„Az ellenzéki választó nem szelíd forradalomtól jön lázba, hanem a valóditól”

A Szabad Európa multimédiás portál két fontos elemző értékelését közli az elmúlt évről, különös tekintettel a három hónap múlva esedékes választásra. Szerző: Vovesz Tibor megbízott igazgató, a Szabad Európa budapesti irodájának vezetője.

Választási podcast-sorozatunk évzáró adásában 2021 értékelésére kértük állandó elemzőnket, Ruff Bálint kommunikációs és kampánytanácsadót, valamint vendégünket, dr. Ésik Sándort, a Diétás Magyar Múzsa nevű Facebook oldal vezér-főszerkesztőjét, akinek idén jelent meg első könyve, „Sanyikám, én nem politizálok” címmel. A beszélgetés szerkesztett átirata.

Ki az év nyertese és miért?

Ésik Sándor: Szerintem Márki-Zay Péter, aki a tíz esélyesből a tizenegyedik volt az előválasztáson. Ehhez képest megnyerte.

Mi lehetett a titka?

ÉS: Az újdonság ereje. Illetve az a jelenség, hogy Karácsony Gergely visszalépése miatt a választók megkapták a lehetőséget, hogy először megbüntessék Ferit és utána Viktort. Ebből a feladatból elsőt letudták.

Ruff Bálint: Én is azt mondám, hogy október közepéig Márki-Zay Péter volt a nyertese, hiszen sikerült egy olyan közeget megszólítania, amire legutoljára 98-ban Orbán Viktornak volt képessége. Október után azonban a remény kicsit elhalványult.

Miért kell megbüntetni „a Ferit”?

ÉS: Ezeréves közhely, hogy ellenzékváltásra és új emberekre van szükség. Ez a vágy most hirtelen kapott egy arcot, egy lehetőséget, egy olyan új ember személyében, akinek egyik eddigi felálláshoz, klubhoz, párthoz, semmihez semmi köze nincsen.

Akkor lehet az év vesztesének Gyurcsány Ferencet nevezni?

RB: Szerintem egyáltalán nem. Egyetértünk a protest hangulatban, de ez azért egy-két embert leszámítva nem történt meg. Akár nyer, akár veszít az ellenzék Márki-Zay Péter vezetésével, a legnagyobb frakciót Gyurcsány Ferenc fogja adni.

ÉS: Én semmiképpen nem nevezném sem Gyurcsány Ferencet, sem a Demokratikus Koalíciót vesztesnek. Ahhoz képest, hogy jött az újhullámos jelölt, állnak a lábukon. Ha jön kormányváltás, akkor nagyon nagy tényezők lesznek ebben az országban.

Akkor ki kapja a vesztes díjat?

RB: Talán Jakab Péter a legnagyobb vesztese ennek a választásnak. Ha egy évvel ezelőtt beszélgettünk volna így, akkor a nyertesek között említettük volna: megalapozta, felépítette magát, megindult a népszerűség felé. Ugyanazt a stratégiát kezdte, mint Márki-Zay, hogy egy vidéki, rendszeren kívüli jelöltként vág neki a választásnak. Ezt egészen májusig tudta is hozni. A népvezéri attitűd mellett nem tudott kormányzóképességet, kompetenciát mutatni.

Az év másik vesztese a Momentum, ugyancsak más hangnemben beszéltünk volna róluk egy évvel ezelőtt. Akkor még általánosságban 10 százalék körül volt a népszerűségük, ezt gyakorlatilag megfelezték mára.

Karácsony Gergely a vesztesek közé sorolható-e?

ÉS: Nem gondolom, hogy a vesztesek közé sorolható. Szerintem vele akkor történt volna ez, ha ő nyeri meg az előválasztást. Így most királycsináló szerepbe került. Szerintem az ő visszalépése az a húzás, ami a legnagyobbat kavart idén a magyar politikán. Vesztesnek akkor fogom gondolni, amikor majd a fővárosi botrányaiban is úgy megsérül, hogy végképp elveszíti a politikai népszerűségét.

RB: Politikai közhely volt az is, hogy Karácsony Gergelyt nem lehet megsebezni. Bármi, amit mond, bármilyen ügye van, az lepattan róla. Mintha teflonból lenne az ő megítélése. Ez elmúlt, kezdve az angoltudásával, folytatva a rendkívül drága, de eredménytelen kampányával.

