A kabinet egyszerűen elhallgatja az alapkonfliktust, az EU-s szankciók oka ugyanis az, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Nem mellesleg a szankciók mindegyik körét Magyarország is megszavazta.
Nyilvánosságra hozta az Orbán-kormány az újabb nemzeti konzultáció kérdéseit. Ezúttal hét kérdésre várnak választ:
- Ön egyetért a brüsszeli olajszankcióval?
- Ön egyetért a gázszállításokra vonatkozó szankcióval?
- Ön egyetért a nyersanyagokra vonatkozó szankcióval?
- Ön egyetért a nukleáris fűtőelemekre vonatkozó szankcióval?
- Ön egyetért azzal, hogy a paksi beruházásra is terjedjenek ki a szankciós intézkedések?
- Ön egyetért a turizmus korlátozásával járó szankciókkal?
- Ön egyetért az élelmiszerárak emelkedését okozó szankciókkal?
A kabinet minden egyes kérdés előtt az adott témáról szóló – rendre az Európai Unió felelősségét hangsúlyozó – rövid összesítéssel „segíti” az állampolgárokat, de nem minden esetben ragaszkodott a tényekhez.
– A legszembeötlőbb a legújabb nemzeti konzultációs kérdőíven, hogy a szövegben sehol nem szerepel Ukrajna, és Oroszország sem jelenik meg agresszorként, vagyis a kormány egyszerűen elhallgatja az alapkonfliktust, ami miatt egyáltalán szankciókról kell beszélni – ezt emelte ki elsőként Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető kutatója a kérdőívet értékelve.
Szerinte a kormány ezzel azt a látszatot próbálja kelteni, mintha az uniós szankciók pusztán elhibázott szakpolitikai kérdések lennének. A konzultációban egy absztrakt, elvont Brüsszel jelenik meg ellenfélként, a rossz döntések okozójaként. (Hibáztatása azért is különös, mert az eddigi nyolc Oroszország elleni szankcióscsomagot egyhangú döntéssel fogadta el az EU, azaz Orbán Viktor kormánya mindegyiket megszavazta.)
– Csúsztatásoktól most sem mentes a szöveg – állította a Népszavának nyilatkozó Mikecz Dániel, aki szerint nincs szó például arról, hogy a gázszállítások korlátozásáról nincs végleges döntés, vagy hogy a beutazási korlátozások nemzeti hatáskörben vannak, tehát a hazai turizmus veszteségeit nem Brüsszel okozza.
A kormány – mielőtt megkérdezné, hogy a kitöltő egyetért-e a brüsszeli olajszankcióval – azt írja: az olajembargó Magyarország esetében komoly ellátási problémákhoz vezetne, és óriási terhet jelentene a gazdaságnak. Magyarország a korábban kiharcolt mentesség alapján jelenleg is vásárolhat orosz nyersolajat.
A kérdőív állításával szemben az uniós vezetők nem akarják a szankciókat kiterjeszteni a gázszállításokra.
Vannak ugyan tagállami vezetők, akik ezt régóta hangoztatják, de nincs egyetértés a 27-ek között erről. A kérdőíven a kormány úgy fogalmazott: „Brüsszel betiltotta az Oroszországból érkező szilárd tüzelőanyagok (például a szén) behozatalát is.” Arról a szöveg fogalmazói elmulasztottak említést tenni, hogy az Orbán-kormány is beleegyezett az orosz szén behozatali tilalmába.
A kormány aggódik azért is, mert „az Európai Parlament és több tagállam a nukleáris fűtőelemekre is ki akarja terjeszteni a szankciókat.” Az Európai Parlament (EP) meg néhány tagállam valóban ki akarja terjeszteni a tilalmat a nukleáris fűtőelemekre, csakhogy ennek nincs nagy jelentősége. Egyfelől azért, mert az EP-nek nincs beleszólása a szankciós csomagba, másfelől a büntetőintézkedésekről minden tagállam egyetértésével lehet csak dönteni. Mindazonáltal a finnek Ukrajna megtámadása után önként felmondták az oroszokkal kötött erőműfejlesztési szerződést. Így az EU-n belül már csak Magyarország tartja életben Moszkvával kötött erőműfejlesztési megbízását. A Paks 2-es fejlesztésben érintett orosz hitelintézetekkel szembeni, pénzforgalmi korlátozások ugyanakkor már ma nagy mértékben akadályozzák a terv előkészítését. Amiként az sem egyértelmű, hogy a kereskedelmi korlátozások közepette miként építik majd be az erőmű működtetéséhez elengedhetetlen, nyugati eszközöket.
