Érdekes és tanulságos elvi vita alakult ki az amerikai demokraták körében annak kapcsán, hogy egyes államok az amerikai Alkotmány 14. módosításának 3. pontja alapján levennék Trumpot a szavazólapról, mert 2021. január 6-án felkelést szervezett és lázadásra uszított az alkotmányos rend ellen, amire korábban felesküdött, ami kizáró ok.
Az Alkotmány 14. módosítása egyértelműen fogalmaz, aki ilyen lázadásban részt vesz vagy ilyet támogat, az nem viselhet később szövetségi hivatalt, így elnök sem lehet. Trump ellen vádat emelt a nagyesküdtszék a speciális ügyész bizonyítékai alapján, mert bizonyítottnak látta, hogy Trump az alkotmányos hatalomátadás aktusát meg akarta akadályozni.
Trump nemcsak a választási csalásról szóló hazugságával idézte elő a január 6-i felkelést az alkotmányos rend ellen, s nemcsak hamis elektori szavazatokat próbált szerezni, rávenni a választást bonyolító republikánus tisztviselőket a csalásra, hanem résztvett a híveiből álló csőcselék január 6-i támadásának megszervezésében.
Trump többszörösen kimerítette a 14. módosításban található feltételeket. Ennek alapján nem is indulhatna az elnökválasztáson, mert az Alkotmány szerint nem lehet elnök. Még a józan ész is azt diktálja, hogy aki megpróbálja megdönteni az alkotmányos rendet, szervez egy halálos áldozatokkal járó támadást a Capitolium ellen, az nem lehet amerikai elnök.
Az említett „elvi vita” lényege, hogy a demokraták csavarosabb eszű progresszív szárnya politikai megfontolásokból helyteleníti, hogy Trumpot a 14. módosítás alapján kizárják és töröljék a szavazólapokról, mert szerintük az Trump malmára hajtja a vizet, aki populista politikájával éppen azzal szerez híveket, hogy a politikai „elit” ki akarja zárni a nép igazi képviselőjét, aki egyedül ő maga. Ezek a törekvések csak visszaigazolják ezt a hazugságot.
A vita annyiban nem csupán elvi, hogy ennek nyomán már demokrata többségű államok is leszavazzák ezeket az indítványokat, amivel hivatkozási alapot szolgáltatnak a Trump által kinevezett bírákkal ideológiai kultúrharcosok többségéből álló Legfelsőbb Bíróságnak, amely végső döntést hoz ebben a kérdésben. A döntése egyébként is borítékolható csalás lesz.
A lényeg viszont az, hogy egy alkotmányos törvényi rendelkezés lehet-e bármilyen politikai megfontolás tárgya. Álláspontunk szerint abszolút nem. Az Alkotmány rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha bárki azt gondolja, hogy politikailag hasznosabb lenne mellőzni azt. A jogállamiság ezt követeli. Ha egy demokrata nem ezt követi, attól kezdve nem demokrata.
Ez praktikus szempontból is elvetendő, mert rossz precedenst teremt arra, hogy bármikor politikai megfontolás tárgya lehet az Alkotmány alkalmazása. Fordítva Trump éppen arra készül a megválasztása esetén, hogy figyelmen kívül hagyja az alkotmányos korlátokat és elnöki diktatúrát vezessen be. Hasonló eszközzel segítené ehhez a demokraták egy része.
Magyarország a legkiválóbb példa. Az Amerikai Népszava és még néhányan (kevesen) nagy hangon és szinte őrjöngve követelték, hogy Orbánnal szemben használják a törvényeket, amíg vannak törvények, s meg nem változtatja őket. Ha a jogállam nem használja a jogot, akkor semmi nincs, ami megvédje. Ezért van a jog.
Pontosan az következett be, amit előre megírtunk. Ha az alkotmányos rend megdöntését, a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést tudomásul veszi az ország, legitimálja, nem lép fel vele szemben, akkor később tehetetlen lesz, nem tudja megvédeni magát, csapdába esik, amiből nem tud kimászni. Ez történt, Orbán törvényessé tette a törvénytelenséget.
Ezt azonban meg lehetett volna akadályozni, amíg mindent szét nem vert, mindenkit le nem váltott. Az engedelmesség felmondásával, bojkottal, az ország megbénításával is meg lehetett volna akadályozni az általa előre bejelentett államcsínyt. De ehhez tiltakozni kellett volna azoknak, akik ezt a nép számára érthetővé tehették volna. De nem tették.
Itt pedig még politikai megfontolás sem volt, csak vakság, gyávaság, meghunyászkodás, számítás és alkalmazkodás. Ennek érdekében is hazudni kellett, hogy ez demokrácia, és az is marad, de semmiféle elvi megfontolás nem vezetett senkit. A hangadók után pedig ment a tömeg. Pedig akkor még volt sajtó, voltak ellensúlyok, volt mozgástér. Ma már nincs.
Amerikában a helyzet egyszerűbb, mert Trump nincs hatalomban, az általa megpuccsolt Legfelsőbb bíróságot kivéve a demokrácia áll és működik. De ez addig marad így, amíg a törvényt és az Alkotmányt tisztelik, alkalmazzák, és nem politikai alapon ítélik meg. Ha a törvényt nem alkalmazzák, és Trump elnök lesz, megszünteti a demokráciát, a jogállamot.
Gyakorlatilag befejezi azt, amit 2021. január 6-án elkezdett, és ebben nem akadályozza meg az ország, pedig az Alkotmány ezt előírja. Lehet, hogy a Legfelsőbb Bíróság amúgy is Trump javára ítél, mert ez nem egy jogi testület, hanem egy fasiszta ideológiát szolgáló kultúrharcos testület. De az ellen is lehet tiltakozni. Ám akik maguk mondanak le a jogról, azokat nem védi meg semmi.
Politikai okból lemondani arról, hogy az Alkotmány tiltása érvénybe lépjen, az öngyilkos, nem demokratikus, nem jogállami és végtelenül kalandor és kártékony felfogás.