ÉS: Ez azért is van, mert azért az ellenzéki oldalon az elmúlt hét-nyolc évben gyakorlatilag szünetelt a politika. Nagyon kevesen politizáltak szavazatokért, annál többen politizáltak pozícióért. Ilyen kamarilla politikában Karácsony egy fekete öves mester, ha nem a legjobb. Csakhogy eljött nyílt színű politizálás ideje, és az a teflon bevonat, ami a kamarilla politikában jól működik, itt már nem. A tojásrántotta leragadt.

RB: Amióta elkezdte a kampányt, Karácsony Gergely azt gondolta, hogy ő lesz az első számú favorit. Valóban, egy évvel ezelőtt mindenki rá fogadott volna. De idén szerintem egy nagyon gyenge, igazából se hús, se hal kampányt folytatott, ami próbált a szelíd forradalom jegyében működni.

ÉS: Ez Bajnainál is milyen jól bevált.

RB: Az ellenzéki választó nem szelíd forradalomtól jön lázba, hanem a valóditól.

ÉS: Hányszor kellett a Diétás Magyar Múzsa kommentelőinek azt válaszolnom, hogy „de hát, ezt akartátok”! Hogy legyen már politika, legyen már demokrácia. Csak időközben azt felejtették el, hogy a demokrácia nem meztelen görög atléták a fair play versenye a szépen felgereblyézett stadionban. Ősszel gyakorlatilag a magyar politizáló értelmiség is rácsodálkozott arra, hogy ez az általuk annyira vágyott demokratikus politika arról szól, hogy a két meztelen görög atléta egymás mellett fut, de közben gyomorszájon könyöklik egymást, meg bokán rúgják a másikat.

RB: Ez az elsődleges probléma. A másodlagos probléma, hogy a résztvevők elfelejtették, hogyan kell politikát csinálni. Összeállt az ellenzék, még sincs közös hangjuk. Pedig nem olyan bonyolult kitalálni, hogy miről kéne beszélni az ellenzéknek. Számtalan kutatás mutatja, hogy lényegében ugyanazok a dolgok frusztráljak a 18-25 éves korosztályt, mint a 25-70 éves korosztályt. Csak és kizárólag az megélhetés kérdése érdekli az embereket.

Ha már említette ezt a fiatalokról szóló kutatást: a másik nagy tanulsága ennek az volt, hogy az elmúlt tizenkét évben szocializálódott legfiatalabb generáció már hozzászokott ahhoz a formához, ahogy Magyarország működik. Ki lehet ebből törni?

ÉS: A 89-es rendszerváltás is megtörtént annak ellenére, hogy akkor éppen negyven valahány éve volt mindenki hozzászokva a rendszerhez. Biztos, hogy ki lehet törni, de ez nem fog úgy sikerülni, ha mindig csak arra reagálunk, amit Orbán Viktor mondott.

RB: Rontja a helyzetet, hogy a hangot sem találja az emberekkel az ellenzék. Mintha az lenne a cél, hogy mindent magyarázzunk meg olyan szinten, hogy tényleg senki se értse azt, amit mondani akarunk.

Mikor arról beszélünk, hogy nem elég összefogott a kommunikáció az egyik oldalon, akkor azt kell mondani, hogy már-már ördögien zseniális a másik. Mert amikor az ember távol akar maradni tőle, akkor sem tudja megtenni.

RB: Én ezzel vitatkoznék. Szerintem nem ördögien zseniális, csak ismerik az ellenzéket. A kormányoldal nem lépésekkel van előbbre, csak az elmúlt tizenegy évre alapozva azt tudja szinte biztosan megjósolni, hogy mire mivel és hogyan fognak reagálni az ellenzéki oldal.

Az 1998-as Orbán Viktor arra jött rá, hogy az idő neki dolgozik. Ha megnyeri a 18-25-ös generációt, akkor az vele fog felnőni, együtt fognak megöregedni. Az idő igazából neki dolgozott. Most azonban ki fogja uralni ugyanezt a fiatal korosztályt? Egyelőre egyik erő sem köti igazán magához.

A Jobbikot szokták még emlegetni a fiatal generáció megszólítójának.

ÉS: Én a Jobbikről nem hallottam hetek óta.

Menjünk tovább a díjkiosztó gálánkkal: ki az év kormánypárti politikusa?

