európai parlamenti képviselőjelöltjeit népszerűsítették, 2024. április 7-én – Fotó: Daniel Mihăilescu / AFP
A 2024-es szuperválasztási év egyik főszereplője tagadhatatlanul a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), nemcsak a kormánykoalíció próbálja minimalizálni a párt esélyeit a különböző választásokon, hanem az RMDSZ is az AUR-os riogatást tekerte fel maximumra, ahelyett, hogy konkrét programmal és jövőképpel kampányolna. A román szélsőjobbos alakulat, miután a 2020-as választásokon 9 százalékot gyűjtve az elégedetlen szavazóktól nagy meglepetést okozva besétált a parlamentbe, az elmúlt négy évben minimum a duplájára növelte támogatottságát, és ezt úgy, hogy a Șoșoacă-féle SOS párt is kiszakított 5-6 százalékot az AUR szavazóbázisából.
2020 óta tehát az AUR folyamatosan erősödött, és most készül az európai parlamenti választásokra, ahol bizonyos felmérések egyenesen a második helyre pozicionálják, hiszen a nemzeti liberálisok és szociáldemokraták támogatottságát a közös listájuk miatt együtt mérik az EP-választásokról szóló közvélemény-kutatásokban. Ez azt jelenti, hogy az AUR-nak akár nyolc-kilenc képviselője is lehet az Európai Parlamentben, ami már egy akkora erőt jelent, amit nem szívesen fognak figyelmen kívül hagyni a szélsőjobbos csoportosulások.
Az AUR receptje viszonylag egyszerű: a nacionalizmusra, szuverenizmusra és a hagyományos értékekre helyezi a hangsúlyt, miközben olyan aktuális témákat is felkarol, amelyek általában nagy elégedetlenséget váltanak ki a lakosság bizonyos szegmenséből. A pandémia alatt az oltásellenes, populista üzenetekkel tarolt, és a félelemkeltés hatásosnak bizonyult. A másik titkos receptje a szélsőjobbos szervezetnek az online jelenlét maximumra tekerése volt: George Simion, a párt vezetője állandóan élőzik, hol a parlamentből, hol egy eldugott kis romániai faluból, hol a külföldi román diaszpórából.
Mindaz, amit leírtunk, kísértetiesen hasonlít a magyarországi kormánypárt, a Fidesz üzenetéhez, módszereihez, stratégiájához. Nem véletlen, hiszen mindkét párt ahhoz az európai oldalhoz tartozik, amely abban reménykedik, hogy az EP-választások után fordulatot fog hozni az európai politikában. Ugye, az RMDSZ szlogenjei között is ott van, hogy az uniónak „változnia kell”. Az RMDSZ csak azt felejti el ilyenkor hozzátenni, hogy a belengetett változás egy szuverenista fordulat volna, amely nemcsak a „stratégiai partnerét”, a Fideszt hozná kedvezőbb helyzetbe, hanem az AUR-t is, aki ellen ezerrel kampányol.
Az AUR az európai szélsőjobbos alakulatok között
A napokban a Panorama portál közölt egy összeállítást, amelyben arra keresi a választ, hogy az AUR az első nagy európai megmérettetése után hol fogja megtalálni a helyét az európai szélsőjobbos palettán. Az egyébként már a párt eddigi politizálásából kiderült, hogy elsődleges célja összhangba kerülni más európai szélsőjobboldali pártok üzeneteivel, és szövetségesekre lelni közöttük. A Panorama módszeresen végigveszi az európai szélsőjobbos alakulatokat, és megvizsgálja, hogy az AUR ideológiailag hogyan kötődik hozzájuk.
Rámutat például arra, hogy az AUR konzervatív üzenetei közé tartozik az LMBTQ-ellenes magatartás és a hagyományos családmodell melletti kiállás, ami hasonló a lengyel PiS és a magyar Fidesz retorikájához. Az AUR is kiállt a gazdák mellett (csak éppen a tüntetők megkérték Simiont, hogy távozzon a tiltakozás helyszínéről), vagy ugyanúgy meg akarja védeni a gyerekeket, mint a Fidesz teszi. Ezek a demagóg, ellenségképző technikák azok, amelyek a populizmus alapját képezik, magyarázták a szakemberek a Panoramának.
„A demagógia a populizmus egyik eleme, a szakirodalom a populizmust olyan diskurzusként definiálja, amely egy feltételezett elit ellen áll ki és a nép érdekeit védi meg ezzel az elittel szemben. Magyarán az egyszerű emberekkel azt hiteti el, hogy az ártatlan lakosság ennek az elitnek egyfajta vétlen áldozata. Ez egy bináris gondolkodásmód, amelyben az uralkodó elit mélységesen korrupt, és árt az átlagembernek” – részletezte Adina Marincea, az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet kutatója a lapnak.