Orbán Viktor láthatatlan harcostársai
Nő az elégedetlenség az országok között a szankciók miatt, és most már nem Magyarország az egyetlen, amely felteszi a kérdést, hogy mi folyik itt, és kinek az érdeke, ami történik – fogalmazott Orbán Viktor kormányfő pénteki reggeli rádiónyilatkozatában. Azt nem fejtette ki, hogy pontosan mely kormányokra gondol. Talán azért nem, mert az Európai Unióban eddig egyetlen kormány sem szegült szembe nyíltan a szankciókkal, egyetlen vezető politikus sem állt ki a szankciós politika ellen. A nyugati világban e téren összhang uralkodik, még lakossági szinten is a többség támogatja. Vannak olyan politikusok, akik ezt ellenzik, de ők általában a politikai paletta szélsőjobb térfelén találhatók. Az új szélsőjobb vezetésű olasz kormány sem fogja ezt a konszenzust felrúgni, Giorgia Meloni ugyanis kezdettől egyértelműen elítélte Putyin háborúját és sosem kifogásolta a szankciókat. Koalíciós társa, a Vlagyimir Putyint korábban nyíltan csodáló populista Liga elnöke, Matteo Salvini is próbál eltávolodni egykori önmagától, nem kockáztatja pártja kormányzati szerepét Putyin és Oroszország miatt. G. M.
A kormány a hazai turizmus visszaesése miatt is Brüsszelt okolja. A szállodákból azonban elsősorban nem a szankciók, hanem a háború és a magas infláció miatt maradoztak el már a nyáron is a vendégek, az őszi-téli időszakokra pedig még nagyobb visszaesést várnak az ágazatban. A költségek ugyanis drasztikusan nőnek: eddig a nettó árbevétel 3-8 százalékát jelentette az energiaköltség, a rezsicsökkentés elengedésével most a szállodák a befolyó összeg átlagosan 15-35 százalékát erre költik. A munkaerő és az alapanyagok is 30 százalékkal drágultak. Miközben most a nemzeti konzultációban nagyon félti az ágazatot a kormány, az egy héttel ezelőtt kiadott KSH-jelentésben még elégedetten újságolták, hogy augusztusban „a külföldi vendégek által eltöltött éjszakák száma 59,9 százalékkal emelkedett, továbbá »január-augusztusban külföldiek 199,8 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek el, mint az előző év azonos időszakában.« Akkor a sikerpropaganda nem érezte szükségét megemlíteni: a növekedés ellenére is elmarad az ágazat a járvány előtti szinttől.
A drágulásért is a szankciót teszi felelőssé a kormány. Az élelmiszerek szeptemberben már 35 százalékkal kerültek többe, mint egy éve, nem véletlen igyekszik ezt is a szankciókra fogni a nemzeti konzultáció. Annak megmagyarázására kísérletet sem tett a kormány, hogy akkor miként lehetett már a szankciók elfogadása, sőt a háború kitörése előtt is kiugróan nagy a magyarországi infláció.
Nem konzultáció, politikai akció
Miként a korábbi nemzeti konzultációk, úgy a mostani is a kormány és a Fidesz üzeneteinek megerősítéséről szól – vélekedett Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető kutatója. A cél, hogy állami pénzek felhasználásával minél több felületen megjelenjen az a narratíva, hogy a magas inflációért, a rezsidíjak emelkedéséért, a forint gyengüléséért a szankciók, tehát az uniós vezetés a felelős és nem a magyar kormány.
Az elemzője fontosnak tartja a nemzeti konzultáció időzítését, azt, hogy a fűtési szezon kezdetén akarja a kormány bevésni a közvélemény fejébe, hogy minden eddigi és ezután következő rosszért az uniós szankciók a felelősek. Ez azért fontos számukra, mert máris látszik az elégedetlenség, tüntetések vannak. Szükség van az ilyen kommunikációra, hogy mentsék a kormányt és olyan értelmezést adjanak az eseményeknek, amiben nem ők a felelősek, hanem Brüsszel. A kérdésre, hogy a kritika mennyire befolyásolhatja az uniós pénzek folyósításáról szóló tárgyalásokat, a politológus csak annyit felelt: a brüsszeli tárgyalók már hozzászoktak a magyar kormány eszközeihez, nem veri ki a biztosítékot náluk egy nemzeti konzultáció.
Megjelent a Népszava Belföld rovatában 2022. október 15-én.