ÉS: Orbán Viktor. Nincs másik ugyanis.

RB: Magyarországon Orbán Viktor rendszerében élünk. A politikus definíciója az, hogy a választói csoportok érdekeit érvényesítő és közben a saját szavazóbázisát építő, önálló vezető. A kormányoldalon egy van.

Ellenzéki oldalon ki az év politikusa?

ÉS: Ezt jövő áprilisban fogjuk megtudni.

Mit tartunk az év hazugságának, vagy átverésének?

ÉS: A komplett Covid-járványkezelést, operatív törzzsel, kaspólakó sajtótájékoztatókkal és éjszakai reptéri oltásszállítmány fogadásokkal. Ezzel a parasztvakítással úgy csinált a kormány, mintha kezelné a járványt. Holott Magyarországon a darwini jelleggel zajlott a járvány.

Nem volt egyetlen olyan mozzanat sem, ami elismerésre lett volna méltó?

ÉS: Azt nem a kormány csinálta. Nyilván szakemberek százai, ezrei álltak úgy helyt, ahogy helyt kell állni. De az év hazugsága az, hogy ehhez bármi köze van a magyar kormány problémákat, ügyeket elintéző képességének.

RB: Ekkora labdája az ellenzéknek nem volt eddig soha, mégsem sikerül ezt lecsapni.

ÉS: Nagyon nehéz is lett volna, mert a vírussal, járvánnyal kapcsolatos információk is változtak folyamatosan.

RB: De amennyire tétovának tűnt a kormány járványkezelése, annyira volt kapkodó az ellenzéki kommunikáció is. Emlékszünk olyan mondatokra, hogy ki kellene nyitni az országot, miközben tombolt a járvány. Vagy ne regisztráljunk oltásra, mert az Rogán Antalnak az adatbázisát növeli. Rontotta a helyzetet, hogy az ellenzéki szereplők időközben versenyhelyzetbe kerültek az előválasztás miatt.

Mi az év legnagyobb tanulsága?

ÉS: Csak tanulsága volt: az orbáni gazdaságpolitika csődje, a Covid, az előválasztás. Ezek közül szerintem nehéz egyet kiemelni. Én nem 2021, hanem az elmúlt tíz év tanulságáról beszélnék inkább: munka és szakemberek nélkül nincs politikai siker. Lehet hinni abban, hogy Gyurcsány Ferenc a maga végtelen ügyességével, Karácsony Gergely a fineszes helyezkedési képességével, Márki-Zay Péter a kőkemény odamondásaival majd élére áll a dolgoknak, és meg fogja valósítani itt a nagy politikai változást. De ha nincs mögöttünk egy olyan stáb, aki érti a gazdasági folyamatokat, politikai folyamatokat, európai uniós folyamatokat, és képes érthetően, a hétköznapi emberek nyelvére lefordítani az üzeneteket, akkor nincs eredmény.

Munka és szakértelem, ez az, ami sokadjára lövi lábon szerintem a magyar ellenzéket. Amíg ez nem változik, addig az lehet, hogy mondjuk, a Fidesz elveszíti a választásokat áprilisban, de nem az ellenzék fogja megnyerni.

RB: Mindig azt hallottam, hogy olyan kampánnyal lehet nyerni, ami tetszik a szomszédnak. Csak azt ne felejtsük el, hogy a kampányanyagokról a végső szót kimondó fintorgó értelmiségiek szomszédja általában a Rózsadombon lakik. Nem a rózsadombi lakosokat, nem a budapesti elit értelmiségit kell megszólítani. A Fidesz ezt már elég rég óta megértette.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN: Mozaik 2021-ről, 1. rész: Milliárdok a magyar űriparra, a hatalom és a média viszonya

A podcastban megszólaló Ruff Bálint jogászként végzett, és már több sikeres választási kampányban is dolgozott. Kommunikációs tanácsadó Botka László szegedi és Pikó András józsefvárosi polgármester mellett.

Vovesz Tibor megbízott igazgató, a Szabad Európa budapesti irodájának vezetője. Több mint két évtizede dolgozik magyar és nemzetközi szerkesztőségekben, kereskedelmi és közszolgálati médiumokban. Egyebek mellett a Danubius Rádió, a Magyar Rádió és az Euronews munkatársa is volt.