Aëtius
Azt a korszakot, mely megteremtette az Európa által is elismert keresztény magyar államot, kiépítette a világi és egyházi közigazgatást, illetve kialakította a lakosság letelepedett, feudális életformáját, államalapításnak szoktuk nevezni. A megfogalmazásból kitűnik: nem egyetlen nap alatt történt, sőt egy teljes évszázadnál is több kellett megvalósulásához. Erre utal a száz évvel később trónra kerülő Szent László és Könyves Kálmán uralkodói korszaka 1077 és 1116 között, mely alatt – a két Árpád-házi király döntései révén – még szigorú törvények kellettek a letelepedett életmód és keresztény vallásgyakorlás kötelezővé tételéhez.
Az államalapítást Szent István kezdte tehát a püspökségek és vármegyék kialakításával illetve a kereszténység felvételét, gyakorlását előíró rendelkezések bevezetésével, de a folyamatot Szent László és Könyves Kálmán fejezte be a lakosság valódi keresztény életmódra való áttérítésével. Az alábbi idézet Szent László 1092-es I. törvénykönyvéből való, és bizonyítja, hogy bizony 92 évvel Szent István megkoronázása után is szükségesnek ítélték ilyen rendelkezések meghozatalát:
„ … akik pogány szokás szerint kutak mentén áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Az államalapítás hosszú folyamat volt, mégis egy adott naphoz kötjük megünneplését. Szent István királyunk először ugyanis augusztus 15-ét jelölte ki az esemény megünneplésére, mert ez volt Nagyboldogasszony napja, vallási ünnep és a Magyar Királyság törvénynapja. Ekkor – és innentől kezdve minden évben ezen a napon – összehívták a királyi tanácsot törvényalkotás céljából. Később változott a helyzet: az állam megalapításának ünnepe augusztus 20-ra változott, mégpedig Szent László királyunk jóvoltából, aki 45 évvel István király halála után, 1083 augusztus 20 -án – VII. Gergely pápa hozzájárulásával – gondoskodott az államalapító nagy király szentté avatásáról. Később az ünnep bekerült az Aranybullába is, majd Nagy Lajos egyházi ünneppé nyilvánította. Augusztus 20. később, a 18. században emelkedett a nemzeti ünnepnapok sorába, mégpedig 1771-ben, Mária Terézia rendelkezése nyomán.
A Magyar Királyság megalakulása és európai elismerése nem ment zökkenőmentesen. Istvánnak meg kellett nyernie hozzá a korabeli világ két legbefolyásosabb urát: III. Ottó császárt és II. Szilveszter pápát, és ki kellett harcolnia a magyar törzsi vezetők elfogadását is. István először Koppánnyal hadakozott, majd az erdélyi Gyula vezérrel (nagybátyjával), később pedig a Maros-vidékét birtokló Ajtonnyal (akit Csanád-vezér segítségével győzött le). Szent István megkoronázásának helye és időpontja is bizonytalan: a történészek szerint történhetett Esztergomban és Székesfehérváron is, 1000 decemberében vagy 1001 kezdetén.
Az államalapítás során a püspökségek és vármegyék kialakítása megkövetelte a régi, törzsi alapú berendezkedés felszámolását, a két törvénykönyv pedig előírta a régi életmód teljes felszámolását.
Mindezek miatt István nem örvendett túl nagy népszerűségnek a nép körében. Az embereket templomok építésére és misézésekre kényszerítették (vagyis egy új hit gyakorlására), miközben adót kellett fizetniük és fel kellett hagyniuk a szabad vándorlás (kóborlás) ősi, nomád gyakorlatával.
Istvánt csak sokkal később, az utókor kezdte elismerni és méltatni, ráébredve arra, hogy amit tett, az megmentette a magyarságot a beolvadástól. Azok a népek ugyanis, akik megtagadták a kereszténységet, illetve a beilleszkedést a keresztény Európába, a kihalás és beolvadás sújtotta. Így jártak a szkíták, a hunok és a besenyők is. EZ AZ, amit igazából ünneplünk minden évben augusztus 20-án és erre kell emlékeznünk is ha Szent Istvánra és államalapításunkra gondolunk.
Címkép: Szent István a Képes Krónikában
Forrás: Újnépszabadság
