Antall József a rendszerváltás utáni (harmadik) Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke volt. Németh Miklóst váltotta a kormány élén, miután 1990-ben pártja, a Magyar Demokrata Fórum megnyerte a választást. Az Országgyűlés Antall Józsefet május 23-án 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg miniszterelnökké. Ötvennyolc éves volt akkor. Alig három év múlva, 1993. december 12-én elhunyt.
Antall József kisnemesi családban született, 1942-től a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahol 1950-ben érettségizett. Utána az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán nappali, majd kiegészítő szakon tanult. Történelem – magyar nyelv és irodalom szakon szerezte középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájából, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról, valamint az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta.
A diploma megszerzése után Antall a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani, ahol 1956 októberében a forradalmi bizottság élére került. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjú Szövetség megalapításában. A forradalmat követően a szovjet és a magyar hatóságok többször őrizetbe vették, szabadlábra helyezése után is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene, ennek ellenére továbbra is taníthatott. 1955 és 1957 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban magyar nyelvet tanított. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi eljárással, 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltották a pedagógusi pályától. (Mindezeket a Wikipédia szócikkéből írtuk ki, ahol további fontos és érdekes részletek olvashatók életútjáról, pályájáról, politikai tevékenységéről.)
Feladata és sorsa az alapítóké. Vihart kavart kijelentése – „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” – ma kevésbé tűnik merésznek, de úttörő jellege tagadhatatlan.
Tény, hogy Antall a kisgazda- és a kereszténydemokrata frakciókkal kötött koalíciója, stabil kormánya – Göncz Árpád köztársasági elnökségének is az első három évében – megteremtette Magyarországon az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit. Az Antall-kormány fogadtatta el és hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig a ciklus végére növekedési pályára állította. Tény az is, hogy a kezdet sok hibájának nem tudta elejét venni.
Mindössze hatvanegy évesen hunyt el. Nem tudni, hogyan alakult volna az ország sorsa, ha egészségben kitölti mandátumát. Utódát, a nála négy évvel idősebb (jelenleg 92 éves) Boross Pétert 1994-ben – az Antall Józseffel ugyanabban az évben született –szocialista Horn Gyula követte a harmadik magyar köztársaság harmadik miniszterelnökeként.
Antall József elkötelezett jobboldali demokrata volt. Nem tudhatjuk, de sejthetjük, mi lenne a véleménye a mai magyarországi politikai és közállapotokról.
FRISSÍTÉS Nem tudjuk, mennyire jellemző módon, de az MTI közleményi között egyetlen egyet találtunk, amelyik a rendszerváltás utáni Magyarország első miniszterelnökéről emlékezik meg halálának évfordulóján. Idézünk az LMP üzenetéből:
A rendszerváltozás után az első szabadon választott miniszterelnök
Antall József 1993. december 12-én hunyt el. Egy olyan államférfi
távozott akkor, akinek meghatározó szerepe volt a diktatúrát
felváltó demokratikus berendezkedés kialakításában és az ehhez
vezető békés átmenetben.
Elkötelezett volt a többpárti demokrácia, a jogállam
megteremtésében. Támogatta az önkormányzatok létrejöttét,
törvényileg garantálta széles jogkörüket, biztosítva a működésükhöz
szükséges feltételeket. A szociális piacgazdaság kiépítésén
dolgozott, hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi szempontokra.
Legfontosabb célkitűzése Magyarország euroatlanti integrációja volt.
Neki tulajdonítják a Varsói szerződés feloszlatásának
kezdeményezését.
Az ellenzéket politikai ellenfélnek és nem ellenségnek tekintette.
A demokratikus elveihez minden körülmények között ragaszkodott és a
kormányfői feladatokat még betegen is ellátta. Egy olyan
karakteresen magyar és európai politikus volt, aki – a kormányzásban
elkövetett hibák ellenére – bölcsességével, mértéktartásával és
előrelátásával ma is példaként említhető.
Az LMP szerint munkássága egyértelművé tette, hogy Magyarország
akkor tud megfelelni a haladás követelményeinek, ha politikáját az
emberi jogokra, a parlamenti demokráciára és a demokratikus elvek
maradéktalan tiszteletben tartására építi.