Az ebra

Az öreg sietett vérvételre – memoleucogram, bocspardon, hemoleukogram céljából. Ez a „céljából” nagyon tetszett neki, mosolyogva lépett le a járdáról a zebrára.
– Hülye vénember, még elütteti magát, a keservbe – méltatlankodott ablakából hangosan rákiabálva a buszsofőr. Az öreg szinte érezte a szelét a hatalmas járműnek…
Csóválta a fejét ő is, de nem ért rá sokat gondolkozni, mert meglátta, hogy ha siet, még eléri a megállóban veszteglő buszt. El is érte.
Még fújtatott fogózkodás közben, amikor ugyanahhoz a gyalogátjáróhoz ért a kocsi, s hirtelen hatalmasat kellett fékeznie, mert egy kamasz legény az utolsó pillanatban lépett le eléje a járdáról.
– Ezek az ostoba mai kölykök – mondta maga elé rosszallóan az öreg.