Amit a forradalom ellenségeinek nem sikerült, a gondolattalanság 65 évvel később végbevitte.
„Ellenzék és kormánypárt kezet foghat. 1956 évfordulóján a Hősök terén és a Deák téren sikerült hat olyan beszédet tartani, amelyekben egyetlen szó sem esett a forradalmi tanácsokról, a sztrájkokról és a munkástanácsokról. Amit a forradalom ellenségeinek nem sikerült, a gondolattalanság 65 évvel később végbevitte. Nincsen dolgunk ötvenhattal.
Mi sem árulkodóbb, mint hogy a jelenbe belefeledkezett kortesek közül szombaton délután egyetlen ember tett említést a munkásokról. A konzervatív Márki-Zay Péter a félmondatával, ha a lényeget nem is érinthette, talán legalább pirulásra késztette az ellenzéki társait, akiket valamilyen rejtélyes oknál fogva baloldalinak szidnak.
Márki-Zay visszafogottsága érthető: a tanácsokba szerveződő 1956-os forradalmárok se kapitalizmust, se piacgazdaságot nem akartak, a forradalom napjaiban a pártosodás sem volt szívügyük. Közelebb álltak ők – a követeléseket állító, sztrájkoló, hónapokig szerveződő, később évekig a börtönben raboskodó, szabadságszerető nők és férfiak – az 1945-ös felszabaduláshoz, 1919-hez és a párizsi kommünhöz, mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás enervált hangadóihoz és az euró apologétáihoz.”
Forrás: Mérce