Az európai szélsőjobb pártjai között az AUR a radikális jobboldal populista ágához tartozik. Ez a kategória magába foglalja az olasz Giorgia Meloni vezette Olasz Testvéreket (Fratelli d’Italia), a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlését (Rassemblement National) és a német AfD-t (Alternatíva Németországért). Ezeknek a pártoknak közös vonásai a nemzeti identitás és szuverenitás hangsúlyozása, az EU-val szembeni szkepticizmus, valamint az erős, karizmatikus vezetők iránti igény.
Az AUR is hasonló irányvonalat követ, de bizonyos mértékben különbözik is tőlük. Például az anti-imigrációs retorikájuk nem olyan hangsúlyos, mivel Románia nem áll a migrációs áramlatok középpontjában. Dani Sandu szociológus a Panoramának nyilatkozva rámutatott, hogy „az AUR csak nemrég kezdett el foglalkozni a migrációellenes üzenettel, de ez a téma nem élvez kiemelkedő figyelmet Romániában.”
Azonban, míg Romániában az AUR nem számít szalonképesnek a politikai alakulatok között, és sem kormánypárti, sem ellenzéki alakulatok nem lépnek vele szövetségre semmilyen cél érdekében, az európai szélsőjobb nagyon sok államban kormányzati szereplő. A Politico elemzése szerint Olaszország, Finnország, Szlovákia, Magyarország, Horvátország és Csehország mind-mind rendelkezik szélsőjobbos pártokkal a kormányban. Svédországban a nacionalista Svéd Demokraták támogatják a kormányt, míg Hollandiában Geert Wilders anti-iszlám pártja történelmi megállapodást kötött a legjobboldalibb kormány megalakítására az ország történetében.
AUR legerősebb üzenete a szuverenitás és a konzervatív értékek védelme
Az AUR nem követel kilépést az EU-ból, de szuverenista álláspontot képvisel, és ebben a tekintetben is szorosan kapcsolódik ideológiailag a Fideszhez. A párt hangsúlyozza a nemzeti szuverenitás fontosságát, ezért is használja kampányában a román történelem hőseit, például Vlad Țepeș, Mihai Viteazul és Ștefan cel Mare alakját. Ez a történelmi narratíva jól illeszkedik a román nemzeti identitás és populizmus erősítéséhez. Adina Marincea elmondta, hogy „a történelmi hősök glorifikálása, amelyet az AUR is alkalmaz, jól illeszkedik a román oktatásban és közbeszédben jelenlévő narratívákhoz, amelyek gyakran populista és nacionalista érzelmeket keltenek.”
Ezen a szinten is kapcsolódik azokhoz az európai szélsőséges alakulatokhoz, amelyek diskurzusuk központi elemévé a nativizmust teszik.
„A radikális jobboldalnak két fő dimenziója van, amelyeket Európa-szerte egységesen tiszteletben tartanak a politikai pártok diskurzusában: az első a nativizmus, vagyis az értékfölény eszméje, az ország őslakosainak, különösen a kevésbé képzett, vidéki lakosságnak a preferálása, amelyet az átmenet, az Európai Unió fejlődése miatt hátrányos helyzetűnek mitologizálnak” – magyarázta a Panoramának Dani Sandu szociológus, aki a radikális jobboldal európai felemelkedését tanulmányozza.
A második elem a tekintélyre és a tekintélyelvűségre való hivatkozás, amely „a nemzeti történelemre utal, arra, hogy milyen fontosak voltak a múlt vezetői, és hogy valahogyan vissza kell térnünk ugyanabba az irányba” – teszi hozzá.
Ebből a két nagy témából fakad a többi üzenet, amelyek konzervatív vonalon mozognak: nagy általánosságban a progresszív eszmék elutasításáról van szó a szexuális kisebbségek jogainak elismerésétől a környezetvédelmi politikáig.
„Van ez az LMBTQ-ellenes vagy, ahogy ők mondják, hagyományos családpárti terület, ami mással is jár: beszédekkel az általuk gender-ideológiának nevezett dolgok ellen, az iskolai szexuális nevelés ellen. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit a lengyelországi Jog és Igazságosság (PiS) párt folytatott, amelynek hasonló LMBTQ-ellenes és abortuszellenes programja volt. Magyarországon is láttunk hasonló intézkedéseket, vannak közös üzenetek, sőt, nemrég olvastam egy jelentést arról, hogy az ilyen mozgalmak hogyan koordinálódnak, van mindenféle finanszírozás, van képviselet az Európai Parlamentben” – mutatott rá Adina Marincea.
