PNAS Nexus
Az Ohio Állami Egyetem vizsgálata szerint az emberek politikai magatartásának biológiai és neurológiai gyökerei vannak, és ezek mélyebbre nyúlnak vissza, mint azt korábban gondoltuk.
A PNAS Nexus szakfolyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók összefüggést találtak a vizsgálati eredmények és a vizsgálatban résztvett 174 személy gondolkodása között. A politikai-ideológiai meghatározás vizsgálatára felhasználták a funkcionális mágneses rezonanciaalapú képalkotást (fMRI). Megnézték, hogy az agy mely részei mutatnak hasonló tevékenységi mintákat meghatározott feladatok elvégzése során, arra utalva, hogy kommunikálnak egymással.
A vizsgált személyek maguk adták meg saját politikai nézeteiket egy hatfokú skálán a „nagyon liberálistól” a „nagyon konzervatívig”.
A résztvevőknek nyolc feladatot kellett végrehajtaniuk, egyik sem kapcsolódott semmilyen szinten a politikához – mégis mindegyiknél meg tudták állapítani – csak a felvételek alapján, – hogy hová tartoznak a skálán.
Az elemzések azt sugallják, hogy a liberálisok és a konzervatívok agyi tevékenysége észrevehető és megkülönböztető különbségeket mutat a “funkcionális összeköttetésben,” amelyek nagy pontossággal azonosíthatók a kortárs mesterséges intelligencia módszereivel. (Vagyis az agy különböző pontjai attól függően kapcsolódnak össze, hogy a személy a skála mely pontján helyezkedik el.) Az amygdala, az alsó frontális gyrus és a hippokampusz aktivációi a politikai hovatartozástól függő mértékben kapcsolódnak egymáshoz .
Bár az ok-okozati összefüggés jellege nem egyértelmű, a tanulmány azt sugallja, hogy a politikai viselkedés biológiai és neurológiai gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint korábban gondolták.
Címkép: Agy MRI
Forrás: Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
A határkérgi vagy limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal. A limbikus rendszer elnevezése a limbus szóra vezethető vissza, amely szélt, vagy határt jelent. A limbikus rendszer elnevezést nagyjából azoknak a képleteknek a csoportjára használták, amelyek az agykéreg és a hipotalamusz határterületén helyezkednek el. Ez a rendszer az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol további ellenőrzést. Fejlettebb emlősöknél gátolhat bizonyos ösztönös viselkedésmintákat, ezzel lehetővé téve a környezet változásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodást. Az egész rendszernek alapvető szerepe van az érzelmek, a viselkedés, és az ösztön kontrolljában; valamint szintén fontos a memóriához.
Részei a hippokampusz (hippocampus) és az amigdala (corpus amygdaloideum) nevű kis sejtcsoportok, amelyek az emlékezésben játszanak jelentős szerepet.
A hippokampusz alakítja át a rövid távú memóriában rögzült emlékképeket a hosszú távú memóriában elraktározottakká. A hippokampusz károsodásakor az egyén a rövidtávú memóriájában tárolt emlékek megőrzésére képtelenné válik. A károsodás előtt jóval korábban történt eseményekre vonatkozó memória nem károsodik. Ezt nevezzük anterograd amneziának. Az amigdala és a hippokampusz együttes sérülése nagyobb memóriavesztéssel jár, mint ha csak egyik vagy másik önmagában sérül meg. A limbikus rendszernek szaglófunkciója nincs. A rendszer különböző afferens és efferens kapcsolatai útvonalakat teremt ahhoz, hogy a környezetből érkező igen változatos ingerek integrálódjanak, és a homeostasis fenntartása érdekében szükséges hatékony válaszok bekövetkezzenek.
További kortikális részei: a gyrus cinguli, amely anatómiailag neocortex, de funkcionálisan a limbikus rendszer része, valamint a septalis area. Ezen kívül része még a septum pellucidum, mely a fornix pályarendszeren keresztül a hippokampuszhoz kapcsolódik.
