassú párolgásából létrejövő kis vízkörök csapadéka ezzel el is tűnik nyomtalanul.
A csapadékban szegény régiókban ezért volna életfontosságú az állandó talajtakarást biztosító, minimum művelés és mulcshagyás, de az ország más területei is profitálnának a jobb minőségű talajokból, különösen az erózióérzékeny régiók, ahol a szentgyörgyvári eróziós tartamkísérlet több évtizedes adatai alapján 90%-kal kisebb az erózió a mulcshagyásban a szántásos műveléshez képest. - Mezővédő fasorok telepítése: a kiszáradást elősegítő szél erejének csökkentésében jelentős szerepe van a mezővédő fasoroknak. Tudom, hogy zavarja a traktor tükrét a faág, hogy az utolsó négyzetcentiméterig fel lehessen szántani a KAP poligonját, de léteznek támogatások fatelepítésekre is. Tudom, hogy ezzel új vadfolyosókat nyitunk, fokozva a vadkárokat, de a termelők jó része vadász is, meg tudják oldani nyugodtan a túlszaporított vadállomány kérdését háztájiban. A mezővédő fasorok nem megfelelő faállomány választása esetén széles sávban okozhatnak hozamdepressziót is, a megfelelő kialakítás ezért fontos.
- Alacsony termékenységű területek gyepesítése, erdősítése: az országban több millió hektár olyan terület van szántóföldi művelésbe vonva, amely alapvetően alkalmatlan mezőgazdasági művelésre. Vagy az aszályban bukik el elsőként vagy a hasznos mennyiségű csapadékok is már komoly belvizeket képeznek rajtuk. Ezeket a területeket gyepesíteni vagy erdősíteni kell, ezzel is növelve a táj vízmegtartóképességét, amellyel a többi terület vízháztartása is profitálni fog az újraépülő biotikus pumpából.
Nincs kétségem, hogy a javaslatok egyike sem érdekli a termelők 99%-át, amíg érkezik a földalapú támogatás, de akiket elvert az aszály és még életben képesek maradni, talán elgondolkoznak, hogyan is tudják ellenállóba tenni a talajaikat.
A három-négyszeres árú műtrágyával biztos nem fog menni, csak a biológia segítségével.