Hogyan fog kinézni a szélsőségesség Európában június 9-e után?
Minden felmérés azt mutatja, hogy az európai parlamenti választások után megváltozik az Európai Parlament felépítése, és egy egyre inkább megerősödő radikális jobboldali blokk próbálja majd keresztülvinni a saját programját. Románia esetében már a hivatalos választási kampány előtt is nagy kérdés volt, hogy mekkora lesz az AUR európai parlamenti képviselői csoportja Brüsszelben, és ez hogyan befolyásolja majd az erőviszonyokat az EP román küldöttségén belül, de a radikális politikai csoportokban is.
A szakértők arra számítanak, hogy az Európai Parlament kevésbé lesz harcias a környezetvédelmi kérdésekben, a megerősödő szélsőjobb pedig a nagy mezőgazdasági szereplőknek fog kedvezni, és a szexuális kisebbségek jogainak elismerését is akadályozni fogja.
A megkérdezett szakemberek azonban úgy vélik, hogy ha egyszer hatalomra kerülnek, sok szélsőséges retorikájú politikus rájön, hogy az általuk javasolt egyszerű megoldások nem alkalmasak az összetett problémák kezelésére, ennek eredményeképpen pedig enyhítik a hangnemet. Erre nagyon jó példa az olasz kormányfő, Giorgia Meloni, aki enyhített retorikáján, sőt nagyjából harmonizált a brüsszeli narratívával. „A hatalmon lévő pártoknak valamilyen módon meg kell védeniük azt, amit tesznek, még ha nem is ez a diskurzusuk fő eleme, nem folytathatnak ugyanolyan kampányt, mint az ellenzéki pártok” – mondja Dani Sandu.
A választások előtt még Marine le Pen – a francia Nemzeti Tömörülés vezetője és a nacionalista populizmus európai „szupersztárja” – is úgy döntött, hogy megszakítja együttműködését az AfD-vel a német párt vezető jelöltjének ellentmondásos kijelentései miatt. A francia pártelnök inkább Giorgia Meloni pártjával való együttműködésre törekszik. Az AfD ezen kijelentései miatt is veszítette el helyét az EP Identitás és Demokrácia frakciójában. Más szóval, egy dolog otthon beszélni, és egy másik dolog Strasbourgban vagy Brüsszelben, az uniós törvényhozás két székhelyén vitázni.
Ami az AUR-t illeti, volt egy időszak, amikor George Simion úgy tekintett Orbán Viktorra, Magyarország illiberális miniszterelnökére, mint egy erős vezetőre, akitől tanulhat. Simion Orbán-csodálata azonban jócskán lecsökkent, miután a Fidesz-vezér határozottan elzárkózott mindenféle együttműködéstől, és nem járult hozzá, hogy az AUR tagja lehessen a konzervatív európai parlamenti frakciónak, az ECR-nek, amelyhez a Fidesz csatlakozna, miután kirúgták a jobbközép EPP-ből. Ennek ellenére, az új frakciók kialakulásánál kérdés, hogy ki hova fog beülni, és ki kit fog kiszorítani, hiszen Orbán elkötelezett „békepártisága” kizáró tényező lehet az ECR-ből.
Orbán nekifeszülése tehát nem biztos, hogy elegendő lesz ahhoz, hogy az AUR ne találjon partnerekre az Európai Parlamenten belül. Egy dolog azonban borítékolható: az európai szélsőjobboldali pártok erősödése jelentős hatással lesz az EP politikai blokkjaira. Ha sikerül nagyobb frakciókat létrehozniuk, az befolyásolhatja az uniós döntéshozatalt és a jogalkotási folyamatokat.
A radikális jobboldali blokkok növekvő ereje megnehezítheti a mérsékelt és baloldali pártok számára, hogy elfogadtassák politikáikat, különösen a migráció, az éghajlatváltozás és az emberi jogok terén. Ez növelni fogja a politikai polarizációt és az instabilitást. Az erősödő radikális jobboldali jelenlét fokozni fogja a politikai feszültségeket, ez pedig megnehezíti a konszenzus elérését az uniós politikai kérdésekben, mélyülni fog az EU-n belüli megosztottság, az instabilitás, és az eddigi uniós értékek is megkérdőjeleződnek.