A Magyar Újságírók Országos Szövetsége három kollégát hívott meg a Főszerkesztők Fórumára. György Zsombort a Magyar Hangtól, Lakner Zoltánt a Jelentől és L. László Jánost a Nyomtass Te is!-től. Beszámoltak a munkájukról. Hiteles képet rajzoltak arról, hogy akik nem a kormány nótáját fújják, mire számíthatnak a mai Magyarországon.
A vitát vezető MÚOSZ-elnök, Kocsi Ilona azt is firtatta, ha jövő tavasszal a Fidesz marad a kormányrúdnál, akkor mihez kezdenek magukkal és a hetilapjukkal. A 60 körüli L. László János azt válaszolta, hogy nem lesz lelki ereje végigcsinálni újabb négy esztendőt. A 39 éves György Zsombor kiváltotta az őstermelői igazolványt. Ezt akár humoros megnyilvánulásnak is szánhatta, de nem az sejlik ki belőle, hogy elszánta magát az újabb négy esztendőre. A 46 éves Lakner Zoltán még nem tudta, mihez kezd majd, ha az újságja számára kedvezetlenül alakul a politikai helyzet.
A figyelemre méltó okfejtésekből kiderült, hogy a vidéki Magyarország, leginkább a kistelepülések lakóit érdemben tájékoztató Nyomtass Te is! nem egészen fél évtized alatt mire vitte. Az is, hogy a Simicska-féle Magyar Nemzet romjaiból felépített Magyar Hanggal mi történt 2018. május 18-a óta. Meg az is kiviláglott, hogy a kormányhatalmilag megszüntetett Népszabadság egykori munkatársai, majd a 168 Óra című hetilapból kivált újságírók közreműködésével létrehozott Jelennek milyen gondjai vannak 2020. május 28-a óta.
Miközben korjellemzőnek hatottak az őszinte élménybeszámolók, azt is elvártam volna, hogy a főszerkesztők legalább megpendítsék, milyen sors vár a papír alapú sajtóra – Orbánék médiapolitikájától függetlenül. Kár, hogy a távlati gondolkodás nem fért bele a másfél órás konzultációba. Megértem persze, hogy az ezernyi gonddal küszködő lapalapítók szeretnék túlélni a holnapot, de legalábbis a két fiatalabb életkorából telne arra, hogy érdekelje őket, vajon igaza lesz-é Phlip Meyernek. Az amerikai médiatudós könyvet szentelt ama jóslatnak, hogy a papírra nyomtatott sajtó 2043-ban szűnik meg.
Magyarországon körülbelül tízezer újságíró van, a MÚOSZ-nek mintegy háromezer tagja. Tegnap este a moderátorral, a három főszerkesztővel és a három technikai szakemberrel szemközt hét érdeklődő üldögélt az úgynevezett Mikszáth-teremben. A YouTube-csatornán sugárzott vitát élő adásban 41-en kísérték figyelemmel.
Tíz mondat a sajtóról
A sajtó remegő lábú nagyhatalom. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1994. november 26.)
Különféle adónemekre a sajtó tavaly több mint 25 milliárd forintot fizetett be. (Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Napló, 2010. szeptember 24.)
A nyomtatott és a digitális sajtó küzd a saját pályáján, miközben az egyik jobban szűkül. (Gazda Albert, az Origo újdonsült főszerkesztője, Médiapiac.com, 2011. november 2.)
Hiába temeti az internet és a televízió a sajtót, továbbra is mintegy négyezer termékkel vannak jelen a nyomtatott lapok a médiapiacon, annyival, mint ahány Németországban jelenik meg. (Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Népszabadság, 2012. május 21.)
A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)
A digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket. (Györfi András újságíró, Portfolio Blogger, 2018. április 28.)
Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)
A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András publicista, 24.hu, 2019. december 26.)
Egyedül az online sajtóban volt kiegyensúlyozott a verseny, egészen a vezető hírportál kikényszerített öngyilkosságáig. (Hargitai Miklós újságíró az Indexről, Népszava, 2020. július 27.)
A magyar sajtó a megszűnés határán billeg, nem mennyiségi, hanem minőségi okok miatt. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. szeptember 16-án.
